A síelő hegedűművész
Minden vélemény számít!
2014. február hónap bejegyzései
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 36.
Anya ma nagyon dühös volt, mert megint összegyűltek a csikkek meg a csekkek az asztalon a hamutartóban meg mellette, és ezt már nem bírja tovább. De mindig bírja. Sírva kiabált, hogy ez a kikerekedett rezsibaromság szart se ér, csak ámulás vagy ámítás az egész. Már a fűtést is lecsavarta 20 fok alá, meg sörből is kevesebbet vesz apunak, mert tél van és csokit sem eszünk, mert már így is lukasak a fogaim. Viszont a szemetet ma megint le kellett vinnem a sarokra a konténerbe, mert akkor legalább a rezsicsökkentett kukadíjat nem kell csekkeznünk. De legalább az internet még megy, meg a mobilom.
Tovább a folytatáshoz
“Nehogymá’ az legyen menő, hogy te vagy a legnagyobb sutyerák” – roma diákok slamben üzennek
„Ha nagyon unod már, ahogy mindenki a tanulás fontosságáról papol, akkor nézd meg ezt a videót!
Roma tinédzserek üzennek más roma tinédzsereknek, olyan őszintén, hogy szinte zavarba jövünk tőle.
Mindezt slamben, Horváth Kristóf Színész Bob slammer segítségével.
A klipet ma mutatták be a Telepy utcai általános iskolában, ahol élőben is ment a slam.
A rendező Császi Ádám, az operatőr Rév Marcell volt, akik a Viharsarok című filmjükkel nagyot mentek az idei Berlinalen.”
444.hu
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 35.
Ma teljesen jó napunk volt, mert az Ofő megkérdezte, hogy miről beszélgessünk, mit akarunk megismerni, mert akkor arról lesz a téma felvetve. Mi tulajdonképpen nem akartunk semmiről sem beszélgetni, mert a legjobb csak úgy bámulni ki a fejünkből és gondolkodni a semmiről, ami sok fontos dolgot jelent. És közben pedig a pad alatt lehet játszani a mobillal. De ezt persze nem lehetett és ezért megböktük a Robit, hogy dobjon már be egy témát, amiről le lehet csócsálni a rágót. De most a Robi nem volt jó passzban, mert vesztésre állt és ezért gondolkodás nélkül rávágta, hogy beszéljük meg a skizofréniát, amiről rögtön kiderült, hogy nem egy virág, hanem nem tudjuk micsoda, de baromi jól hangzott. Az Ofő rögtön el is kezdett sipákolni, hogy a Robi nem normális, hogy ilyen témát dob be a köz tudatába tisztázásra. Biztosan el akarja terelni a figyelmet a tanulásról, meg a rezsizsúrokról. És Tovább a folytatáshoz
Zsidókérdés Magyarországon 2., 2014.
LÁZÁR JÁNOS Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Orbán Viktor magyar hangja fenyegető ultimátumnak tekintette a Mazsihisz holokauszt emlékévvel összefüggő álláspontját. Lázár véleménye szerint „az ultimátum megosztja a magyar társadalmat és többekben aggodalmat kelt, és nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, ami több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében.”
„És akkor a Mazsihisz rendeleteket alkotott:
1. a magyar távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában
2. a magyarok háztartásában zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában
3. a magyarok közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában
4. a magyarok sajtókamarai, valamint filmművészeti és színművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában
5. a magyarok tulajdonában lévő közúti gépjárművek bejelentése tárgyában
6. a magyarok megkülönböztető jelzése tárgyában
Tovább a folytatáshoz
Zsidókérdés Magyarországon, 2014.
Úgy kezdődött, hogy a zsidó ügyek kiemelt témává váltak: a 2014. év a holokauszt évévé lett nyilvánítva, a kormány kiemelt „projekt”-té minősített több beruházást, eseményt; emberileg, erkölcsileg, szakmailag vitatható emlékművet akar(t) felépíteni, „Sorsok háza” néven ismeretlen tematikájú kiállítást szervez(ett), szakmailag felkészületlen vagy elfogult „szakembert” nevezett ki egy kutató intézet élére.
Úgy folytatódott, hogy a zsidó szervezetek – tagjaik kérésére és nyomására – egyeztetést kértek a kormánytól a vitatott kérdések megbeszélésére, amire a kormány érdemi választ nem adott. Erre a Mazsihisz a megbeszélések eredményétől tette függővé a megemlékezéseken való részvételét, amit a kormány ultimátumnak értékelt, a miniszterelnök kikérte magának, hogy mások megmondják neki, hogyan emlékezzen. Ezután Orbán Viktor egy levelet írt a Mazsihisz-nek, amiben május 31-re halasztotta az emlékmű felállításának az időpontját, miközben – ma már tudjuk, hogy látszatbeszélgetésre – hívta a zsidó szervezeteket.
