A KEDVENC POLITIKUSOM
(Setétes Pisti hetedik osztályos tanuló dolgozata)
Engem csak úgy hívnak az osztályban, hogy a bokszos-cigány, merthogy olyasmi a nevem, meg sötét a bőröm, állandóan izgek-mozgok, nem bírok a seggemen ülni és a hajam is fekete a fejemen. Mér is tudnák ülni nyugton, minek, meg hallgatni többieket, főleg a tanárnőt. Elég, ha otthon löki az öreg, doszt.
Szóval az a föladatom, hogy egy politikuscsávóról írjak valamit, aki nekem a kedvencem, bár olyant én nem is ismerek, de írok egyet. Az semmibe se nem kerül, de legalább jót röhögünk majd az osztályban, he nekem kell fölolvasnom az irományt.
Van az a bajszos csávó, tudja a tanárnő, aki ott povedál a csúcsosban és a magasban, mindig morcos, mert biztos nem ivott eleget, vagy cukra van, bár ez nem biztos. Azt a csávót én csak „vad-barom”-nak hívom, mert olyan baromian vad kinézete van a csávónak mindig, mint a sziú indiánoknak a Winettuban, de ezt lehet, hogy nem jól írom ide névileg. Mindegy, de a „vad-barmot” még röhögni nem láttam, de ha a tanárnő látta, akkor bocsi.
Ez a „vad-barom” mindig a végén jön be, amikor már mindenki, na jó, majdnem mindenki benn van, mert a SAS nem mindig száll le addigra a helyére, csak későbben lesz benn, ha benn lesz olyankor, szóval akkor mindenkinek föl kell ugrálnia a padjából, mint nekünk is, de mi nem szoktuk azt csinálni, mert minek, hiába szólogat a tanárnő. De ők csinálják odabenn, mert azér’ választották őket meg, hogy ugráljanak, ha kell, ha nem. de közben sokan rájöttek, hogy lehet idegesíteni és froclizni a „vad-barmot”, hát táblákkal és rögtön el is kezdtek táblázni. Ez olyan műveleti esemény, mint a helyszínelés, amit sokszor láttam már itt nálunk is, amikor a kocsmai balhék után megérkeznek a jardék, és mindenféle kötelet meg szalagot meg táblát raknak ki mindenfelé, hogy tiltsák a ki-bejárást a műveleti területre, de itt a csúcsosban nem ezér’ tábláznak a műveleti területen, főleg a Hadházy nevű illetőség, hanem mert tiltakoznak a fölállás ellen, vagy másért is. De lehet, hogy nemcsak az ellen. Mindegy is: a „vad-barom” rögtön ideges lesz, begurul, a bajusza elkezd idegesen ugrálni, a szemei felé emeli két ujját, hogy abba nézzenek bele, de nem értem miért, és ők se nem értik, ezér’ bele se néznek, aztán irgalmatlanul elkezdi verni a kis-harangját, amin én csak röhögök, mert még az nincs fölszentelve és akkor nem is ér.
Aztán viszonylagos elcsöndesülés érkezik, mert többen benyomnak egy gombot a padjukon (tényleg: nekünk mért nincs ilyen gombunk?) és hadoválni kezdenek, mások meg egy sonkás-lazacos szendvicset. Akkor ez egy kérdezz-felelek játékká alakul, vagy barkochbává, amikor a választ előre nem mondják meg, csak mindenki tudja. Ilyet mi is szoktunk játszani, de én már nagyon unom, mert én utána se értem mindig a választ. Csak a tanárnő élvezi ezt a játékot.
Aztán a Lajos, aki nagyon okos gyerek az osztályban, ki is van nevezve a legokosabbnak a tanárnő által, szokta nekem mondani, mert mi jobba vagyunk, mint a többiek, mert én jól verekszem, de a Lajos nem, hát én megvédem, amikor kell, ő meg jobba van velem. Szóval a Lajos mondta nekem egy megvédése után, hogy a „vad-barom” szokott nyilatkozni is, amit nagyon szeret hol itt, hol ott, de mindig csak a védett helyen, mint a Merlénél a védett férfiakban, amit már el is olvastam többszőr, mert egy jó könyv a Merlétől, de nem kötelező és akkor olvasni érdemes. Szóval odamondta a „vad-barom”, a sziú indián-kinézetű, hogy ma már nagy háború van a szabadságot akarók, meg a rend által korlátolt szabadságot akarók között, amit én nem értek, mert vagy szabadság van, vagy korlátok mindenfelé és coki, de a „vad-barom” ezt mondta, biztos érti, amit mond, vagy nem. Aztán van a többségi hatalom is, ami ma Európában nem igaz, mert Soros. Már régóta meg akarok ismerkedni a Soros bá’-val, hátha jól össze tudnánk fogdosni a tanárnő többségi hatalma ellen, de nem találom a mailcímét, pedig már a Lajos is kereste. Aztán a „vad-barom” nyilatkozott rólam is, hogy a háttérhatalom sok pénzt akar nekem idenyomni, de én ezt nem tapasztalom, bár a fatert nem kérdeztem.
De a legjobban azt a „vad-baromi” mondást szeretem, hogy a „Jog és igazság nem kerülhet egymással szembe”, de nem fejtette ki, hogy akkor mi lesz a joggal és kinek lesz coki.
Na, mára elég a leckéből, mert hallom, hogy kinn megint verik a Lajost, megyek megvédeni…
2020. 02. 27. csütörtök
ui: megvédtem