Nézem a képet. Velencéről.
„Good morning from sunny Venice 😍” – „szól” az aláírás.
Milyen jó lenne ott lenni.
Milyen csodálatos lenne ott reggelizni.
Csak a csatornát nézni, kortyolgatni a narancslét, fogni a kezed.
Milyen jó lenne…
Aztán fölugranak a képek-szövegek: Kijevet bombázzák; tovább folytatódik a tiltakozás a tanfelügyelőség előtt („Monygyonle”-hallom torzan); lehet, beveti az atomot is; már megint csúcsot döntött a forint; „Nem félünk” – újabb diáktüntetés jön; egekbe szőkött a luxus-jachtok ára, akkora a kereslet irántuk; halálcsoportba kerültünk…
Milyen jó lenne Velencében.
Normálisan élni, utazni, beszélgetni, simogatni az unokákat.
Milyen jó lenne…
- 10. 10. hétfő kétszáz-huszonhetedik nap
(Kép: internetről)