„EGEKBE EMELTE”

Háború van. A szomszédban. Az agresszor Putyin parancsára.

Persze vannak olyanok is, akiknek fontosabb: választások és népszavazás lesz Magyarországon. Ezért ki sem ejtik Putyin nevét. (Ő sem.) Nem tudtad? Dehogynem. Már az egész világ figyeli az eseményeket. Persze az EBESZ is. Már ez is SZÉGYEN.

Hát még a kampány.

Mert a kampány az zajlik. Ahogy itthon szokott. Karakter-gyilkosságokkal. COVID oltásra regisztráltak adataival történt visszaélésekkel. Aztán penetráns hazugságokkal: „ha biztonságot akarunk Magyarország számára, azt csak a Fidesztől és a Kereszténydemokrata Néppárttól várhatjuk”, „Ha békét akarunk, nem szavazhatunk a baloldalra … azt csak a nemzeti oldal … képes megadni” – harsogja a pofánkba mindenhonnan a magyar miniszterelnök. Úgy, hogy közben ki akar maradni. Ráolvasással akar hatni a felekre. A (volt?) haverjára és a „stílustalanra”. Közben a lakájai szerint (ugye tudod: a lakájai levegőt se vehetnek az engedélye nélkül): „Zelenszkij most minket támad”, „Zelenszkij nyíltan beleavatkozik a magyar választásokba” (vágod?, élet-halál harcukat vívják a szabadságukért, családjukért, az életükért, miközben a döntésképtelen(?) Orbán Viktort akarja megbuktatni?).

Még nem kezdődött meg a választás. Még egy hét van hátra. Mi lesz jövő vasárnapig? „s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még,/ honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék”? És mi lesz vasárnap? Ami most (még) nem darutollas csendőrök között fog lezajlani, csak krumplival, közmunkás-félemlítéssel, kocsiztatással, meg tudom is én még mivel. „Csak” úgy, ahogy már az elmúlt három választáson is. „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, én biciklivel megyek” – mondta „még az ÁTKOS-ban” Sándor György a gyerekeknek. Ha ez a hatalom csak biciklivel menne. De nemcsak azzal megy. Megbuherált választási törvénnyel, ordas hazugságokkal. Aktivisták által kitöltött levélszavazatokkal.

Nézzük addig Zelenszkij sorozatát: nekünk (is)szól.

Aztán menjünk szavazni, ránk fér már egy győztes szavazás…

2022. 03. 26. szombat, harmincegyedik nap

„Ne nézz fel!” – megvan ez a film? Láttad már? Tudod mi a story?

Nem?

Nem baj.

Minden nap úgyis átéled.

Minden nap veled, a családoddal, a barátaiddal, az ismerőseiddel és másokkal, mindannyiunkkal ugyanez történik. Állítólag vígjáték. Olyan szatíraféle. Már a film. Amin sokat lehet röhögni. Persze sírni is. Kinek mit.

De bameg: az élet nem film!

És ott is pontosan ugyanez történik!

A filmben két csillagász figyelmeztet: közeledik egy hatalmas üstökös, ami – hat hónappal később – becsapódik majd és elpusztítja a földet, ha nem lépnek az emberek. Az amerikai elnök épp mással van elfoglalva, választások lesznek (érted: választások!, nem érdekli akkor a föld pusztulása), annak rendeli alá a védekezést. A MÉDIA csak a nézettségre figyel, kiröhögi a tudósokat. Mi emberek? Minket meg a házasságtörés, aztán a nyálas lánykérés, meg persze a sör és a foci érdekel.

Aztán persze: BUMM!

Káromkodni lenne kedvem: a filmben nagyszerű szereplők játszanak, Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Rob Morgen és sokan mások. Nagyszerűen!

Az életben? Az életünkben? Orbánok, Putyinok, Papp Dánielek, Novákok, Bayerek és persze mi, egyszerű „halandók” játszunk, aztán elfogyasztjuk az utolsó vacsoránkat.

Persze, hogy nem nézünk fel.

Persze, hogy „ELŐRE MEGYÜNK NEM HÁTRA”(?). Úgy jó, ahogy van. Ahogy lesz. „Az emberek keveset gondolkodnak, felületesen olvasnak, elhamarkodottan ítélnek, és úgy fogadják el a véleményeket, ahogy a pénzt elfogadjuk azért, mert forgalomban van” – írta valahol Voltaire.

