2022. szeptember hónap bejegyzései

ELÉG!

ELÉG!

 

Olvasom Pilinszky János versét, az Elég címűt:

 

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

 

Körülnézek a szobámban. Itthon vagyok, az otthonomban. Az „ólamban”. Pipázgatok, a háttérben megy az élő adás a tüntetésről a Kölcsey előtt, diákok virrasztanak ott. A tanáraikért. A kirúgott tanárokért. Mert ők is „Innét odáig” élnek csak, a XXI. századi Magyarországában. Nekik-nekünk nincs tovább! Ők is, mi is várunk, hogy „belép valaki” és akkor majd „hirtelenúl kitárúl” minden. Talán mégis „elég egy arc … egy kéz elég amint megkeveri a kávét…”.

 

Hiszen a pilinszkyi „elég” nem is az az „ELÉG!”, amire én gondolok.

 

  1. 09. 30. péntek kétszáz-tizenhetedik nap

JELEK!

Egy barátom átküldte tegnap a „12 Nem” című levelet, amit húsz(!) évvel ezelőtt Jancsó Miklós és Grunwalsky Ferenc írt Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek; a levél az ÉS XLVI. évfolyama, 16-dik számában, 2002. április 19-én, két nappal a 2002. évi országgyűlési választások második fordulója előtt jelent meg.
Emlékeztek?
„De mi csak azt tudjuk mondani, amit Leonidasz egyik katonája mondott, amikor úgy fogalmazott, hogy az ellenség nyílvesszőitől még a napot sem fogjuk látni, annyian vannak. És erre Leonidasz csak azt felelte: hát nem jobb árnyékban harcolni?” – harsogta akkor Orbán (majd néhány nap múlva mégis Bod Péter Ákost ajánlotta maga helyett miniszterelnöknek, mert a hatalma megtartásához csak ezt a lehetőségét látta).
Emlékeztek?
Akkor már túl-voltunk a „telefon-könyvek összetépésén”, de akkor még nem hittük el, hogy „a hatalom minden előtt” számára. Akkor még nem gondoltunk a „harcra”, a „magyar magyarok ellen”-re, de a jelek már megjelentek a házfalon.
Emlékeztek?
Nos: akkor írtak levelet Orbán Viktornak és szüleiknek. Érdemes ideidézni kérdéseiket, tömören kifejező válaszaikat:
„1. Kijelentheti-e valaki/bárki magáról (pártja róla), hogyha nem õ lesz az ország vezetője/miniszterelnöke, akkor Magyarország rossz útra tér?
NEM
2. Mondhatod-e te, Viktor, azt, hogyha az országban kb. 3 millió ember nem rád, nem a te pártodra szavaz, akkor veszélyben “A családunk. A gyermekeink. Az emberi méltóságunk. A szabadságunk. A hitünk. És a hazánk. (…) mindezt most meg kell védenünk!”
NEM
3. Magyarországon nincs rossz gazdasági helyzet, nincs természeti katasztrófa, amely pusztulással fenyegetne, és külső ellenség sem támadt reánk. Szabad-e olyan hangulatot szítanod, mintha veszélyben lenne a haza?
NEM
4. Van-e jogod egy demokráciákban szokásos választás idején először mások ellen uszítani, polgárháborús hangulatot, tömeghisztériát kelteni, aztán szeretetről prédikálni?
NEM, NINCSEN
5. Megtörténhet-e egy demokratikus országban, hogy az iskolákban osztályfőnöki órán kikérdezik a gyerekeket arról, kire szavaztak a szüleik, és azok számára, akik nem a kormányzópárt listájára szavaztak, külön meggyőzési órát tartanak és feladatul adják, hogy térítsék jó útra a szüleiket. Kérdőre vonják őket, sikerült-e a kormánypárt mellé állítani apjukat, anyjukat. Szabad-e ilyenkor felelős vezetőként ezt mondanod?
NEM
6. Épeszű dolog-e az embereket (mint Grósz Károly annak idején) azzal ijesztgetni, hogy minden elért eredmény, minden jó összeomlik, ha nem a te kezedben és pártod kezében van a kormányzás joga?
NEM
7. Van-e jogod a hatalmadat ennyire félteni? Van-e jogod a nemzeti színeket, a kokárdát kisajátítani?
NEM, NINCSEN
8. Prófétának éreznéd magad?
NEM VAGY AZ. Istenkáromlás lenne tőled. Mindenkiben lakozik egy kis Messiás, de ha előbújik belőle, ott kezdődik a baj.
9. Egy egész országnak állandóan jelszavak (3 kerék, 4 kerék stb.), kampánytervek, politikai hirdetések között (újabb ötleted szerint: “induló vonatok között, egy pályaudvaron”) kell-e élni?
NEM. MINEK?
10. Viktor! Megkérdeztétek a nőket, milyen élethez lenne kedvük? Tudod, milyen életet, szerepet szántok nekik? Végiggondoltad a családon belül ezt a helyzetet?
Azt hisszük: NEM
11. Biztos vagy abban, hogy a gyermekeid a te elképzelésed szerinti “polgárok” szeretnének lenni? Tudod azt, hogy az ország felének erre lehetősége sincs? A te kerekes jelszavad a nép között csak vicc vagy keserű tréfa tárgya. Végiggondoltad, hogy mint fiatal ügyvéd miből tartanál el négy gyermeket? Megtehetnéd?
NEM. Mindenki tudja.
12. Szerinted az elmúlt években mely fiatal emberek tudtak meggazdagodni? Kinek lehetett három-négy nem nélkülöző gyermeke? Kiket sújtott az az általad oly sokat idézett gazdasági krízis? Tapasztalatod szerint az elmúlt években fiatal emberekből tisztességes munkával lehetett valaki gazdag és vagyonos? Vehetett ingatlanokat, vállalatokat, termő- és szőlőföldeket? Lehetett belőle pártvagyonos, médiatanácsadó vagy felsőbb vezető?
NEM. Ezt is mindenki tudja.”
Húsz év telet el azóta.
Abból tizenkét évet Orbán Viktor miniszterelnökként élt át.
Mi is.
A „kérdezők” kérdései, válaszai (sajnos) ma is aktuálisak.
Ha ma élne Jancsó Miklós, vajon milyen levelet írna – Grunwalskyval közösen – Orbán Viktornak? Írna-e egyáltalán? Látná-e még értelmét a levelezésnek?
És a szülők?
A Leonidasznak adott katona válasza mit sem változott, legfeljebb a sötétség lett egyre sötétebb …
2022. 09. 30. péntek kétszáz-tizenhetedik nap 

