2015. október hónap bejegyzései

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• Sándor?
• én vagyok, Viktor, mire utaljak pénzt?
• most az nem kell, másról van szó, a Storckról lenne szó
• a kajak-válogatott kapitányáról, akkor az Etelével kellene beszélni
• ne bomolj, most beszéltem a bajor miniszterelnökkel: segíteni fog a norvégok ellen
• pedig lezárult a vizsgálat az Ökotárs ellen, annak már vége
• most mit marháskodsz, a szerelmemről, amihez értek: a fociról beszélek
• és?!
• azt mondta, hogy fölhívta a Karl Hopfnert, a Beyer München elnökét, segít szerezni valakit erősítésként a németektől a csapathoz
• az jó lesz, mert a korosztályosok megint csúfosan kikaptak
• te Sándor, mi van veled, és a Dzsudzsiék mellé keresek valakit
• nem is értem: van még két meccs, aztán újjáépíthetjük az egészet, addig ki kell még bírni valahogy
• van ott melletted valaki, hogy szórakozol velem?
• nem, dehogy
• abba maradtunk: én viszem a szakmai irányítást, mert ahhoz is én értek a legjobban, te meg tömöd a pénzt a lyukas zsákba
• akkor meg minek kapok tájékoztatást most, amikor van elég gondom a deviza hitelesekkel
• mert mégiscsak te vagy az elnök, neked kell majd aláírnod a Sallói meg a Szabics meg az Andrusch kirúgását és a Szélesi meg a Holger meg a Möller szerződését
• és ez most komoly?
• szoktam én viccelni?
• és mit várunk tőlük
• hogy a magyaros virtusra, a briliáns magyar technikára, a magyar kreativitásra, és egyáltalán a győzelemre megtanítsák a szerethető fiúkat
• két hét alatt?
• mért, én is majdnem megfordítottam az eredményt 2002-ben

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 8.

Minden vélemény számít!

• Antikám, hogy tetszett a feleségednek a Sándor Palota?
• a gyerekekkel kellett foglalkoznia, mert alig bírtak magukkal
• sajnálom, majd szólok a Janinak, hogy ilyen alkalmakkor legyen egy gyereksarok is elkülönítve, ahol a gyerekek játszhatnak
• nagyon jó ötlet, Főnök
• kéne valami, ami elég nagyot szól, kezd megint leülni ez a menekült ügy
• mit készítsünk elő?
• valahogy össze kéne kapcsolni a cigánykérdéssel a migráns problémát
• szóljak a Flórinak?
• eszedbe ne jusson, csinálja csak egyedül tovább a dolgait, védje meg magát, ahogy tudja, a végén úgyis kihúzzuk a szarból, mert ő most a mi „dísz-cigányunk”
• akkor mi legyen?
• kellene valaki a kormányból, akinek van tekintélye, akit nemzetközi szinten még nem írtak le, hogy megszólaljon
• Főnök, mit szólna a Trócsányihoz
• a volt alkotmánybíró nagykövethez?
• hát, most éppen igazságügyi miniszter
• egészen jó ötlet, mondjátok meg neki, hogy kellene adnia egy exkluzív interjút a köztévében
• nem lehet, most éppen Brüsszelben van, egy nagy konferencián
• az még jobb, nyilatkozzon: „fennáll a kockázata annak, hogy cigányok Szíriában kössenek ki, mint akik dzsihádisták oldalán vagy egyéb radikális szervezetekben harcolnak”, ezzel nyitunk egy újabb frontot a háborúban
• és mi lesz, ha valaki megkérdezi: „egy katolikus országból érkező roma miért harcolna együtt a dzsihádistákkal”?
• erre is én adjam meg a választ, mért neveztelek ki miniszternek a gyerekeid előtt, ha nem tudod, kérdezd a Habony Árpit vagy a Giró-Szászt, vagy a Lázárt, mit bánom én
• már tudom is a választ: mert „ők kirekesztett helyzetben lévő emberek, és azok általában jobban ki vannak téve a radikális nézeteknek”
• na, látod, tudsz te, ha akarsz, mennyi kölcsönöd is van magánszemélyektől?
• úgy, potom 16,8 millió forint
• nagyszerű, majd a jutalomosztáskor figyelemmel leszek erre is…

Tovább a folytatáshoz →

Sakk – Nyomorultak

Minden vélemény számít!

Elsőre e4-et húzott. Semmi meglepő. Erre számítottam. A Caro-Kann védelemmel készültem. Én a szolid, pozíciós játékot kedvelem. Az elején semmi taktikai bonyodalom, csak nyugodtan. Minden simán kijött. Semmi újítás, csak az elmélet szerint. Negyedikre He4-re visszaütött, meghúztam a Hf6-ot. Megyek tovább, a jó, öreg Aljechin kottája szerint. Nem lesz itt baj.