Ma hajnalban Zelenszkij az EU csúcson (videóról) rápirított Orbánra (akinek a szeme sem rebbent, arca sem rezdült, miközben mi, magyarok „égtünk és égünk” miatta…) „Viktor, tudod te, mi megy most Mariupolban?” És a magyar ketrecharcos kussolt. Nem a Békemeneten szónokolt. Nem érezte maga mellett rajongói, lakájai, a „Bözsi-nénik” lihegését. Ott, az EU csúcson Zelenszkijnek nem mondott semmit. Mintha „jelölti vita” lenne. Amire el sem megy. Csak kussolt. Aztán a táska-hordozó lakájai előadták a szokásos papagáj-ricsajt: a magyarok nem fizetik cechet, a magyarok kimaradnak, mert a legfontosabbak a magyarok.

Aztán persze jön a BUMM.

De melyik…

2022. 03. 25. péntek, harmincadik nap

(Kép: privátbankár)

A lánya (állítólag) a magyar „divat-cézár”. Körülötte annyi „stylist” ugrál, intézkedik, mint égen a csillag (bár most nappal van). Már többen szóltak neki (aztán megbánták). Legutóbb már photoshoppal próbálkoztak: eredménytelenül.

Égés.

Mint egy magyar parasztember, aki lánya szalagavatójára kiöltözött. Pontosabban beöltözött. Úgy áll rajta, mint a…

Hogyan is danolta Zorán:

„Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Jobb nem is jár

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Langyos a sör

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Döcög a gép

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Hamis a harmonika

De így is jó, így is jó, így is jó

Vizes a bor

Ha nekünk így is jó

Jobb nem is jár

Ha nekünk így is jó”

Ez egy „vad mező”, „elvadult táj”, mindenütt giz-gazok, sehol egy virág. És persze csönd. Kussoló csönd. „A legfontosabb a magyar emberek védelme…”. Így néz ki a bot az üllők között. Mert az a fontos. Meg az, hogy a börtöntöltelékek is szavazzanak. Amikor kell. Hogy elsőre meglegyen a kétharmad. A pártpolitikus fülbevalósnak. A Matteo Salvinit ölelgetőnek.

Egy igazi magyar dzsentri. Rosszul írom: nem az. Hogyan is írta Heltai ’44-ben: „Holnap lóverseny, és nem lehet kimenni. Nagy támadások a zsidó képgyűjtemények ellen, szemére vetik a zsidóságnak, hogy annyi értékes képet vásárolt össze ahelyett, hogy a pénzt elkártyázta, ellóversenyezte, elitta, elcigányozta vagy kurvákra költötte volna, úgy, ahogy a magyar urak tették…”. Hát most teszik. Meg Hatvanpusztára, labdarúgó csapatokra költik.

Így néz ki (egy) a „MAGYAR ÚR”. A XXI. század elején.

„Ha nekünk így is jó”…

2022. 03. 11. péntek, tizenötödik nap

(Kép: Zámbori Gusztáv)

KIS BŰNÖK, KIS BŰNÖSÖK

Ez a bejegyzés most nem a „nagykutyákról”, a „hétpróbásokról” szól: nem Orbánról, Áderről, Novákról, Szijjártóról, Poltról, az Alkotmánybíróság elnökéről (ki is az?) és másokról ott fenn szól. Nem róluk. Ők majd megkapják, amit megérdemelnek. Biztosan. Legkésőbb a történelemtől.

De még nem ott tartunk, most az a kérdés: hogyan lehetnek még mindig azok, akik.

Mert még mindig „többségük” van, még mindig megy a „Hejehuja”.

Mert még mindig vannak „együttműködők”. Akik „csak” teszik a dolgukat. Akik – látszólag – nem akarnak rosszat, talán nem is tudják, mit tesznek,

Tehát a „kiskutyákról”, a „kisbűnökről”, mindannyiunkról szól.

Egyszer kérdeztem apámat: hogy lehetett, hogy az ötvenes években nem vették észre: mivé lett az álmuk, miért hitték el: Rajk áruló? Aztán a gyerekem kérdezte tőlem majdnem ugyanezt, csak már a nyolcvanas-kilencvenes éveket írtuk, már a „gulyás-kommunizmusban” éltünk. Apám is, én is válaszoltunk valami felejthetőt.