LUJZA ÉS JENŐ

(31.)
(utánzat)
– Jenő, láttad?
– Mit, Lujza?
– Hát a legújabb kétezres határozatomat!
– Nem láttam, Lujza, hiszen az nem nyilvános, mi van benne?
– Hogy ezentúl csak a kaját fizetem be abból, amit havonta adsz nekem a nyugdíjadból!
– Annyira kevés az a pénzünk, hogy már csak a kajára futja?
– Nem Jenő, nem annyira, ez csak a szokásos intézkedésem, ahogyan azt a Gulyás miniszter úr is mondotta volt a kormányszóvivőin, semmi különös.
– Akkor miért hoztál ilyen határozatot?
– Mert azt is olvastam, hogy bizonyos, (csőd-közeli) helyzetekben szoktak ilyen határozatokat hozni a kormányok.
– És mi most sem csőd-közeli helyzetben nem vagyunk, sem kormány nem vagyunk, Lujza!
– Nem, azt se tudom, mi az, hogy csőd-közeli helyzet, de azt is olvastam az interneten, hogy más kormányok is hoztak már ilyet!
– De az más és a magyar kormány, mi meg mi vagyunk, csak egyszerű magyar nyugdíjasok!
– Tudom Jenő, ne idegeskedj, fölmegy a vérnyomásod és a gyógyszerek ára is emelkedik!
– Lujza, és akkor mi lesz a többi kiadásunkkal?!
– Azt én nem tudom, Jenő, majd elajándékozzuk az ….
– Nincs mit elajándékoznunk már.
– Nem baj, Jenő, de legalább konzultálok veled erről, nem úgy, mint a brüsszeli elit!
– És azután, mi lesz?
– Majd meghosszabbítom a téli szünetedet, mint majd a kormányhivatalnokoknak is és ki sem kell jönnöd a konyhába segíteni nekem, de a nyugdíjadat akkor is megkapod!
– Lujza: ez hülyeség.
– Tudom, azért konzultálok veled is, ne félj: a komolyabb ügyekben konzultás nélkül döntök!
– Megnyugtattál, Lujza.
– Tudod Jenő, hogy már dollárban is fizethetnénk az adónkat?
– Nincs is dollárunk, Lujza!
– Nincs? Nem is tudtam. És valami állampapírunk, olyan kincstári-jegy izé?
– Olyanunk sincs.
– Hála istennek, mert olvastam az interneten, hogy stikában fölemelte az állami kincstár-izé az előrehozott visszaváltási költséget!
– Nekünk nem kell ilyennel számolnunk, nincs és kész!
– Pedig erről is akartam volna veled konzultálni!
– Lujza, a konzultáció egy „falra hányt borsó” csak, nincs kötelező hatása!
– Nincs? Nem is tudtam: és akkor minek van?
– A népszavazásnak!
– Marhaság, Jenő, akkor most minek beszélgetünk?!
– Legalább beleheljük a lakást.
– Jól van, Jenő, akkor legalább a kétezres határozatomat olvasgasd, biztosan meleged lesz tőle…
2022. 09. 29. csütörtök kétszáz-tizenhatodik nap

