Egyre izgalmasabb az élet az osztályban, mert ahogyan közeledünk a nótafaválasztás napjához, úgy válnak durvábbá a vitatkozások és a szócsépelések egymással szemben. Már volt két nemcsak sima szócsépelés is, de azt az Ofő végül is szétválasztotta tanári eréllyel bevetve. Bármi is történik, az azonnal összefüggésbe hozódik a nótafaválasztással és élesedő elfajulással kiabálásba torkollik. Már szinte nem is egy, hanem legalább három vagy négy osztály van az osztályban, ami korábban csak egy volt. Mert van egy a viktoristáké, van egy nekünk, van egy a kis-Vonáknak, és vannak még egy-ketten is. „Soha ilyen egységes még nem volt az osztály” – mondta a Vitya, amikor megint egy vitabeindulást csináltunk, de erre még csak nem is reagáltunk, mert a múltkor is mondott olyanokat, „egy a zászló, egy az osztály”, amiből majdnem verekedés lett. A kis Vona elkezdett kiabálni, hogy a Vitya mindig lop tőle valamit, hol a Trianont, hol a cigányokat, hol pedig a Horthy apánkat lopja el tőle és ez már nem ér, Tovább a folytatáshoz →