Emlékszem, úgy ötven évvel ezelőtt, amikor még a gimibe jártam: fél egykor végeztünk, a Feneketlen tó mellett elsétálva egyre hazaértem, és már vettem is elő a táblát meg a baracklekváros üveget, leültem az íróasztalom mögé, elő az Aljechint, elemzés és játék. Aztán a páratlan napokon kosáredzés, majd a páros napokon fociedzések. A hétvégén meg a bajnokik. A sakk csak hobbi volt. Tök jó volt. Apuék is éltek. Igazi aranykor.

Most Hf3-at húzott, erre jön a mindig kockázatosabb Fg4, amit a tankönyv „?!” – lel jegyez, de én ezt a varit szeretem. Az elmélet ebben az állásban nem szereti a korai futólépést, de hátha összezavarom. Kell valami egyedi a játékba, ne csak sablont játszunk. Most is nyerni akarok, mint mindig. Ez nem korfüggő.

Aztán az egyetemen is minden ment magától. A tanulással nem volt gond, mellette a kosár csapat mindig az NB II. első háromban volt, a banda nagyszerűen összejött: Bujtorral, Saáddal, Hatháziékkal, Major és Móricz Gabival, buli volt az egész, még ha néha meg is izzadtunk. Mindenki tudta a helyét, készült a jövőre, nem volt semmi gond. És persze csajok, a kollégiumi összebújások, a röplabdás lányok zrikálása. Meg a világmegváltás. Ezt ugyan nem akart mindenki, de nem is volt idegenkedés. Faltuk Marxot, imádtuk Mátyás Antalt, a polgári közgazdasági iskolák oktatásakor, Szikra Katit, aki a munkaszerinti elosztás rejtelmeibe vezetett be minket. A filléres könyvek, a színház, a foci a Népstadionban, hetvenezer ember előtt, TV közvetítés ellenére. Nem óhajtottuk, mégis alig vártuk, hogy miénk legyen a világ! Gyönyörű volt.

Hd2-öt lépett. Milyen óvatosan játszik. Talán fél is egy kicsit. Ha később még a g3-at is meghúzza, mégis gyenge lesz a királyállása. Egészen jól kijöttem a megnyitásból, majdnem minden a helyén van. Sötéttel. Semmi bajom. Most támadásba hozom a huszáromat és máris jobban állok. Az idővel sincs semmi baj. Erre gondoltam az elején.

Fölállok a tábla mellől. Elsétálok. Mint annak idején: a Duna parton, a Szabadság híd és a Petőfi híd között. Egymás kezét fogva. A munka is tökéletes volt, az első perctől fontosnak éreztem magam, tőlem is függött az ország jövője: új szemléletet, új szellemet, új tudást vittünk az államigazgatás „politika-végrehajtó” működésébe. Sohasem voltunk elégedettek, sohasem akartunk megállni, legyen az a munka, az ország, a gazdaság vagy akár egy könyv, egy vita, egy kirándulás. Új világot akartunk, új országot akartunk – és hittünk benne, hogy megcsináljuk, hogy elérjük. Közben családalapítások-válások, szerelmek-csalódások, sikerek-kudarcok, örömök-csalódások. Mennyit utaztunk: először csak keletre, aztán nyugatra is, aztán a tengerhez. Álomszép volt, az álomnál is több volt!

Rosszat húzott, a Bd3 nem jó. Ez már egy korábbi játszmában is vesztéshez vezetett. Emlékszem is rá. Most már csak figyelnem kell, nem kell kapkodni, idővel jól állok, számoljuk ki, ez most nem olyan nehéz, még nem fáradtam el. Most jöjjön a Hg5 és aztán Vh5. Ez már nem tarthat soká.

„Hisz bűnösök vagyunk mi…”, ’A nyomorultak’. Bűnösök. Szekértolók, „… s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép”. Pedig mi megtanultuk: mi az a szolidaritás; milyen az, amikor úgy kell a társadalmi és állami berendezkedésekkel és intézményekkel való elégedetlenségnek nyomatékot adni, hogy az ne csak romboljon, ne csak pusztítson; „hogy az életben nem uralkodik a teljes igazság, az állam törvényei s a társadalmi erkölcs ítéletei merevek az élet leírhatatlan változatosságához és rugalmasságához képest s emiatt rengeteg meg nem érdemelt szenvedés …” jár. Mi tudjuk. a nyomorultak.

