ARCOK, ARCOK?
Ülnek.
Nyugodtan.
Mindent tudnak.
Pedig még csak indulnak.
Feladatot teljesíteni.
Mindegy mi lesz a tárgyaláson.
Az nem érdekes.
Semmi nem lesz.
Beszélgetnek majd egy jót.
Kávéznak is.
Ahogyan itt, az indulásnál.
Telefonok az asztalon.
Bekapcsolva.
Mit lehet tudni.
Mindjárt indulnak.
Stockholmba, Helsinkibe.
Tét nem lesz.
Majd elmondják, amit kell.
Hogy ne sértegessenek.
Bennünket.
Magyarokat.
Hogy itt nincs demokrácia.
Meg az igazságszolgáltatás is rendben.
Az oktatás is.
A civilekről nem is beszélve.
Akkor minek pofáznak bele.
A mi dolgunkba.
De közben mosolyogni fognak.
Mert nincs harag.
A Gripenek is rendben.
A finn-magyar barátság is.
Persze támogatni fogjuk.
Amikor eljön az ideje.
A csatlakozásnak.
Nem leszünk utolsók.
Majd a törökök.
Igaz: most elsők se lettünk.
Vlagyimir értékelte is.
Az elég.
Szóval nincs tét.
Interjúk lesznek.
(Tényleg: benn van a szöveg a bőröndben?)
Azt majd az MTI, M1, M2 stb. szalagcímben.
Hogy milyen tökösek voltak a fiúk.
Meg a lány is.
Közben itthon lehet röhögni.
Meg a békéről beszélni.
A meccset persze le kell játszani.
Bíró nem lesz.
Nézők sem.
Maszk sem.
Minek.
Mindenki be van oltva…
- 03. 07. kedd
(Kép: Németh Zsolt oldaláról)