2023. január 31. nap bejegyzései

„CSAK” EGY KÉP…

Fekete – fehér.

Jönnek – mennek.

Honnan – hová?

Onnan s – oda.

Egymást fogva.

Kéz a kézben – karolva.

Csak egy pillanatra.

„Látod?” – súgja.

„Ők is…”

„Látod ugye?” – duruzsolja ő is.

„De jó nekik…”.

Együtt…

 

Csak ők vannak.

Sirályok se.

Ketten – ketten.

Accoppiato.

Álmodozva – andalogva.

 

„Emlékszel?”

„Ha majd emlékezni fogunk!”

„Mikor először?”

„De jó így veled…”

„Amikor a „… holdtól cirmos éj” mozdult?”

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked…”

„Azóta…”

„… nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét…”

„S idáig hallom én, hogy változik a sok/ rejtelmes, vékony, bölcs vonal/                                         hűs tenyeredben…”

„S idáig hallom én, hogy változik a sok/ rejtelmes, vékony, bölcs vonal/                                         hűs tenyeredben…”

 

Fekete – fehér.

Jönnek – mennek…

 

  1. 01. 31. kedd

(Kép: Judit Világiné Győri)