Megint eligazítást tartott.
Szatmárcsekén.
A templomban.
Nem mondott újat.
Csak ugyanúgy-ugyanazt.
SZALAGCÍMNEK valót.
Mert EZ a lényeg!
Amiről aztán lehet majd beszélni.
Mindenhol.
A templomokban is, a kocsmákban is, a focipályák lelátóin is.
Még itt, a Facebookon is.
Mert a miniszterelnök beszélt.
Most nem „reggelizett”, nem ebédelt az olasz tenger partján.
Most beszélt.
Ilyeneket mondott: „Keresztény lélekkel … bár bűneink száma és mértéke lehet magas, de a Jóisten mégsem törölt el bennünket a föld színéről. Ha meg is büntetett bennünket, de megengedi, hogy folytathassuk a történelmünket. Ennek az lehet az egyetlen oka, hogy erényeink és érdemeink is számosak, vagyis kiérdemelhettük, hogy jövőnk lehessen …Mi, magyarok sem vagyunk bűntelenek, hibáink és fogyatékosságaink is számosak. A kérdés az, mit kezdjünk a fel- és beismeréssel. Térdeljünk le a focipálya közepén? Vagy döntsük le a nagy elődeink szobrait? Tagadjuk meg és töröljük el ezeréves kultúránkat? Vagy hagyjuk, hogy az önjelölt, hazátlan és liberális cenzorok megrostálják és átírják a magyarok történelmét? … Mi különleges nép vagyunk.”
Most nem elmélkedni ment a templomba.
Nem is gyónni.
Pedig mehetett volna azér’ is.
Talán így: „Gyónom a Mindenható Istennek és neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta, amely elfoglaltságaim miatt oly’ régen volt, már nem is emlékszem mikor, azóta ezeket a bűnöket követtem el …” és a bűnbánat szentségét védő titoktartási fegyelem miatt innen ez már nem publikus…
Most nem „térdepelni” ment, pedig azt kellett volna…
- 01. 22. vasárnap
(Kép: Index)