Olvasom az indexet. Én, a mazochista. A 888-ig, a mandinerig nem megyek le. De mindegy: az index sem szint. Ugyanolyan propaganda eszköz lett.
Most, 12 óra 23-kor a címlap: „A főispánok segítettek: a rokkantsági nyugdíjrendszer károsultjai több-milliót kapnak”, dicshimnusz a főispánoknak; „Nem ezt vártuk: már nyilvános Orbán Viktor becsületbeli ügye”, dicshimnusz Orbánnak; „DÖNTÖTT A SZÉP-KÁRTYÁK SORSÁRÓL A KORMÁNY”, dicshimnusz a kormánynak; „Karácsony Gergely hivatalosan is a katasztrófavédelem segítségét kérte a kukások sztrájkja miatt … A főpolgármester hajnalban kiment a sztrájkolók telephelyére…
Fidesz: Karácsony Gergely egy Don Quijote, aki lufikat szurkál”, Karácsony fikázása, miközben a kukaholding – de hagyjuk; „Nem lesz már olyan hatpárti ellenzéki összefogás, mint a választás előtt”, az ellenzék újabb fikázása.
Nem nézem tovább.
Tegnap volt egy hatalmas tüntetés. Egész nap tartott a tiltakozás. Országszerte. Szép volt. Tisztességes emberek, tisztességes tiltakozása.
Semmi reakció. Még csak „erekció közeli állapotba” se kerültek. „Tiltakozzanak csak, menjenek az utcára – lexarjuk” – gondolják és csinálják tovább, amit eddig: lopnak, hazudnak, megmentik a börtöntől a csicska-polgármesterüket, gyűlölködnek és gyűlöletet szítanak; focimeccsre repülnek közpénzen.
Reménytelen.
Ezek a szép szóból nem értenek…
József Attilához menekülök: „Az ember végül homokos,/ szomorú, vizes síkra ér,/
szétnéz merengve és okos/ fejével biccent, nem remél…”.
- 10. 06. csütörtök kétszáz-huszonharmadik nap