ÜLÉSEZNEK – DE MINEK IS?!

 

Már befejezték.

Amikor fölrakta, akkor még csinálta-csinálták.

Ahogy a budiban is, csak győzd kivárni!

Közben gondterheltek, közben olvasnak is.

Biztosan nyögnek is.

Az erőlködéstől.

Hogy kitaláljanak valamit és az eredmény kijöjjön belőlük.

Most már (végre) megvan az eredmény.

Kijött.

Kinn van.

Nem az égben – ott, a budiban.

Nekik nem fájt.

Hogy kijött belőlük.

Nekünk viszont már most is szenvedés.

Pedig még meg se mutatták.

Béke ettől sem lesz.

Sőt.

Az energiaárak ettől sem csökkennek majd.

Pénz nem jön majd.

De már ott van az „eredmény” is.

Talán az asztalán is.

A budiban biztosan.

Ha megkapom, nálam biztosan ott lesz…

 

  1. 09. 28. szerda kétszáz-tizenötödik nap

(Kép torzítva az OLDALÁRÓL)

 

 

BARANYI FERENC

BARANYI FERENC

 

Ifjúságom (egyik) kedvenc költője volt. Nagyon szerettem, szerettük a verseit. Abban az időszakban, az „ÁTKOSBAN” olvasgattuk, idézgettük őt (is). Akkor (még) a versek olvasása hozzátartozott az életünkhöz, közkedvelt műsor volt a TV-ben a Vers Mindenkinek. Azóta nagyot fordult a világ: hol van már az „ÁTKOS”, kit érdekelnek a versek (lásd a Parraghot).

Az „új” világban a nyilvánosság számára őt megszüntették. Az Ezredvég (szamizdat) újságban megjelenik néha-néha. Máshonnan kizárták. Talán hamisnak vélik a hangját. Disszonánsnak a kórusban. Talán csak a lelkiismeretüket nem akarják föléleszteni. Talán (nagyon) megváltoztak. A szerkesztők. Mert Baranyi Ferenc nem változott. Ugyanott áll, ugyanúgy mondja.

Ez ma már nem divat. Sőt.

Most a kezemben tartom és olvasgatom „Tiszta szándékkal” című kötetét (Pályakép – versekben 1954 – 2022), Papirusz Book Kiadó 2022. 09. 28.

Egy verse:

A REGE A GYÁVASÁGRÓL EPILÓGUSA

Asztalt verünk, s a hangos legénykedés zajától

megittasulva hisszük: a föld remeg – pedig

csupán a kocsmaasztal, amely billegve táncol.

 

Világot verni vélnek, kik az asztalt verik,

s ifjú kedvük valóban világverő veszettség,

de döngetésre már csak az asztal jutott nekik.

 

Ezért a régi virtus minálunk már nevetség,

megannyi régi merszü vén korhely csak röhög,

ha döngetésre váltjuk hitünk felnőtt fegyelmét.

 

Hajoljunk össze inkább az asztalok fölött

és hallgassuk a csöndes titkok komoly beszédét,

s kiteljesül ezernyi őszinte szó között:

 

ma fölmért gyávaság a legnagyobb merészség.