Az unokáink is kérdezni fognak egyszer.

Vajon mit felelnek majd nekik a szüleik, a lányaink, fiaink?! Ők se tudják, akarják majd az igazat elmondani? Azt, hogy „mindenki szem a láncban”?

De ez nem mentesít…

Téged sem, „barátom”, ki olvasod ezt a bejegyzést és közben

• pénzért és normában írod a kommentet, amit előre megírtak helyetted;
• a koncerted után, csak úgy rácsapsz a billentyűkre és eljátszod a „piros volt a paradicsom nem sárga” dalt;
• beolvasod a hazug híreket a közmédiákban;
• szakértőként rezzenéstelen arccal mondasz olyanokat, amiről egy óra múlva kiderül, hazugság;
• ajánló lapokat adsz kis-pártoknak, pedig tudod, hamisak;
• csak röhögsz azon: nem hívnak be a közszolgálati(?) tévébe ellenzéki képviselőket;
• szerkeszted a fölkészítőt a sajtótájékoztatóra, amiben minisztered, államtitkárod megint nem mond majd igazat;
• írod a sorosozó, gyurcsányozó, elmúlt tizenkét-évező semmitmondó válaszokat;
• gúnyolódva humorizálsz a cigányokon, szegényeken, hajléktalanokon, menekülteken;
• örömmel elfogadod, ami jár, nem csodálkozol, hogy neki(k) miért nem;
• akkor sem szólalsz meg, amikor biztosan tudod: hazugságot hallasz.

Ezek nem is bűnök, rosszabbak annál…

2022. 03. 06. vasárnap, az ukrán honvédő-háború tizedik napja

Olvasom a verset. Elgondolkodom. Káromkodok, de nem fütyörészek: hiába, Ady az Ady!

Aztán a mai „nagy szemű legény”-re gondolok.

Aki nem igazán „kúnfajta”, viszont sok-sok vágynak (pénznek, hatalomnak, focinak) kínzottja,

Már nem őriz „csordát”, viszont „csordának” látja-tartja a magyart,

És csak annyira érdekli a Hortobágy, hogy tud-e oda stadiont építtetni.

A mai „nagy szemű” lelkét is fogják délibábok: és ő kergeti azokat,

Mert csak a délibábjai érdeklik a „lelkét”, rabja a látszólagos látványnak,

Virág viszont nem nő a szívében, orvosokkal, pedagógusokkal sem foglalkozik,

Nincs mit lelegelni csorda-népének.

A „csodaszép”-et nem ismeri, megveti, liberálisnak hiszi,

Magyar pálinkára gondol és csülökre,

Nem csodálkozik ő világra, más tájra,

Hisz itthon lett „Szent dalnok” belőle.

Csak a „gatyás, bamba” maradjon, annak, ami

„Csorda” legyen, „pulival” (M1-gyel, Bayerrel) terelhető csorda, nehogy má’ olvasni, gondolkodni kezdjen,

Nótázzon csak, „piros vót a paradicsom”-ot,

És fütyörésszen…

2022. 03. 03. csütörtök, az ukrán honvédő-háború hetedik napja

ADY ENDRE

A HORTOBÁGY POÉTÁJA

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,

Kínzottja sok-sok méla vágynak,

Csordát őrzött és nekivágott

A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szivében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba

Társakra s a csordára nézett,

Eltemette rögtön a nótát:

Káromkodott vagy fütyörészett.

A KÉRDÉS

„Valójában az a kérdés, hogy a már ismert utak közül melyiken haladjunk tovább. Visszaforduljunk-e (1.) oda, ahol már egyszer voltunk, és ahonnan nagy nehezen, óriási erőfeszítések árán, rengeteg energiát mozgósítva végre letértünk (2.), az a vesztes országoknak (3.) az útja, az a szegényeknek az útja, az a munkanélküliség útja, az a kiszolgáltatottság útja, az a nemzeti függetlenség (4.) elvesztésének az útja, az az az út, amikor mások uralkodnak Magyarország fölött” – kérdezte Orbán Viktor a sajátjaitól, a sajátjai körében.

