2023. március 15. nap bejegyzései

PADON

(1962.)

 

Ülnek.

Nem beszélnek.

A padon.

Az egyiken kalap

Egy kicsit a szemére döntve.

A másikon svájci sapka.

Éppen rágyújt.

Szipka a szájban.

Benne talán Munkás, vagy Kossuth.

Kifelé gyújtja a gyufát.

Úgy kell.

Úgy szokta.

Bot a lábai között.

Háttal ülnek az útnak.

A macskaköves útnak.

Kabátban.

A Nap csak enyhén melegít.

Néznek.

Nem beszélnek.

Két öreg.

A múlt században születhettek.

A padnál is idősebbek.

Mennyi mindent mesélhetnek.

Ha vannak gyerekeik, unokáik, talán déd…

A két háborúról.

’56-ról még nem.

1962-ben.

Hol születtek?

Honnan indulhattak?

Hova jutottak?

Magyarországról megint Magyarországra?

Lentről föl?

Aztán megint le?
Hazából ki?

Aztán gyalog vissza?

A történelem sodrában?

Az „ütött-kopott utcák nevét” dúdolva?

Mert itt születtek, ez a hazájuk?

Most csak ülnek.

A Millenniumi Földalattin utaztak vajon?

És az első csilingelő villamoson?

Gyerekekként, fogva anyjuk kezét?

És: jártak-e polgáriba?

Utána mi lett velük?

Most ülnek.

Nem beszélnek.

Egyikük akár Bandi bácsi is lehetne.

Vagy Fecó bácsi.

Nem ők azok.

És az életük?

Hasonló utat jártak végig?

Fényben és árnyékban?

Ha mögöttük a macskakövek mesélni tudnának!

Csak simán hallgatnak.

Most hatalmas gumikerék alatt „nyögnek”.

Korábban paták csattogtak rajtuk.

Ők csak ülnek.

Fejükben a filmjük.

Biztosan Oscar Díjas lenne.

Mennyien „írták” a történetüket?!

Ferenc József, Kun Béla, a trianoni döntést hozok, az Ellentengernagy, Rákosi, Nagy Imre, Kádár…

És persze munkások-parasztok.

És ők, maguk.

Most csak ülnek.

A cigi még nem gyulladt meg.

  1. 03. 15. szerda

(Kép: József Sebestyén)

KIVONATOSAN – CENZÚRÁZVA…

(2023. március 15. NER)

 

Nincs is.

Van.

Ne írj ilyeneket!

Attól még…

Akié a média, azé az ország – „A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot” (miniszterelnöki politikai igazgató).

Az alsótagozat negyedik osztályában nehogy má’ „áthallásos” előadással emlékezzenek március 15.-re! – „BETILTOM”! (a Budenz József Általános Iskola és Gimnáziumban az igazgatója).

„Szeretettel várjuk önöket az eseményen, előzetes sajtóregisztráció nem szükséges” – Orbán Viktor ünnepi szónoklata előtt sajtófőnöke).

Kordonok mindenütt!

A március 15-i hősöknek „feladata volt, hogy megvédjék a magyar nép jogait, ma pedig a mi feladatunk, hogy ezeket az értékeket megvédjük” (Telex) – viszont az ukránoknak béke kell…

„Én nem tudom, mi van velem, püspök úr, de az utóbbi időben semmi sem sikerül. Pedig tele vagyok jó szándékkal. Próbálom megérteni a vonalat, de mindig mellényúlok. És ráadásul a vízállás is egyre emelkedik.” (Pelikán a börtönben)

  • Antikám, kik lesznek ott: lengyel turisták, székelyföldi magyarok?
  • Nem, FŐNÖK! Kerítések, fekete ponyvák, beléptető-kapuk.
  • Rendben.

„Látjuk, hogy (Petőfi) odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke” – mondta a szónok, meghamisítva Petőfit és egy jót integetett a (megdöbbent és néma) tömegének.

„Nekem is tetszik – buzgólkodik Virág elvtárs –, sok álmatlan éjszakánk fekszik benne. Kerültük a sablonokat.” (A Tanú)

„Sírni fognak maguk utánam” – mondja Virág elvtárs; „Erre azért nem mernék megesküdni” – motyogja Pelikán; „bárcsak már ott tartanánk, hogy megtudjam” – mormogom magamban…

  1. 03. 15. szerda