(Az a merészség 1966 kötetéből)

 

  1. 09. 28. szerda kétszáz-tizenötödik nap

(Kép: a kötet alapján)

NAPLÓSZERŰEN

(144.)

SZÓLÁS-SZABADSÁG(OT)!

Olvasok. Most is, a séta után. (A legújabb kutatások szerint a gyaloglás segít elkerülni az időskori jellemző és drámai kórt, meghát itt van Thessza is!) De most már újra itthon vagyok, már le is ültem a székembe, kezembe vettem a könyvet.

Most Timothy Garton Ash könyve, a Szólás-szabadság a „soros”. „Szomszédok vagyunk. Az egész világ a szomszédom” – kezdi Ash a „Gutenberg után” fejezetben, már erre a mondatra is összerándul a gyomrom: mennyire másképpen olvasandó mostanában ez a mondat nálunk, mennyire más értelmet kap jelentése Magyarországon és valahol másutt a világban.  Mert a „szomszédság” kapcsolatot, ismerősiséget, „együtt-élést”, örömöt és bánatot, talán felelősséget is jelent a másik iránt, mégis (csak) így van értelme az életnek. „És mi mégis” kapálódzunk ellene, legalábbis a miniszterelnök(ünk) szerint mi nem fogadhatjuk el ezt a „fajkeveredő” világot. Pedig ez van: ha akarja, ha nem.

Szóval szomszédom az egész világ! Mert az internet, a mobil-telefon korában ez nem is lehet másképp. Fölgyorsult és közel került minden: Kínában egy városban megjelenik egy vírus; egy tudós föltalálja az ellenszert; megjelenik valahol egy könyv; nyer a Ferencváros; túszokat szed egy terrorista csoport egy városban – és pár másodperc múlva már tudok róla! Mert hír lesz belőlük, olvasandó, megnézendő hír.

És persze „álhír” is.

De egy kis időráfordítás, néhány kattintás, egy kis olvasás és értelmezés: máris lelepleződik az!

Itt van például egy miniszterelnöki állítás: „Háború van. A háború a keleti szomszédságunkban zajlik Ukrajna és Oroszország között… Ukrajna Magyarország szomszédja. Talán ezért is van az, hogy Magyarország álláspontja eltér a többségi nyugati állásponttól.” Ránézek a térképre, milyen érdekes: Ukrajna nemzetközi határvonala 3345 mérföld, és az alábbi hét országgal oszlik meg: Moldova, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Szlovákia, Fehéroroszország és Románia, igaz, közülük több ország nem tagja az Uniónak, viszont a tagok álláspontja mégsem tér el az Unióétól! Aztán itt van egy másik is: „… 2008-ban világszerte, Magyarországon is pénzügyi válság okozott fejfájást. Azokat a gyötrelmeket a bankrendszer, az eladósodás és a devizahitelek idézték elő. Ráadásként nálunk akkor éppen egy cselekvőképességét vesztett, széteső kormány volt hatalmon.” Aztán ráklikkelek egyik barátom oldalára: „a beszéd elhangzása után egy Euro 410,20 egy dollár 424, egy svájci frank 429, egy angol font 459 forintba került. (A romlás egy óra alatt 4-5 Ft/deviza.)” – akkor ki vesztette el a (z ítélőképességét) cselekvőképességét?

Tulajdonképpen örülök: a miniszterelnöknek VAN szólásszabadsága: azt mondhat, amit csak akar! Például jósolhat is, nyugodtan kimondhatja ezt is: „… ha megszüntetnék a szankciókat, az árak rögtön a felére esnének vissza, és az infláció is legalább megfeleződne. Szankciók nélkül az európai gazdaság újra erőre kapna, és el tudná kerülni a fenyegető recessziót”. Hogy ez a (jóslás) állítás mennyire fedi a valóságot? Semennyire. Ez is egy állítás. Leírhatom, kimondhatom én is. Érvelnem(?) sem kell mellette, hiszen a „tagadó állítás” mellett sem voltak számszerűsített, elméletileg megalapozott tények.

Akkor is kommunikálnunk kell!

