fogalmazás)
Kedves Orbán Viktor bácsi!
Én nagyon szeretem a Viktor bácsit! De tényleg, most meg is írom, mert kell. Képzelje el, hogy az előbb barangoltam a Facebookon, tudja, Viktor bácsi, a barangolás azt jelenti, hogy kerestem valamit és persze meg is találtam, és közben láttam azt a Negro-bombás képet, amit az ofő rögtön föladott házi feladatnak, és az nagyon tetszik nekem! Nagyon-nagyon! Tudja Viktor bá’, ugye szólíthatom így, mert így rövidebb és jobban is illik Viktor bá’-hoz, szóval egyszer azt mondta nekünk a tanárnőnk, nem a magyar, mert olyan nekünk nincs, mert elment a mekibe fölszolgálni a pénzért, hanem a tornatanárunk, hogy amikor egy bomba vagy egy pisztoly van az asztalon vagy a falon, akkor az fel is fog robbanni és el is fog sülni a filmben vagy a színdarabban és pusztítás lesz a vége. Én már alig várom a háborút, hogy megmutassam a magyarok istenét meg a turulmadarát is, mert tényleg meg kell mutassuk azoknak, akik ott Brüsszelben meg az óperenciás tengeren túlnan belepofáznak a dolgainkba bele. És tényleg, a Bencsik meg a Bayer bácsik megüzenhetik nekik a felszólítást, hogy fogják be, mert nem lesz jó vége a pofázásuknak, amikor mi, magyarok komolyan vesszük majd. És igaza van a Viktorbá’-nak: nekünk kell egy rettenetes elrettentő fekete sereg, hogy igazunk legyen, mert csak úgy lesz igazunk, ha lesz. Én is határvadász akarok lenni, ha megérem, hogy nagy leszek, mert akkor lesz egy biciklim is, amivel megtanulok majd biciklizni és határvadászkodni is. Szóval alig várom már, hogy nagy legyek, mint a Viktor bá is, hogy a háborúban bebizonyíthassam, amit kell. Csak a dédi aggodalmaskodik, hogy a háborúban nincs cukor meg kaja se, meg nem tudunk befűteni a szobánkba, de ez nemigaz, mert már most sem tudunk, meg venni sem az árak miatt, amik szankciósok. Szóval a dédi csak ne aggodalmaskodjon a sok hajdani halott miatt, most is sokan meghalnak, mint a Wittner Mari néni is, mert a dédi nem ért hozzá, csak szeret minket, lehet, hogy jobban, mint a Viktor bá’, mert a dédi ismer minket és már a hatalom se nem érdekli itthon. Szóval nagyon szeretem a Viktor bá’-t, mert mindig olyan jókat és igazakat szok mondani a tévében, nem úgy, mint az a másik, akinek én le nem írom a nevét se nem.
Utóiratot is csatolok ehhez a fogalmazásos levélhez, de az a tanárnőnknek szól, hogy ez nem egy ironikus, vicces írás, de nem az, másképp be sem mertem volna adni.
Ja, és még egy: átnézettem az internetes helyesírással a fogalmazásomat, ha mégis maradt benne hiba, az nem is az enyimé, hanem a helyesírási szoftveré.
Hajrá magyarok, hajrá Fradi!
- 10. 15. szombat kétszáz-harminckettedik nap