Tovább a folytatáshoz
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 34.
Ma az Ofő azt mondta, hogy a hazugságról beszélgessünk egy kicsit, mert úgy látja, hogy gyakran használjuk a hazugságot az igazság helyett, meg már gyár is van, ami terjeszti, de mi mégsem tudjuk mi az igazság a hazugságról. És ezt most nagyon fontos lesz megértenünk, mert itt vagyunk a nótafaválasztás kampányának az origójánál és mindjárt a kellős közepében leszünk és már annyi hazugság ömlik a mosogatóba, mint tisztítószer, hogy már a habtól nem is látni a mosatlanokat és már nem bírja elnyelni a lefolyó sem. És akkor megkérdezte, hogy ki mit gondol a hazugságról.
És akkor a kenetteljes Petya, a Harrach, a viktoristák közül jelentkezett az osztályszószékre, hogy ő most beszélni akar. Hogy ők a Balogh esperes fiával készültek erre az órára a hazugságból és ezt most el szeretné mondani mindenki okulására. A Szanyi rögtön közbeszólt, hogy a Harrach csak ne okultasson minket, mert az apukája se okul semmiből és olyan pénzeket is fölvesz a kincstári kasszából, ami nem is járna neki, legalább is erkölcsileg és akkor ez is egy hazugság. De a Petya nem zavartatta be Tovább a folytatáshoz
Na most akkor
ERDŐS VIRÁG
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angol-pólya adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok Tovább a folytatáshoz
Érvek?
Az Élet és Irodalom LVIII. évfolyam 8. számában megjelent cikkem Csillag István – Mihályi Péter „Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen” című cikkére.
ÉRVEK?1
LVIII. évfolyam, 8. szám, 2014. február 21.
Az alanyi jogon járó alapjövedelem az elmúlt években számos országban szóba került, sokan érvelnek mellette és ellene is. Az ÉS hasábjain is többen hozzászóltak a témához, vita bontakozik ki. (Előzmények: Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen, 2014/3., jan. 17.; Pályi András: Nem válasz, Ludassy Mária: 12 érv + 1, 2014/4., jan. 24.; Rádai Eszter interjúja Bánfalvi Istvánnal, 2014/5., jan. 31.; Felcsuti Péter–Molnár György: A kritika kritikája, Iványi György: Jóléti rendszerváltás vagy politikai csapda?, 2014/6. febr. 7.; F. Liska Tibor: Alapjövedelem és „társadalmi-örökség”, 2014/7., febr. 14.) Ezen a héten dr. Radnai György írását közöljük.
„Átok ül…” az országon – üti meg az üstdobot a volt miniszter és államtitkár-helyettes, neves professzorok, a „Rettenetes kísértés a jóra” átka – írják (Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben, ÉS, 2014/3.,. jan. 17.). Sajnos ezzel kell kezdenem nekem is: „Átok ül az országon”, ahol hangadó liberális értelmiségi gondolkodók imamalomként mormolják ugyanazokat a javaslataikat, amelyekről már évek óta az egész világ tudja, nem adekvát válaszok a mai problémákra. Solt Ottilia, akinek 70. születésnapjáról néhány napja emlékeztek meg barátai, forogna a sírjában, ha olvasná volt párttársai opusait. Bogár László viszont dörzsölheti tenyerét, nocsak-nocsak, közgazdász ellenfelei is hasonló véleményen vannak, mint ő: a magyar felemelkedés árát meg kell fizetni, aki az árokpartra szorult, az ott is marad!
Tovább a folytatáshoz
A magyar miniszterelnök válaszolt…
Megszülte válaszát a magyar miniszterelnök. Egy teljes lapot betöltött sokáig vajúdó írása. Ha igaz, kellett hozzá kormánya, kommunikációs szakértői segítsége is. A közvélemény, a zsidók, a gondolkodó magyarok, a világ véleménye nem érdekes: mit szólnak bele a „nagyok” dolgába.
De ha már válaszolt, akkor nem is egy választ, hanem kettőt is írt azonnal: egyet a Mazsihisznek, egy másikat meg – kormányhatározatként – a talpasoknak. Az elsőben elnapol, a másodikban konkrét dátumot mond. Az elsőben tárgyalni hív, a másodikban már meg is mondja a tárgyalás eredményét. Az elsőben együtt érez, a másodikban érzelemmentesen dönt: mindent elutasít. Az elsőben elhazudja véleményét, a másodikban leleplezi önmagát.
Kell ennél több?
A magyar miniszterelnök válaszolt…