Hogyan is írta Ash: „Amikor a történész Tony Judt motorikus idegrendszere fokozatosan elkezdett leépülni, s ennek során lépésről lépésre veszítette el az érthető beszédképességét, egy napon – amelyet soha nem fogok elfelejteni – azt mondta nekem, miközben az orrába kötött mesterséges lélegeztetőgép segítségével tudott már csak levegőt venni: „Amíg tudok kommunikálni, addig élek.” (Szünet, gépi belélegzés.) „Amikor már nem tudok kommunikálni” (szünet, gépi belélegzés), az már nem lesz élet.” Kommunikálok, tehát vagyok.”

Persze: felelőssége van a kommunikálónak, de a kommunikációt befogadónak is! Mert a „Szó, veszélyes fegyver!” A látvány is az. Tegnap például megnéztem a meccset. A magyar-olaszt. Mert ma már megint érdemes megnézni a magyar válogatottat, akik (szerencsére nemzetközi, fajkeveredéses) nemzeti tizenegyet alkotnak. A magyar „fiúk” új-régi mezben futottak ki a pályára: most piros-fehér-zöld csík is került a mellükre. Mint annak idején. Az „Aranycsapatnál” is, a Rákosi-korban. Eddig elég volt a piros mez, fehér nadrág, zöld lábszárvédő. Most még a csík is. Kiemel (helytelenül: kihangsúlyoz) valamit. Minek? A kitalálónak ez volt a szólás-szabadsága. Megkapta. Én a meccset néztem és szurkoltam. És persze elgondolkodtam. A látottakon. Nekem ez adatott meg szólás-szabadságként. Megtettem.

Szólás-szabadság van. Ömlenek a hírek. Gyakrabban kell kattintgatni. Ellenőrizni. A hírt. Mindegy honnan jön; ki mondja; jó vagy rossz nekem (neked, neki); mellettem szól-e vagy ellenem: ellenőrizni kell. A házmester büntet; a Junior Prima Díj átvételekor a beszédét nem mondhatja el úgy, ahogyan akarja; az apa abuzálta az úszólányt, aki megszólalt… Mennyi hír! Megannyi történet. Rólam, rólad, rólunk. Meg a szomszédjainkról…

Olvasok. Most is, a séta után. (A legújabb kutatások szerint a gyaloglás segít elkerülni az időskori jellemző és drámai kórt, meghát itt van Thessza is!) De most már újra itthon vagyok, már itt is ülök a székemben, kezembe vettem a könyvet…

 

  1. 09. 27. kedd kétszáz-tizennegyedik nap

ÉVFORDULÓ!

Te hova vitted az asszonyodat az első házassági évfordulótokon?

  1. Nagyon szép volt kettesben, néztük az erkélyről a Fehérvári utat, hallgattuk a villamosok csilingelését, a töltésen robogó vonatok zakatolását és boldogok voltunk…
  2. Kiszaladtunk a tőlünk száz méterre, a falú határában lévő gémes-kúthoz, fogtuk egymás kezét, mellettünk futott Bodri kutyánk is, a pofájából kilógott piros nyelve és boldogok voltunk…
  3. Befűtöttünk arra az egy napra…
  4. Csak ide átruccantunk a repülő-gépemmel Lisszabonba, semmi különös nem volt, Andika saját erejéből fölvette a szokásos mosolyát, meghívtunk néhány újságírót tudósítani kis-színeseket rólunk, de ba@@a meg azt a sok firkászt meg a Hadházyt, akiket nem hívtunk és mégis írtak rólunk