Hát nézzük:

1. Visszaforduljunk-e? Hiszen ez nem kérdés, már visszafordultunk: az államadósság GDP-hez mért arányában már magasabb, mint 2010-ben volt; az infláció meghaladja „az elmúlt nyócévet”; az egészségügy, az oktatás költségvetési támogatásának az arányában nemhogy visszafordult, mélyebbre süllyedt; a lakosság rétegei között a jövedelmi egyenlőtlenség hatalmasra nőtt; a halálozási ráta katasztrofális – viszont az egy főre jutó labdarúgó stadionok, kézilabda csarnokok számában jó lenne, ha tényleg visszafordulnánk.
2. Letértünk-e? A rengeteg energia (értsd: pénz) az Európai Uniótól jött, csak nem (egészen) oda ment, ahova azt szánták, hát nem jutottunk „messzire” az életszínvonalban, a szociális-egészségügyi-oktatási különbségek csökkentésében, Ausztriához sem kerültünk közelebb: nem tértünk le a korábbi útról, a sebességünk sem növekedett, a különbség a környező országokkal szemben – hátrányunkra – nőtt!
3. A vesztes országok útja helyett a győztes országok útját járjuk? Őszinte szakmai elemzések (ilyenek ma ritkák, nem kapnak nyilvánosságot, a hivatalos kormányzati megnyilatkozások nem tekinthetők szakmai érveknek (kimerülnek a „gyurcsányozásban”, ellenőrizhetetlen állítások szajkózásában: a nyugdíjasoktól az elmúlt tizenkét évben többet vettek el, mint most visszaadnak, a szegények lemaradása sokkal nagyobb, mint korábban volt, a születéskor várható életkor rosszabb, mint az európai átlag – ez lenne a „győztes ország útja” miniszterelnök úr?
4. A nemzeti függetlenség útján vagyunk? Komolyan gondolja, hogy a magyar honvédség képes lenne önerőből megvédeni (Szijjártó Péter) az országot? Komolyan gondolja, hogy Magyarország fölött a magyar kormány függetlenül „uralkodik”, akarom írni: a magyar kormány függetlenül cselekszik??? Föl kéne ébredni már a hosszú álomból…

Tényleg az a kérdés: merre menjünk tovább.

Arra nem kéne, amit kitaposott … belőlünk.

2022. 02. 05. szombat

(Ui: Csányi Sándor most ígérte meg, a magyar csapat kijut a legközelebbi labdarúgó BV-re.)

CSAK EGY KÖNYV

Még mindig olvasom Ken Follett Soha című könyvét.

Nem értem a végére. Sejtem ugyan azt, de nem tudom. Hülye szokásom van ugyanis: egyszerre több könyvbe is belekezdek, szakkönyvekbe, regényekbe és attól függően, milyen a hangulatom veszem a kezembe az éppen olvasnivalót. Így van ez Follett olvasásával is. Hát lassan jutok a végére. Viszont a könyv lebilincselő, elgondolkodtató. A háborúba sodródásról szól, arról, hogy a háborút senki-sem akarja, aztán az mégis bekövetkezik. Persze a könyv emberekről szól. Sorsokról. Arról, hogy teljesen mindegy, ki vagy, az Egyesült Államok elnöke vagy Csádból menekülő; hol élsz, Észak-Koreában vagy Franciaországban; mit csinálsz, terrorista vagy küzdsz ellenük; ateista vagy muzulmán, nem ez az érdekes: hogyan élsz, hogyan gondolkodsz embertársadról, szolidáris vagy-e vele, képes vagy-e szerelemre a szokásaid ellenére is.

Belegondolok: vajon a magyar miniszterelnök olvasta-e ezt a könyvet?

Vagy „csak” a Nemzeti Sportot?

Tavaly megosztotta „nyári könyvajánlatait”: a „Megbetegít-e a modern technológia?”, „A kínai észjárás”, a „Biblia, Szent Benedek válaszútján”, az „Egy év a világ legboldogabb országában” című könyveket. Elképzelhető, hogy észre sem vesszük, hogyan manipulálnak bennünket; az emberközpontúság hatására változik-e a kínai észjárás; Krisztus követése a közösségben élők számára; hogyan kell boldognak lenni?

Könyvek. Amiből okulni, tanulni lehet.

Azt mondják: az olvasó is írja a könyvet. Ahogy olvassa, amit kiért belőle, ami hat rá, ahogyan az olvasás után folytatja az életét.

