2023. március 18. nap bejegyzései

A BAYER

Természetesen (neki legyen mondva) a „szokásos” módján (előtte persze egyeztetett, akivel kellett) megint megnyilvánult: „…kiadom az elfogatóparancsot Biden és Zelenszkij ellen” – írta meg a blogjában, mert szerinte az egyik „pukizott”, a másik CIA ügynök (az olvasóra bízom a választást).

 

Stirlitz jut az eszembe:

A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:

– Heil, Hitler!

Hitler fáradtan:

– Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!

  1. 03. 18. szombat

„CSAK” FEKETE-FEHÉR VOLT…

1964.

Éppen elkezdem a József Attila gimnáziumot.

Akkor még nem tudom: életem legszebb korszaka kezdődik.

A „Jóskában”!

A Feneketlen tó partján.

Ott, a templom mellett.

Kinyílt a világ!

Persze úgy, ahogy én akartam – látni.

Szépnek.

Egyszerűnek.

Vannak a jók.

Meg vannak a rosszak.

Persze, hogy én-mi a jó oldalon állunk.

Vannak barátok.

Meg van az ellenség.

 

Fekete-fehér.

 

A TV is.

Ott, Jászboldogházán.

1964-ben.

A falu egyik házában.

Ahol van TV készülék is.

Talán a szilveszteri kabaré megy.

A műsor.

Amit látni kell!

Meg a TV-t nézni.

Ami a horgolt terítővel borított asztalon van.

A TV-n is ott a horgolt „alátét”-terítő.

Az elengedhetetlen dísz-figura – gyertyával.

Az ablak előtt függöny.

Minden ragyog.

A tiszta szobában.

Már-már „polgári”.

Könyvek nincsenek.

Még.

Majd lesznek.

Fillérekért.

Jászboldogházán is.

1964-ben.

Mindenki eljött.

A gyerekek is.

Szépen felöltözve.

A férfiak zakóban.

Az asszonyok pulóverben.

Talán széket is hoztak magukkal.

A vendégségbe.

TV-t nézni.

Most a kabarét.

Máskor mást.

Ez (volt) akkoriban a természetes.

Mert nem volt – akkoriban – sok TV.

Hát – akkoriban – közösen nézték.

A meccseket.

A Gagarint.

Az Olimpiát.

A Táncdalfesztiválokat.

Mindegy mit.

1964-ben.

Ott, Jászboldogházán.

És máshol is.

Fekete fehérben…

  1. 03. 18. szombat

(Kép: MTI Fotó: Lajos György, Hadas János)

AZ INDEX

Nemrégen szétverték.

Ahogyan azt a NER-ben szokás.

Vásárlásnak álcázták.

Sima adás-vételnek.

Nem mondták: az interneten is kell egy népszerű oldal.

Csak einstandolták.

A szerkesztőség otthagyta őket.

De volt az a pénz…

Hát „megújultak”.

Neked legyen mondva.

Azóta: olvashatatlan lakáj-média lett.

Szófosó szócső.

Álcázva.

 

Itt van például az infláció.

„Februárban 25,4 százalékra mérséklődött az infláció a januári 25,7 százalékos csúcsot követően…” – írják.

„A várakozásaink beigazolódtak…” – így a miniszter, évvégére jö(het)n a „zOrbán” Viktor által megjósolt egyszámjegyű.

Bameg: nézem az eurostat 2023. februári inflációs adatbázisát.

Az európai átlag februárban csökkenő, 8,5%!

A magyar 25,7%!

Az utolsók vagyunk.

Messze a legutolsók a sorban.

Vágod, haver?!

Erről persze kussol.

Az index.

 

Itt a másik hír.

A Hunwaldról.

„Fellélegezhet Hunwald György” – így a cím.

Mert másfél évtized után a kúria megsemmisítette az összes elmarasztaló ítéletet.

Állítólag most már vége.

A Magyar Nemzet szerint.

Onnan idéz.

Nem a hiteles oldalról.

Mert „úgy értesült”.

Azér’ az index még továbbra is meghurcolja.

A Hunwaldot.

Akit korábban Hunvaldnak hívtak.

Akinek ráment az élete.

Mert ez így „szokás” a NER-ben.

Az index meg sorolja, amit már hatályon kívül helyezett a kúria.

Emlékeztetőül.

Érvnek.

A sajátjainak.

 

Hogy nem szakad rájuk az ég…

  1. 03. 18. szombat