Az Élet és Irodalom LVIII. évfolyam 8. számában megjelent cikkem Csillag István – Mihályi Péter „Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen” című cikkére.

ÉRVEK?1
LVIII. évfolyam, 8. szám, 2014. február 21.

Az alanyi jogon járó alapjövedelem az elmúlt években számos országban szóba került, sokan érvelnek mellette és ellene is. Az ÉS hasábjain is többen hozzászóltak a témához, vita bontakozik ki. (Előzmények: Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelem ellen, 2014/3., jan. 17.; Pályi András: Nem válasz, Ludassy Mária: 12 érv + 1, 2014/4., jan. 24.; Rádai Eszter interjúja Bánfalvi Istvánnal, 2014/5., jan. 31.; Felcsuti Péter–Molnár György: A kritika kritikája, Iványi György: Jóléti rendszerváltás vagy politikai csapda?, 2014/6. febr. 7.; F. Liska Tibor: Alapjövedelem és „társadalmi-örökség”, 2014/7., febr. 14.) Ezen a héten dr. Radnai György írását közöljük.

„Átok ül…” az országon – üti meg az üstdobot a volt miniszter és államtitkár-helyettes, neves professzorok, a „Rettenetes kísértés a jóra” átka – írják (Csillag István–Mihályi Péter: Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben, ÉS, 2014/3.,. jan. 17.). Sajnos ezzel kell kezdenem nekem is: „Átok ül az országon”, ahol hangadó liberális értelmiségi gondolkodók imamalomként mormolják ugyanazokat a javaslataikat, amelyekről már évek óta az egész világ tudja, nem adekvát válaszok a mai problémákra. Solt Ottilia, akinek 70. születésnapjáról néhány napja emlékeztek meg barátai, forogna a sírjában, ha olvasná volt párttársai opusait. Bogár László viszont dörzsölheti tenyerét, nocsak-nocsak, közgazdász ellenfelei is hasonló véleményen vannak, mint ő: a magyar felemelkedés árát meg kell fizetni, aki az árokpartra szorult, az ott is marad!
Tovább a folytatáshoz →