2023. március 29. nap bejegyzései

POLITIKA – CSAK POLITIKA?!

Miért politizálsz?

Miért nem hagyod az egészet a francba?

Nyugdíjas vagy, foglalkozz magaddal: rád fér.

Ott vannak az unokáid is.

Olvass, sétálj Thesszával, utazgass.

Hetven felett: mi közöd már a politikához.

Örülj, hogy élsz.

 

De hát én nem is politizálok!

 

Csak – a házirendünk szerint – olvasom és fizetem a rezsi-számláinkat.

Néha ránézek a bankszámlámra.

Megyek vásárolni az asszonnyal és elhűlve (még nem elhülyülve) nézem az összeget a fizetéskor.

Hallgatnám a Retro Rádióban Bródyt, Koncz Zsuzsát, de nem adják őket.

Betelefonálnék „Drága Bolgár úr”-nak a klubrádióba, de az megszűnt.

Szurkolnék a magyaroknak a meccseiken, erre transzparensek, sálak látszanak, amelyek elborzasztanak.

Mennék moziba Jeles András filmet nézni, de csak propaganda filmek mennek.

Lemegyek a HÉV megállóhoz, közben a plakáton: 97 %!

Hívom a háziorvosomat – többórás program lesz belőle, pedig csak időpontot szeretnék.

Beszélgetek a barátommal, ugyanerre panaszkodik.

Megy a beszélgetés a magyar sportadón: „MAGYAROK? MAGYAROK, SEHOL A VILÁG!”

Nézem az interneten a hírösszefoglaló főcímeket: a románok gyalázzák a magyarokat, Orbán békét akar, a MOK a haza ellensége, Gyurcsány-Soros-migráns.

Belenézek a Sztárban Sztárba, aztán beleolvasok az oldalon a kommentekbe: Oláh Ibolya részeg…

 

Még az unokáimnak nem kell hittanra járniuk.

 

Miért politizálsz?

Miért nem hagyod az egészet a francba?

Nyugdíjas vagy, foglalkozz magaddal: rád fér.

Ott vannak az unokáid is.

Olvass, sétálj Thesszával, utazgass.

Hetven felett: mi közöd már a politikához.

Örülj, hogy élsz.

 

Hát, tudjátok: én nem akarnék, de az betüremkedett az életembe…

 

  1. 03. 29. szerda

„Tizennyolc évesen nem értettem, mi alkotja a személyes szféra megsértését.” (Anna Burns: Tejes)

Olvasok.

Papírből készített könyvből.

Szeretek olvasni.

Szeretek könyvet venni.

Bemenni a könyvesboltba.

Mindegy hol van: plázában vagy az utcasarkon.

Akár egy utcán álló bódéban is.

Válogatni.

Simogatni a borítókat.

Belelapozni elsőként.

Beleolvasni.

Egy kicsit elmélázni.

Az olvasottakon.

Aztán megvenni.

Bár mostanában egyre ritkábban veszek.

Talán az árak.

Talán a nyugdíj miatt.

Talán a szemem.

 

Most éppen a „Tejes” van soron.

„Tizennyolc évesen nem értettem, mi alkotja a személyes szféra megsértését.”

Lerakom a könyvet.

Tizennyolc évesen nem értett.

És?!

Később?

Én, te, mi – ők?

Értik?

Itt, Magyarországon.

Ami „most” nem olyan NAGY?!

Viszont annak akar látszani.

Mert nemzet-család-kereszt?!

Határon innen és túl?!

Sálra magyar!

Békét is!

Le a háborúval!

De mi köze ennek „a személyes szférá”-mhoz?

Normál időkben semmi.

Ma – sok.

Azt akarják: ilyen legyek.

Otthon is.

A négy falam közt.

Az ágyamban is.

Amikor a feleségemmel vagyok.

Amikor nem.

Amikor az unokáimmal vagyok.

Amikor nem.

Nem akarok így élni!

 

És, mi van a Te „személyes szférá”-ddal?!

  1. 03. 29. szerda