A kérdést ne vedd komolyan, viszont a válaszokat…

  1. 09. 26. hétfő kétszáz-tizenharmadik nap

KÉRDŐÍVEM

  1. Vannak, akik azt mondják: a SZANKCIÓK nem megfelelő eszközök a háború befejezéséhez, mert a magyar érdekek minden előtt, mások szerint (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát ÖN mit gondol?
    1. tárgyalni kell Lavrov elvtárssal a magyar gázszállításokról,
    2. Paksról,
    3. Sztanyiszlav Szalamovics Csercseszov eredményeiről
  2. Vannak, akik azt mondják: „ami jár, az jár”, a magyaroknak – mindentől függetlenül – meg kell kapniuk a pénzt az Uniótól, mások szerint (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, csak feltételekkel, hát Ön mit gondol?
    1. naná, hogy meg,
    2. elmennek ők a sunyiba,
    3. ez nem lehet kérdés
  3. Vannak, akik azt mondják: Magyarország a demokrácia minta-országa, mások szerint (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát ÖN mit gondol?
    1. igaz,
    2. a vélemény szabad,
    3. a sajtó is
  4. Vannak, akik azt mondják: „engedjenek szabadon az akváriumokból minden aranyhalat!”, mások (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) rabságban akarják tartani őket továbbra is, hát ÖN mit gondol?
    1. amit Kocsi Máté,
    2. amit Anna B is: „az aranyhal meg utoljára”
    3. „sírni csak a győztesnek szabad”
  5. Vannak, akik sok boldogságot kívánnak a nemzet gázszerelőjének új házassági évfordulójához, mások (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát Ön mit gondol?
    1. lepje csak meg Lölő Andit (aki mindent magától ért el!), de ne mondja meg neki, mivel,
    2. nagy buli is legyen,
    3. csókolom a “nagysasszony” kezeit
  6. Vannak, akik szerint nagyon helyes, hogy már lehet pályázni „az európai uniós források lebonyolítását érintő jogellenességek és szabálytalanságok megelőzése, felderítése és kijavítása érdekében működő független hatóság felállításával összefüggő feladatokról szóló 1424/2022. (IX. 5.) Korm. határozat értelmében létrehozandó Integritás Hatóság (továbbiakban: Hatóság) igazgatósági (elnök és két elnökhelyettes) tagjainak kiválasztásával összefüggésben felállítandó Igazgatósági Tagok Kiválasztásáért Felelős Alkalmassági Bizottság (továbbiakban: Alkalmassági Bizottság) tagságának (3 fő) betöltésére”, mások (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát Ön mit gondol?
    1. nagyon helyes
    2. de aztán óvatosan a bírálatnál
    3. én is jelentkezem
  7. Vannak, akik szerint egy miniszterelnöknek is jár luxusutazás, mások szerint (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát Ön mit gondol?
    1. titokban
    2. harminc évre zárolva
    3. az Adriára
  8. Vannak, akik szerint …, mások szerint (Brüsszel, Gyurcsány, Soros) nem, hát Ön mit gondol?
    1. én nem keveredem „másokkal”
    2. le a „másokkal”
    3. nem leszünk másvilág!

Az eredményt azonnal közzétesszük, amint azt jóváhagyta…

  1. 09. 25. vasárnap, a kétszáz-tizenkettedik békementes nap

ÚGY IS TESZ!

ÚGY IS TESZ!

„Mondd el, mit olvasol; megmondom, ki vagy” – talán írta vagy mondta egyszer valahol-valaki-valakinek.

Nem ismerem személyesen Orbán Viktort, nem tudom milyen ember, mikor kel, mit eszik-iszik reggelire; szeret-e magán kívül valakit is; antiszemita-e, rasszista-e; hogyan viselkedik, amikor „csak úgy” beszélget egy társaságban; amikor mérges, dühös; amikor drukkol egy meccsen; amikor mindenáron győzni akar. Egyszer találkoztam vele, amikor már (és még) nem volt miniszterelnök és „tiszteletbeli” irodája az Országházzal szemben, a miniszterelnökségen éppen azon a folyosón volt, ahol (államtitkárként) dolgoztam: összefutottunk a folyosón, én köszöntem neki, ő valahová elnézett, talán a mögöttem lévő falon vehetett észre valamit, bár a folyosókon akkoriban nem voltak képek kifüggesztve. (Papp Lacival is egyszer találkoztam, Tatán, az edzőtáborban, én „nevenincs” ifi-válogatott „tízen-éves” gyerek voltam, mentünk éppen edzésre a többiekkel, ő akkor már háromszoros olimpiai bajnokként a felnőtt ökölvívó válogatott edzője volt, de mi, fiatalok soha nem tudtunk előre köszönni neki, mindig megelőzött bennünket a „szia srácok”-kal.) Aztán talán még egyszer, amikor már nagyon „állt neki a zászló”, már alig várta a beiktatását, a Kereskedelmi Kamara szervezett egy konferenciát arról, „mit fogok tenni, amikor miniszterelnök leszek” vagy valami hasonló címmel, akkor még élt Demján Sándor és meghívott, természetesen Orbán volt a főszónok, mellette Matolcsy, Parragh, Varga mondták, amit éppen kellett, no ott már csak „messzebbről”, észrevétlenül láttam vonulását.

