Anyu ma nagyon finom tízórait csomagolt: két sonkás-zsömlét, két paprikát meg egy banánt is. Gondoltam is, hogy az egyiket odaadom a Robinak és majd a másikat én eszem meg, a banánt meg elfelezzük. Bár a Robi ritkán, de akkor sokat eszik, mégis olyan vékony fiú, hogy szinte át lehet látni rajta, bár a tépett farmer és a tiszta pulóver jól áll rajta.
Ma nehezen jöttem a suliba, mert lesz irodalom óra és azt nem lehet lelazsálni, mert ha csak egy percre elalszom, már nem értem az egészet és akkor a dogaíráson frászban leszek, azt meg nem akarom. Egy verset hallgattunk meg a József Attilától, az éhséget és arról kellett beszélgetnünk, hogy mit akart a költő, meg miért így írta meg, és mi az az éhség. A brancsban rögtön hangosan elkezdtek röhögni: most ezt mi a Tovább a folytatáshoz →