2022. október 11. nap bejegyzései

ROHANÁS

Rohanunk. Közben ömlenek ránk a hírek. Élni is akarunk. Ismerni, megismerni minél többet. Hát szelektálunk: kevesebbet mélázunk, kevesebbet állunk meg, kevesebbet emeljük föl a fejünk, hogy körül nézzünk. kevesebbet (is) gondolkodunk.

Keveset olvasunk. Azt is felületesen tesszük. A hosszabbakat, az elemzőket (általában) ki is hagyjuk. Nincs elég időnk.

És dühöngünk. Mert nem értjük. Miközben anélkül, a „megértés nélkül” nem is mehet.

 

Pedig mindig van választás!

 

Most például az, hogy tovább olvasod-e ezt a bejegyzést. Ami máris hosszabb annál, amit rám szántál. Nem is humoros. Nem is bombasztikus. Aztán én nem is vagyok valaki: nem ígérhetek békét, sem rezsicsökkentést, nyugdíjkiegészítést sem, nem rúgom már a labdát sem úgy, mint a „zaranylábúak”,

Mégis.

Megint a kezembe került egy vers, egy Baranyi Ferenc vers. Nem ma írta. Mégis. Olvasd el, egy pillanatra tedd le a kezedből a sörös kriglit, még a meccs sem kezdődött el. Rajta. Ízleld minden szavát. Aztán … nem bánom, menj vissza a tv elé…

 

BARANYI FERENC

 

SZÓ, SZÓ, SZÓ

 

„Hanem legyen a ti beszédetek: úgy, úgy;

nem, nem; ami pedig ezen felül vagyon,

a gonosztól vagyon.”

(Máté evangéliuma 5,37)

 

 

Őrült rendszer, de van benne beszéd:

a képviselő kertel össze-vissza,

a pap acsarkodón hirdet igét –

vicsorogni birkáit megtanítja.

 

A kormány is verbálisan igéz,

tagjainak rugóra jár a szája,

szökőárban is fújják: „Semmi vész!

Naszádunk száll! A kontinens csodálja!”

 

Értetlenül feszengnek a szavak:

nem azt közlik, amit jelentenek –

boldog amelyik szorul a szájban.

 

Mert szűz csupán kiejtetlen marad,

ezért a szem forog a nyelv helyett

s mélyén tűzvészt idéző gyertyaláng van.

 

  1. 10. 11. kedd kétszáz-huszonnyolcadik nap