Mengele a „Halál Angyala”

Ma megfogalmazást kellett írnunk házi feladatként történelemből, de mi ezt irodalomnak fogjuk föl, mert ott szoktak írni, a történelemről meg sokat beszélnek. De most nekünk mégis írni kellett, mégpedig a háborús életről, és ezt így első látásra nagyon érdekesnek találtam, mert a „World at Arms – Wage war for your nation!” játékban a Robi mindig nyer, és arról sokat lehet beszélni és írni. De nem ez lett a tárgy, hanem hogy a papi meg a mami, a nagy-nagyősök miket meséltek: hogyan éltek, mit csináltak, jártak-e meccsre, volt-e telefonjuk, hány szobás kéróban laktak, mit ettek, meg minden ilyesmiről. De aztán az Ofő, azt mondta, hogy inkább azt írjuk meg, hogy ma hogyan gondolnak arra az időre, meg mi maradt meg bennük. Nekem már nem élnek a nagy-nagyőseim, mert már meghaltak. De a Robinak még él az egyik, „Drága Mamának” hívják és néha szokott vele is dumálni, bár már nagyobbat hall és nehezebben érti a mai nyelvet, de azért ha elkezd beszélni, abba sem tudja hagyni.
Nekem mákom volt, mert apám megőrzött valami írást, még a 60’-as évek végéről születhetett, amit nemrégen ő, vagy valaki más írt, már nem tudom, és most azt lemásolom: „Akkoriban már igazán jól éltünk, minden évben le tudtunk menni a Balatonra, és még télen is egyszer-egyszer eljutottunk Galyatetőre karácsonykor. Akkor voltam először igazán Tovább a folytatáshoz →