Egykoron ő is arról (hadovált) beszélt, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Az olvasás is „csinálás”, pláne, ha – a későbbiekben – az olvasottak szerint cselekszik is.

Hát én is olvasom a könyvet, amit Orbán is elolvasott, de én nem bírom egyhuzamban, egy-ültömben elolvasni, állandóan le kell raknom, mert forog a gyomrom a „mesétől”, az olvasottaktól, a „filmszerűen elképzeltektől”, este nem is merem tovább olvasni, inkább „pihentetem”, mert máskülönben este nincs elalvás és éjszaka alvás sem.

Ahogy már írtam korábban, Raspailt fasiszta írónak tartom amiatt, amit a Szentek tábora című, hivatkozott könyvében 1973-ban leírt. Mégis: el kell olvasnom, mert a megválasztott miniszterelnök(öm) ebből idéz, ebben „merítkezik”; ebből (is) tanulta, mit kell és miért tennie, ezt hozza példának, hogy miért kell odaállnia, ahova, s adatta ki az „általa” létrehozott, közpénzzel „hizlalt” Alapjogokért Központtal.

„A Szentek táborának története rendkívül egyszerű. Kalkuttában 1 millió éhínségtől, betegségektől, megalázottságtól és nélkülözéstől hajtott indiai elfoglal 100 rozoga bárkát, és útra kelnek az ígéret földje, azaz Nyugat-Európa felé. Csodával határos módon oda is érnek, a „Gangesz-flotta” az Azúrparton fut zátonyra, de ekkorra már az itt élők többsége elmenekül. A korábban ismert Franciaország elpusztul, többé nem „a fehérek országa” már, sőt a fehér fajnak is leáldozott, mert végül keveredni kezd a jövevényekkel” – foglalta össze Sarkadi Zsolt a Telexben.

Az a fejezet zakatol egyre intenzívebben a fejemben, amiben a francia elnök – teljesen titokban – kiküld egy torpedónaszádot a „Gangesz-flotta” szemrevételezésére; valójában a tengerészeit, parancsnokait akarja „tesztelni” egy kreált, de mégis „éles” hadgyakorlaton; hogy mire lennének hajlandók abban a „szagban”, mocsokban, ember-hús halmazban; „fehér” emberekként képesek lennének-e teljesíteni a parancsot, hogy akár meg is öljék a fegyvertelen „meztelen” férfiakat, nőket, gyerekeket; akiknek csak „saját nyomorúsága nyújt” védelmet. Föl kell ismernie, hogy nem teljesítenék, mert a hirosimai atomrobbantás óta a katonák „megtanultak bűntudatot érezni”; vagyis nem használnák a fegyvereiket. „Akkor vége”, érti meg, a „fehér fajnak annyi”, akkor megindul végérvényesen a faj-keveredés, eltűnik a kultúra, a civilizáció…

Nekem, egyszerű olvasónak Raspail ezt sugallja, (kerek-perec) ezt mondja ki: ha nem lesznek olyan vezetők, katonák, újságírók, megmondó-emberek, akik levetik magukról „emberségüket” és leleplezik annak illuzórikus voltát, akkor „vége”; ők vagy mi; Ilyen egyszerű – Raspail szerint. Mert a faj-keveredésnél nincs rosszabb – a könyv szerint. Mintha évezredek óta az emberiség története nem a keveredésről szólna! Mintha a magyarok ezeréves történelme nem ugyanerről!

Vajon mit olvasott ki Orbán? Vajon mi ragadta meg a leírtakból? „… „…van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással: mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke” – idézi a (hírhedt) „híres” beszédét Sarkadi. De Orbán aztán folytatta: „Mindenkinek ajánlom, ha meg akarjuk érteni azokat a lelki folyamatokat, amelyek a nyugatiak önmaguk megvédésére képtelensége mögött húzódnak meg magyarázatként”. És ő cselekszik: mert ide be nem jönnek, itt nem keverednek!