Mindenkinek, a magyar miniszterelnöknek is javaslom elolvasni a SOHA című könyvet.

Különösen a Putyinhoz történő látogatása előtt…

2022. 01. 30. vasárnap

(Kép: Soha könyv borítója)

„NE FIGYELJENEK ODA ARRA, AMIT MONDOK …”

szivárogtatta ki a WikiLeaks a 2008. áprilisi (confidential) táviratot, ami szerint Orbán Viktor ezt mondta diplomatáknak, ezt később az érintett sem cáfolta, viszont megerősítette: nem túl bonyolult, a TETTEK BESZÉLNEK.

Akkor nézzük miket mondott tegnap reggel, amire NEM kell figyelnünk:

1. „De akik a részérdekeket szolgálják, vagyis egy-egy párt nevében beszélnek és dolgoznak, azoknak tudniuk kell, hogy a munkájukkal az egészet szolgálják. Tehát nem szabad úgy hatalomra kerülni, nem szabad úgy akarni a hatalmat – most a baloldal esetében szerintem erről van szó –, hogy közben az egész, mármint a nemzet, az ország, a népesség érdekei ellen teszünk. Amikor úgy támadjuk az oltási intézkedéseket, a vírus elleni védekezéseket, hogy valójában ezzel lebeszéljük az embereket arról, hogy közreműködjenek, hogy ők is akarják, hogy ők is részei legyenek a védekezésnek, akkor úgy akar hatalomra kerülni a baloldal, olyan számítások alapján, amik összességében rosszak az országnak.”

Ezzel szemben tetteinek a következményeként: Magyarország az elsők között van a világon a pandémia okozta a lakosság-arányos halálozási rátában, 41 000 magyar állampolgár halt meg; nem ingyenes a tesztelés (kivéve pl. a labdarúgóknál); a Fidesz szövetségese Mi Hazánk Mozgalmon kívül egyik ellenzéki párt sem támadja az oltást, nem beszélik le az embereket; a kínai vakcináról kiderült: idős embereknél nem hatékony, a magyar kormány mégis…; naponta derülnek ki a lélegeztető gépekkel, egyéb beszerzésekkel kapcsolatosan a „csókosok” anyagi érdekeltségeinek a visszásságai, lopásai; a nemzeti egészségügyi ellátórendszer közben nem tudja zavartalanul betölteni funkcióját; mintha a kormány nem lenne ura a helyzetnek.

2. „Azt is tudjuk, hogy a baloldal időről időre rendszeresen támadja a vakcinákat, még most is, amikor már közülük legtöbben fölvették a harmadikat is és főleg, elsősorban a keleti vakcinákat, miközben mindenki tudja pontosan, hogy ez üzleti kérdés volt az Európai Unió számára. És addig, amíg nem tudhatjuk meg, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen miről SMS-ezgetett, és milyen tartalmú SMS-eket, üzeneteket váltott a Pfizer cég vezérigazgatójával, addig egyáltalán ez a kérdés, nem is értjük, hogy hogy merülhet fel.”

Ezzel szemben itthon nem az „SMS-ezgetésről” nem tudunk semmit, hanem a pandémiával összefüggő megbetegedési, halálozási adatok részleteiről; a vakcina-vásárlások szerződési hátteréről; a lebonyolító közvetítők hihetetlen nyerészkedéséről; a tesztek, a lélegeztetőgépek sorsáról; a magyar egészségügy valódi helyzetéről nincs információnk.

3. „Tehát a gyógyszergyárak nagyon fontosak az életünk szempontjából, hiszen ott gyártják a gyógyszereket meg a vakcinákat, de nem szolgáltathatjuk ki sohasem magunkat egy vagy kettő vagy három ilyen, egy klubba tömörülő gyógyszergyárnak.”

Érthető: ha a gaz imperialisták az EU-ban hajhásszák a profitot, akkor nem szabad csak rájuk támaszkodni, akkor be kell szerezni Kínából, Oroszországból is vakcinát, igaz: azokat még nem engedélyezték nemzetközi szakértők, speciális magyar szabályokat kellett hozni, hogy Szijjártó Péter (gyógyszerész???) engedélyezhesse; aztán a nem javasolt (idős) korosztálynak be kell adatni: ez az igazi kiszolgáltatottság!

