Egy (régi) kedves barátnő-baráttól kaptam.
„A NAPOK ISZKOLÁSA” noteszt.
Egy kis üzenettel.
„Minden nap írd be – de csak egy mondatban – az aznapi mérgedet.”
Hátha az segít.
Megszabadítani.
Ezt már én gondoltam hozzá.
Hozzáfogtam.
Írom – rendületlenül.
Minden (áldott) nap.
Még sehol sem tartok.
Még csak tíz nap ment el az évből.
A sorok gyűlnek, csak sokasodnak – rendületlenül.
Sajnos.
Talán a hiba bennem van.
Az is lehet: kívül?!
Vagy a kapcsolatban?!
A „dekóderemben?!
Újra olvasom a leírtakat.
Nini: „Ma nem mérgelődtem” – olvasom.
Nem is emlékszem rá.
Pedig alig néhány napja volt.
Hogy kinyíltak a hóvirágok.
A remény napja volt.
Aztán elmúlt.
Elég volt huszonnégy óra.
Magyarországon is.
Bár nálunk Új Időszámítás kezdődött.
2010-ben.
Azóta az idő van, amikor előre; van, hogy hátra megy.
Azóta nem lehetek abban sem biztos, hogy huszonnégy óra-e.
Egy nap.
Itthon, Magyarországon.
Hát írok tovább.
Rendületlenül.
Mert írnivalóm mindig akad.
Sajnos.
Miért nem nyílik minden nap a hóvirág…
- 01. 10. kedd