Már Ő is látja, hiába vakarja a fejét, már semmi sem segít. Most Vc4-re ütök és a matt miatt nem lehet a vezért ütni. Innen már csak technika. Vége. Nyertem!

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 7.

Minden vélemény számít!

Sétálok Dance-vel, egyre jobban van. Bár: ki tudja, az orvos majd kedden nyilatkozik. Mindenesetre a közérzete sokkal jobb, aktívabb, és mindent megenne. De ezt most nem lehet. Csak az előírtakat kaphatja.

Szóval sétálunk. Minden csendes. Az utcák, itt vidéken, vasárnap délután kihaltak. Semmi mozgás. Csak a kertekből jön néhány visszajelzés Dancenek: a kutyaposta működik. Nekik nincs vasárnap délután. Nekik egybefolynak az órák, a napok, a hetek. Csak a Gazdival az ünnep.

Csend. Mozdulatlanság. Egy-egy levél, ha hullik. A máskor oly zajos Főút is néma: még egy kerékpáros se jön sehol.

Sétálunk. Meg-megállunk, Dance néha előreszalad, szaglászik, „olvas”, aztán rám néz: menjek tovább előre, vagy elfordulunk balra – kérdi. A farka magasban. Ez végre jó. Jól érzi magát.

Egyszer csak meglátjuk. A háta kissé hajlott, a botja kissé hosszabb a kelleténél, alig vonszolja magát. Téliesen van öltözve: kesztyű, sál, sapka, vastag kabát, állig begombolva. Soványsága a ruhájában rejtőzik. Totyog, szinte alig lép. Most megáll. Botjával megpiszkál valamit. Kicsit fölemeli a fejét, körülnéz. Minket nem vesz észre: még messze mögötte jövünk. Talán egy kicsit megnyugodva, lassan, nehézkesen megpróbál lehajolni. Elsőre nem sikerül. Újra megpróbálja: kicsit szétveti a lábait, a talpait befelé „csámpítja”, a bottal előre megtámasztja magát, most már sikerül. Éppen melléérünk. Kesztyűs kezével, de szabadon lévő ujjaival óvatosan összecsippenti a diót, ruhája ráncaiba rejti a csodás zsákmányt, ráncos arca talán enyhe mosolyra simul, és a szemében is megvillan egy kis tűz.

Dió lesz vacsorára.

Tovább a folytatáshoz →

A NAGY NEMZETI KONZULTÁCIÓS MÁKOS-TÉSZTA (NANEKOMÁK)

Minden vélemény számít!

„A propaganda azzal mutatja meg, hogy jó, ha bizonyos időszakon belül
meg tudja nyerni a népet, és izzó lelkesedést
tud benne kelteni egy eszme iránt.”
(Joseph Goebbels)

Rogánnak minisztériuma lesz. Propaganda minisztérium. Orbán azt szajkózza: ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit csinál; erre kinevezi Rogánt a megmondásra. Ő már mondja is: „közelebb kell vinni az emberek véleményét a kormányhoz”! Lelki szemeim előtt már látom is a talicskaipar föllendülését, a rengeteg reklámot: talicskakerék tengellyel, talicska cseh horganyzott acélból, talicska puttony olcsón, Radical Carp Truck 1,54m 58cm 30cm bojlis, versenyládás talicska MAXI (8705006). Már érzékelem is a hatalmas árharcot, a küzdelmet a kartellezés ellen, majd az állam belépését erre, a nemzetgazdaságilag kiemelten fontos területre: hiszen valamivel csak kell közelebb cipelni a zemberek véleményét.

Micsoda lehetőségek! Valahogyan be kéne kerülni a brancsba, a feltörekvő, ifjú, muszlimverő, igaz magyarok közé. Akkor talán majd csurran nekem is, lecsurog majd hozzám is valami. Hiszen ez óriási biznisz lesz: a Tállai majd besegít a talicska cégek felvásárlásainál; a Török Gábor majd ódát ír elemzésként megint Orbán géniuszáról; a Nézőpont majd grafikusan ábrázolja a talicskagyártás hazánk fejlődésében játszandó kiemelt szerepét; a jó öreg, köpködős Fábry majd fantasztikus vicceket kreál a talicskákról az egészségesebb lakossági befogadás érdekében; a büdös szájú Bayer Zsolti majd leleplezi a mindig kétkedő, talicskaellenes Gyurcsány-Bajnai-Tel Aviv tengelyt. Ki se kell találni, már ki is van találva.