4. „Az egyik az infláció, ami egy ilyen makrogazdasági, a valóságtól kicsit távolabbi megközelítés; ez is fontos. Meg van az élet, és annak az életszagú megközelítése … De vannak rendkívüli helyzetek, és rendkívüli helyzetekben a kormány nem mondhatja azt, hogy majd a gazdasági szereplők fogják megoldani a rendkívüli helyzetet, ugyanis ők nem tudják. Ha meg tudták volna oldani, akkor nem jött volna létre rendkívüli helyzet.”

Tehát: „rendkívüli helyzet van”! Amit persze eddig is tudtunk, mert törvényt hozatott róla, amit a csókosai, a „133 bátor ember” azonnal megszavazott. Tehát akkor mégsem szárnyal az a gazdaság, Adódik a kérdés: miért csak rendkívüli helyzetekben kell „az életszagú közelítés”?

5. „Szerintem a magyar közvélemény elég régóta ismeri a mi politikánkat, és pontosan tudja, hogy bennünket nem lehet sehova sem odarendelni. Magyarország egy szuverén ország, és a kormánya is szuverén, és a vezetői is szuverén módon viselkednek. Másodsorban mi mindig a nemzeti érdekeket tartjuk szem előtt – a külkapcsolatokban is.”

A magyar nemzeti érdek: ne legyen háború! Magyar nemzeti érdek: bárhol és bármikor érje támadás egy demokratikus jogállamot, ki kell fejeznünk a szolidaritásunkat. Magyar nemzeti érdek: szövetségesi feladatainkat teljesítsük. Magyar nemzeti érdek: cselekedeteink miatt ne büntessenek, ne ültessenek szégyenpadra. Putyin most az orosz nemzeti érdekekre hivatkozva új, (hideg)háborús programot hirdetett, ennek megfelelően cselekszik is, ennek (informális, miniszterelnöki látogatással való) támogatása nem magyar nemzeti érdek!

Választások lesznek Magyarországon. Nem egyenlő feltételekkel zajlanak az előkészületek, a pálya egyértelműen lejt a Fidesz felé, a kormány (vissza)él lehetőségeivel, közpénzből finanszírozott kampányt folytat; nem ad hiteles információt az ország valós helyzetéről; nem biztosít egyenlő feltételeket a közmédiában az ellenzéknek; negatív, lejárató kampányt folytat.

Mi lesz ebből?

Hova vezet ez az út?

Április harmadikán majd megtudjuk.

Vagy csak később…

2022. 01. 29. szombat

(Kép: 24 módosításával)

„KIS-EMBER”
A „Kis-ember”, a nép egyszerű fia; akinek saját lábán álló” lánya van, aki pelenkát is tart néha a kezében, amit aztán az út szélére hajít; akinek veje is van; aki természetesen
– pálinkát iszik
– ipponnal legyőzi a disznót
– aztán meg is pörzsöli, majd
– „viszlát röfi”-t mond
– rögvest kirakja a Facebook oldalára
– később megnézi a kézilabda meccset
– megsimogatja az (nem-közszereplő) unokái fejét (nem nyilvánosan, mégis köz-láthatóan)
– küzd, harcol és hadakozik, hogy „… fényre” derüljön
– persze előbb csizmát húz
– a „farhát-kérdéssel” is foglalkozik
– nem mellesleg a Türk Tanácsban is van széke
– a Karmelita Kolostorban is, koronás.
Ő a „Kis-ember”, a nép egyszerű fia. Mert most választás lesz. Akkor – szerinte, meg a tanácsadói szerint – így kell: el kell játszani a szerepet! Ahogyan az Elkú@@tukban is! Csak játszad el, az sem érdekes igaz vagy hamis, ez nem a „Játszd újra, Sam!” Hisz te nem egy gátlásos, esetlen, csetlő-botló Woody Allen vagy, te vagy a magyarok miniszterelnöke. Te egy Humphrey Bogart vagy! Még el is hiszed, hisz’ másképp nem menne. De megy. Csinálod. Beállsz, akár Bözsi néni mellé is. Csak világítsanak a lámpák! Azt Rogán Tóni megszervezi. Amikor kell, a Kubatov is besegít a talpasaival.
Hát játszod tovább. A „Kis-embert”. Hisz’ engedik…
Meddig még …
2022. 01. 17. hétfő
(Kép: velvet)