Csak meg ne történjen még egyszer.
Ma hetvennyolc éve.
Szabadították föl az auschwitzi koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg katonái.
Ma (még) lehet mondani: fölszabadították.
Holnap már lehet, hogy nem.
Csak meg ne történjen még egyszer.
Miért történt?
Hogyan, mivel kezdődött?!
Miért nem ismerték föl már a kezdetekor?
És később?
Amikor már „fölcseperedett és kiteljesedett” a maga teljes borzalmában?
És az egyházak?
Hol voltak a püspökök, bíborosok, a pápa?
Csak meg ne történjen még egyszer.
A feltétlen engedelmesség, a propaganda, a beleérzés képességének a hiánya – ennyi elég?
Egy Führer, a Vezér hangja, szónoklata – ennyi elég?
Mire gondolt vajon
- az a nyilas suhanc, aki az iskolából hazafelé tartó sárgacsillagos diákot „begyűjtötte” és „föladta” Birkenauba;
- az a tisztviselő, aki „rábökött” a térképre: Csömör és kiadta az utasítást;
- az a MÁV vasutas, aki behúzta a marhavagon ajtaját és rácsapta a reteszt;
- az a másik vasutas, aki hallotta a nyöszörgést, „vizet-vizet” és „elvette cserébe” a gyűrűt?
Csak meg ne történjen még egyszer.
Mert ez nem történhet meg.
Ma bölcsebbek vagyunk.
Ha kell, bölcsebbek leszünk.
Ugye a politikusaink is?
Nem úgy tűnik
„Amit itt Nagy-Magyarországként írunk le, az történelmi tény, az nem revizionizmus, nem a szomszédaink fenyegetése, nem nacionalizmus” – így a magyar külügyminiszter.
Aki semmit nem tesz magától.
„A pénz forrásánál meg fogjuk találni Soros Györgyöt” – mondta ma rádiós szónoklatában a magyar miniszterelnök, de részleteket nem közölt, arra nincs szüksége…
Csak meg ne történjen még egyszer.
„Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.”
- 01. 27. péntek