És akkor Rogán még tovább beszél: a vélemény-közvetítés, kormány közelébe vitel „legfontosabb eszköze a nemzeti konzultáció, ezért a kabinetirodán létrejön majd a nemzeti konzultációs központ”. Szóval akkor mégsem a talicska ipar. Akkor még se népszavazás, szakszervezetek, sztrájk, tüntetés. Fő a bátorság, a merészség, a kreativitás, a re durchmarsot is be tudjuk mondani nyugodtan! Legfeljebb nem terítjük ki. Akkor marad a korábbi hülyítés azokkal a kérdőívekkel. Amiket megkap nyolcmillió ember és visszaküld nyolcszázezer. Amit az Anti belső szerverén, mailként lehet majd terjeszteni, a válasszal együtt. Az eredmény is meg lesz előre: minek kell izgalom, hogy ki válaszol, meg mit, meg a sok ellenvéleményt magyarázni, meg számlálgatni, meg ellenőrizni. A frászt: ez az ország egységes, izzóan lelkes, megvédi a hazát azok ellen, akiket kijelölünk, és válaszol is, ha akar, ha nem!

Szóval megint nyertünk. Megint fejlődtünk. Megint előre léptünk Mária országában.

Csak azok a szemét izlandiak…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 6.

Minden vélemény számít!

Nagykanizsán megverte tanárnőjét egy 13 éves fiú. A fiú szerint a tanárnő nem hallgatta meg a problémáját. Ezért lett dühös. Ezért ütött többször. És ezért rúgott is. Hogy miért szaladt el, arról nem beszélt.

Na, most egy percre képzeljük el, de tényleg, csak egy percre, nem tovább, képzeljük el, mi történne kis hazánkban, ha mindenki, akit ilyen, vagy ehhez hasonló, akár ennél komolyabb sérelem ér: ütne, rúgna. Mi menne végbe, ha: az éhező gyerek, a munkanélküli szülő, a közmunkássá alázott kutató, a négymillió létminimum alatt élő, a hazáját elhagyni kényszerült ötszázezer gazdasági kivándorló, a jogtalanul meghurcoltak sokasága, és még hosszan lehetne folytatni a sort, fölemelné a fejét, ökölbe szorítaná a kezét, fölállna a Facebook mellől a székből, és csak elindulna.

De hát ez a bejegyzés is azért szelfi, mert még elképzelni sem tudjuk…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 5.

Minden vélemény számít!

• szobatárs?
• a hangomat csak megismered
• mi ez az izé
• a sztrákcsör-bádzset palira gondolsz?
• most mért szórakozol velem?
• és te, mi a fáckot nyúlkálsz utánam
• mert én vagyok az első, én mondom meg a taktikát a fiúknak, én nevezem ki a kapitányt, és most kell nekem az a lepukkadt kereskedelmi csatorna
• most már és éppen most nekem is az kell, meg kellett volna az autópálya is, meg a hülye Tarlós hirdető oszlopai is
• és ki vagy te, hogy neked kelljen, amikor nekem kell, már frankón meg is beszéltük a kaszinóssal
• és kit érdekel az a filmes guru, mindenki csak röhög rajta
• akkor röhögjenek, amikor én mondom
• eddig így volt
• nahát, akkor
• most már máskor és másokon is röhögnek
• azokon is én engedem a röhögést
• megöregedtél, már alig tudsz néhányat fekvőtámaszozni
• látom, olvasol
• nem én, a menedzsment
• elég, mi legyen?
• már tudsz kérdezni is, alakul ez
• ne szórakozz velem, ismersz
• már nem az vagy…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 4.

Minden vélemény számít!

I.
Tűz volt Pomázon. A tűoltók kivonultak és eloltották a tüzet. Közben oxigén és gázpalackokat is kihoztak az égő házból. A ház azonban teljesen kiégett. Egy idős, állandó oxigénpalack használatára kényszerült embert kimentettek, őt kórházba vitték. A másik saját lábán kimenekült. A ház lakhatatlanná vált. Az MTI – kis színesként – lehozta a hírt. A két embernek mindene odaveszett, nincs hol lakniuk. A házat nem lehet újjáépíteni. Ennyi.

