VEREBÉLYI GÁBOR ÁKOSNAK
Tankerületi igazgató
Váci Tankerületi Központ
VÁC
URAM!
Tudja: a nyilvánosság nagy úr!
Az interneten elolvashattam (elolvashattuk) fenyegető levelét, amit egy tanárnőnek, tanárnak írt, aki a pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium intézményben tanít. Levelében azt írja: „Sajnálattal értesültem arról, hogy Ön 2022. október 5. napján nem vette fel a munkát. Miután ebben az időben a Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban jogszerű sztrájk nem lett meghirdetve, Ön jogosulatlanul maradt távol a munkától. Az iskolába járó gyermek tankötelezettségének tesz eleget, tanulni jár az iskolába. Az órák elmaradása, az előre be nem jelentett munkabeszüntetés korlátozza a tanulók tankötelezettségének teljesítését. FELHÍVOM FIGYELMÉT, HOGY AMENNYIBEN A MUNKAFELVÉTELT ISMÉTELTEN MEGTAGADJA, AZ A KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONYBÓL EREDŐ LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGÉNEK SZÁNDÉKOS, JELENTŐS MÉRTÉKBEN TÖRTÉNŐ MEGSZEGÉSÉNEK MINŐSÜL ÉS ALAPOT AD A MUNKÁLTATÓI RENDKÍVÜLI FELMENTÉSRE. (kiemelés tőlem)”.
URAM!
Számos más iskolában is – az önével szó szerint megegyező – levelet vehettek és vehetnek kézbe tanárnők, tanárok. Úgy tűnik számomra (számunkra): ön és tankerületi felügyelő társai parancsot kaptak, amit gondolkodás nélkül végrehajtanak. Ez minősíti az egész oktatási rendszerünket és a parancsot kiadót, viszont nem menti föl önt, önöket! Tudniuk, ismerniük kell(ene): a tanárnők, tanárok helyzetét; a sztrájk jogszerű lebonyolításának lehetetlenségét; a korábbi országos – diákok és civilek, valamint pedagógusok részéről történt – jelzéseket, tiltakozásokat, tüntetéseket. Ön és társai azokat semmibe veszik, nem törődnek a kétségbeesett kiáltásokkal! Az elefántcsont tornyukba „menekülnek”, néhol már a telefonjukat is titkosítják, nem gondolkodnak el azon: vajon hova vezet ez?!
„Ha nincs tanár, nincs jövő!” skandálja az egész ország – és ön, valamint társai a „nincs”-ért tesznek, a „nincs”-ért adják nevüket, arcukat. Sőt: miért nem veszi észre, éppen maga, maguk cselekednek úgy (kirúgnak tanárnőket, tanárokat), hogy a tanulók nem tanulhatnak majd, mert nem lesz elég tanárnő, tanár! Maga, maguk nem teljesítik kötelezettségeiket! Szégyellje magát, szégyelljék magukat!
CINKOSOKKÁ váltak mára!
Önöknek is lehetnek, vannak gyerekeik. Hogyan néznek a szemükbe? Mit mondanak nekik? Hogyan magyarázzák meg a megmagyarázhatatlant?!
„NEM HAGYJUK!” – zúg minden felől, nem hallja, hallják?!
URAM!
Ismeri ön Petőfit?!
„Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
Radnai György
egy nyugdíjas nagypapa, akinek unokái tanulni szeretnének még
- 10. 13. csütörtök kétszáz-harmincadik nap