Trabant 601-es.
A KOCSI!
Akkoriban.
Nekünk is volt.
Ha jól emlékszem: negyvenötezer forintba került.
Amikor néhány év múlva eladtam, (több vevő is volt!) akkor is kaptam érte negyvenötezer forintot.
Igaz: akkoriban két (jól látod: kettő) százalék volt az infláció.
Persze a kínálat…
Szóval: a Trabant 601.
Botkormányos.
Húzni-nyomni-forgatni kellett.
Kicsi volt.
Zötykölődött.
Alig gyorsult.
Száz felett már nyöszörgött.
Az M 7-en, az érdi kaptatóra csak kettesben vánszorgott föl.
Amikor négyen ültünk benne.
Semmi „extra”.
De ment!
A barátom egészen Londonig!
Rá is csodálkoztak.
Ha bezártad és véletlenül benne hagytad akkor annyi.
Én is így jártam egyszer.
Jött a vállfa-trükk!
Kívülről egy késsel az ablakot letoltam egy kicsit.
Hogy beférjen a vállfa.
És akkor megindult a játék: a kilincs eltolásával.
A tizenötödik vállfa után sikerült.
Újra volt autóm!
Ami ment.
Nekem: száguldott.
A tetőn csomagtartó.
Arra raktuk a kiságyat, a kiskádat.
Mentünk nyaralni.
A három gyerekkel!
És elvitt!
Akkor a Fertő tóhoz.
A Trabant 601-es!
Egyszer ellopták.
Reggel ott hagytam a Lánchíd pestihídfőjénél.
Este mentem a „sluszluval”.
Dugtam a „semmibe”.
Egy év múlva telefon: „magától lopták el a Trabantot” – ismeretlen női hang.
„Összevesztem a fiúmmal, itt és itt megtalálhatja”.
Ott volt.
Biztonsági zárral védve.
A Trabantom!
Újra együtt!
Rég vóot…
- 03. 19. vasárnap
(Kép: József Sebestyén)