Pomáz közel 17 ezer lakosú kisváros, több milliárd forint költségvetéssel gazdálkodik, több ingatlannal is rendelkezik. A pomázi önkormányzat segítsége (??!)most abból áll, hogy a honlapján albérletet keres nekik
„Tisztelt Lakosság!
Hétfő hajnalban kigyulladt egy családi ház Pomázon, a Szőlőtelep utcában. A szentendrei és a pomázi tűzoltók oxigén- és gázpalackokat is kihoztak a teljes terjedelmében égő,45 négyzetméter alapterületű épületből. A palackokat visszahűtötték, és megakadályozták, hogy a lángok átterjedjenek a melléképületekre.
A kétfős családnak minden ingósága odaveszett és a lakhatásuk is ellehetetlenedett, ezért kérjük, hogy aki kiadó albérletet tudna számukra biztosítani, az jelentkezzen Pomáz Város Önkormányzatánál az alábbi elérhetőségeken:
E-mail: pomaz@pomaz.hu Telefon: 06 26 814 381, Postacím: 2013 Pomáz, Kossuth Lajos utca 23-25.
Köszönjük a segítségüket!
Vicsi László
polgármester”

II.
Tűz volt. Porig égett a Testnevelési Egyetem atlétikai csarnoka Budapesten, a XII. kerületi Alkotás úton. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője szerint az épület menthetetlen. A katasztrófavédelem tíz járművel hatvan tűzoltót riasztott a helyszínre. A leégett sportcsarnok falai egy beépített raktárként is szolgáltak, és a kosarasok felszerelésén kívül többek között megsemmisült 65 kerékpár, az atléták összes felszerelése is. Sok katasztrófaturista is megjelent az épületnél. A mai napra az egyetemen szünetet elrendelő rektor szerint az egyik legfontosabb feladat annak kiderítése, hogy került-e szennyező anyag a környezetbe. Ember nem sérült, ember nem került veszélybe.

Azonnal sok segítség érkezett. Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere segítséget ígért az egyetemnek: „az önkormányzat felajánlja a Hegyvidék sportcsarnokát, heti 25 órában a Testnevelési Egyetem használhatja az épületet. De vizsgálják azt is, hogy a közelben lévő Budai Gimnázium és az ELTE Tanítóképzője hetente hány órára tudja átengedni tornatermeit az egyetem hallgatóinak. Az önkormányzat vezetése felvette a kapcsolatot az KLIK-kel is, és már több kerületi intézmény is felajánlotta a segítségét.”

Hát így mennek dolgaink ma Magyarországon…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés …

Minden vélemény számít!

• azonnal híják a futsallost, beszélni akarok vele
• már itt van az ajtó előtt, Főnök
• jöjjön
• üdvözlöm, Főnök
• azonnal szólítsd magadhoz az izlandi és a lett nagykövetet, de lehet, hogy jobb lenne, ha rögtön a külügyminiszterekkel beszélnél
• khm, a schengeni határokról, vagy a dublini szerződésről kérdezzem, akarom mondani, utasítsam őket rendre?
• a frászt, most nagyobb horderejű, politikai kérdésről van szó
• hogy találjam ki
• ne találgass: a fociról van szó
• rendben, és mit mondjak nekik
• mit mondjál, küld el őket Szíriába, vagy Afganisztánba, vagy mit tudom én, hova
• meg lesz, Főnök
• hogy képzelik: az egyik tíz ember ellen se tud nyerni, a másik meg nem bírja a szuflát kilencven percig
• van ilyen, Főnök, én csak tudom
• nem érdekel, fenyegesd meg őket, hogy ennek súlyos következményei lesznek
• és mik lesznek azok, Főnök
• Izlandot körbekerítjük a GYODA-val, a Letteken még gondolkodom, lehet, hogy nem mutatom meg nekik a trafik törvényt
• máris hívom őket
• én meg a Platinit: elbeszélgetek vele a bíróküldés rejtelmeiről…

Tovább a folytatáshoz →

Magyar átok, avagy miért nem látjuk a valóságot…

Minden vélemény számít!

„Ezt a rohadt pechet”, „bosszantó, hogy egy banánhéjon csúsztunk el”, „az elmúlt évek legnagyobb sikerét értük el”, „másfél percre voltunk az Európa-bajnokságtól”, „eléggé elkeserítő, mert tényleg kicsin múlott”, „ilyen nincs… ez mért velünk történik meg?”…

Hányan mennek ki megnézni egy labdarúgó meccset, az elmúlt öt évben hány magyar klubcsapat „élte túl” a nyarat az európai kupákban, hány magyar játékos van, akit Európában jegyeznek, milyen sikereket értek el az elmúlt harminc évben a magyar korosztályos labdarúgó válogatottak a világversenyeken…

Mit ígért az MLSZ új vezetése, mit ígért Orbán Viktor a stadion gigaberuházások fejében, mit sugallnak a riporterek a magyar bajnoki mérkőzések közvetítésekor, kihez hasonlítják Böde, Nikolics, Németh játékát, ha végre gólt rúgnak, kinek a játékával vetik össze a Fradi teljesítményét, amit csak a magyar bajnokságban „tud” elérni…

Akkor: magyar átok, avagy miért nem látjuk a valóságot?!

Tovább a folytatáshoz →