Minden csupa víz a HÉV megálló lugasában. Éppen most áll el a havas eső. Ő csak ül a padon: fején a szürkévé „nemesedett”, foszladozó, fülre is húzható kötöttsapka; teste pokrócba „csomagolva” és madzaggal átkötve; lábán két számmal nagyobb bakancs.
Ül a padon.
Kezében könyv: E. L. Doctorow Isten városa.
Olvas. Nem lát, nem hall: önfeledten olvas.
Az emberek körülötte rohannak a HÉV felé, észre sem veszik.
Egyszer csak egyenruhás rendőrök jelennek meg a lugasban.
Ő fölnéz, becsukja a „világegyetem keletkezésének képeivel, a Nagy Bummal” kezdődő regényt, beteszi nylonszatyrába, föláll és elballag.
A havas eső újra rákezd.

2018. 11. 23. péntek

Szenvtelenül pereg a videó.
Hát hogyan peregjen másképp.
Nem is a videó szenvtelen.
A Bírónő az. Meg az ügyész. A Bírónő fönn, a magasban, a pulpituson. A vádlott hajléktalan „összetörten” lenn a „földön”, egy széken. Magába roskadtan ül. Csak a kezét tördeli Nem néz semerre. Csak a cipője orrát lesi. Tőle balra, kissé följebb az Ügyésznő, jobbra a Védő.
Csönd.
Nagy csönd.
Csak a kamerák zizegnek.
Aztán elkezdődik.
Ahogyan kell.
Bejelentések, információk, kérdések, válaszok.
A Bírónő a vádlotthoz fordul:
– Elmondja majd, hogy mi történt, amikor odaléptek magához a rendőrök?
– Kérem szépen én már ott voltam reggel óta …
– Nem kell elmondania, csak nyilatkozzon, hogy elmondja-e majd?
– Nem értem, mit csináljak? Én ott ültem a földön …
– Csak nyilatkozzon, arról, hogy elmondja-e, amikor itt lesz az ideje.
– Jó, akkor most elmondom …
– A vádlott üljön le, ha nem ért a magyar szóból!
– Éppen ezt kezdtem mondani, hogy csak ott ültem …
A videó megszakadt.
A Bírónő ítéletet hozott.
Természetesen a vádlott érdekében.
Az ügyész biztosan elégedetten dőlt hátra székében.
A vádlott nem értett semmit az egészből.
Én sem: mintha a vádlott lennék …
2018. 10. 20. szombat

(jóváhagyás előtti állapotban)

A mai napon intézkedést foganatosítottam Budapesten, a Deák téri metró-megálló aluljárójában Szedlacsek Hugó ellen a Szabs. tv. 133/B Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt.
Megállapítottam, Szedlacsek Hugó életvitelszerűen tartózkodott az aluljáróban, mert nála volt
– egy élelmiszeres zacskó, benne – elmondása szerint kukából kihalászott – két, már száraz félzsömle, néhány sajthéja töredék, egy üres tejfölöspohár, ami azért még lenyalhatóan fehér volt belül a tejföltől, ezek együtt képezték Szedlacsek Hugó szerint reggelijét, ebédjét, vacsoráját;
– egy nagyobb szatyor, amiben két foszladozó és láthatóan agyonhasznált takarót tartott, a harmadik takarón éppen üldögélt a kövezeten; két kisebb műanyag zacskó, az egyikben üres szénsavmentes ásványvizes palackok, a másikban üres sörösüvegek voltak, elmondása szerint visszavitelre;
– ezen kívül volt nála két gyanús, ismeretlen könyv is; Epiktotész: Kézikönyvecske és Erasmus: A balgaság dicsérete címűek, meg is kérdeztem Szedlacsek Hugót, hogy tud-e olvasni, de nem adott egyenes választ, csak azt mondta: „tanár vagyok”.
Szedlacsek Hugót fölszólítottam, hogy életszerűen hagyja el az aluljárót, mire megkérdezte, „hova menjek”; erre mondtam neki, hogy melegebb éghajlatra, mire arrébb húzódott, ezért határozottabban megismételtem még kétszer a felszólításomat. De ő csak bámult maga elé, szerintem olvasni sem tud. Mivel nem ment a megjelölt helyre, nem mellőzhettem a további intézkedést: határozottan föllépve elvezettem, a motyóit elszállíttattam.
Jelentem beleolvastam a gyanús könyvecskékbe és borzalmas dolgokat találtam bennük: „Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet meghaladja, kudarcot vallasz benne, és még azt is elszalasztod, amit képes lettél volna betölteni”; „Hülyék véleménye irányítja a legfontosabb és legjelentéktelenebb dolgokat egyaránt.” meg még sok ilyen badarság.
Folytatjuk a tisztogatást.
2018. 10. 15. hétfő
Galgaházy Lajos
rendőr főtörzsőrmester