(Beugrik két emlék-foszlány: mikor Orbán miniszterelnök lett, összehívott egy megbeszélést a nyugdíj-kérdésről, az akkor még több-pilléres rendszerről, én akkoriban a Pénztárfelügyelet elnöke voltam, de „természetesen” nem kaptam meghívót, de az egyik volt kollégám ott volt, szuperlatívuszokban beszélt Orbánról, hogy azonnal mindent megértett, intézkedett, irányt szabott, mindenki tudta, mit vár el tőle, igazi „hadvezérként” viselkedett. A másik „sztori”-t egy másik barátom mesélte, ahogy az szokásos volt, az egyik nagy Biztosító elnöke meglátogatta Orbánt, felajánlva segítségét, együttműködési szándékát, a barátom, mint a magyarországi vállalt vezérigazgatója előzetesen tájékoztatni akarta Orbánt, hogyan zajlik az ilyen beszélgetés, mi fog történni, de Orbán „letorkolta”: ő tudja, mit kell csinálni ilyen helyzetben!)

„Ha ugyanis törvényesen és nyilvánosan megtiltjuk a Gangesz mellől jött bevándorlók belépését az országba, akkor partraszállásuk, akár fegyvertelenek, akár nem, voltaképpen ellenséges cselekménnyé válik… A feltételezett ellenség leküzdendő ellenséggé válik.” – mondja a francia elnök Raspailnál.

És nálunk is ellenségek már…

„Mondd el, mit olvasol; megmondom, ki vagy” – talán írta vagy mondta egyszer valahol-valaki-valakinek.

Milyen igaza volt.

  1. 09. 23.péntek kétszáztizedik nap

 

 

LUJZA ÉS JENŐ

(30.)

KONZULTÁLUNK

  • Jenő! Akkor most átadom neked a konzultációs kérdőívemet!
  • Mit adsz át, Lujza?
  • Konzultálni fogunk: tessék a konzultációs kérdőívem.
  • Lujza, minden gondolatomat ismered, minek ez a hajcihő?
  • Nekem nem került egy fillérembe sem, jól jön ez még!
  • Ne viccelődj, Lujza.
  • Miért, ez nem vicc, ennek alapján állítjuk majd be a fűtést: ha akarod, 22 fokra, ha nem, akkor 18 fok lesz!
  • Ez nem attól függ, hogy én mit akarok, hanem a pénztárcánktól, Lujza!
  • Tényleg? Akkor ezért nem kérdezte meg az Orbán Viktor sem, hogy …
  • Ezért!
  • Akkor ezt nem kérdezem tőled. De Jenő, akkor felemelem a rendszerhasználati díjamat!
  • Mit emelsz föl?
  • A rendszerhasználati díjamat: fölment a kenyér, az étolaj, még a sárgarépa ára is, olyan sokat kell keresgélnem a piacon, hogy kapjak szépet.
  • Akkor emeld föl, de hagyd már abba!
  • Jenő, még nincs vége a konzultációmnak: kell vennünk egy kutyát, egy dobermannt, mert meg kell védenünk magunkat, ő lesz majd a mi határvadászunk!
  • Vegyél egyet.
  • De majd etetnünk is kell, meg sétáltatnunk, taníttatnunk!
  • Majd taníttatjuk is, Lujza.
  • Rendben van, Jenő: és eladjuk az aranyhalainkat is, mert fölszámoljuk az akváriumunkat, mert „a szűrők meg a világítás…”!
  • De Lujza! Nincsenek is aranyhalaink, még egy akváriumunk sem!
  • Nincs? Akkor ezt „a fájó döntést” nem tudjuk meghozni.
  • Akkor nem.
  • Jól van, Jenő, akkor megkérdezem tőled a konzultációmban, hogy kinevezzem-e melegedőszobának a kisszekrényt, ahol föl tudsz majd melegedni?!
  • Lujza! Ne nevezd ki, az nem arra van!
  • Jól van, akkor főzzek neked egy forró teát, mert nem vagyok én a kormány, hogy rajtad spóroljak?!
  • Főzzél, de fejezzük be végre a „konzultációt”!
  • Várj, van egy utolsó kérdés is: elég lesz a kiflicsücsök reggelire holnap?
  • LUJZA!!!
  • Jól van, Jenő, akkor ne töltsed ki, úgy sem érdekes, majd döntök egyedül.
  • Úgy szoktál, Lujza, úgy szoktál…
  1. 09. 22. csütörtök kétszázkilencedik nap