2023. március 21. nap bejegyzései

MINTHA ANYÁM LENNE OTT A KABÁTBAN

Mintha anyám állna ott.

Nem, nem ő az: nem ilyen ridikülje volt.

Mégis, akár ő is lehetne.

Kendővel a fején.

Akkoriban még a szelek is mások voltak.

Sokkal erősebben fújtak.

De nem anyám az.

Bár már – akkoriban – arrafelé laktunk.

A Fehérvári úton.

A Rege cukrászda közelében.

Ott – néha-néha, amikor megjöttem a késő estig tartó kosárlabda edzésről – gesztenyepürét ettem.

Talán egy forint húsz fillér volt?

Kevesebb?

Vagy több?

Már nem emlékszem.

De isteni volt.

 

Mintha anyám állna ott.

A Móricz Zsigmond Körtér és a Villányi út találkozásánál.

De nem, nem lehetett ő.

Akkor már a Testnevelési Főiskolán dolgozott.

Bár, ha a 61-es villamos megállójába ment éppen?

Az pont oda vitte.

A TF-re.

Reggel hétre ment mindig.

Itt, a képen meg nincs olyan korán.

Alig vannak emberek az utcán.

Pedig az egy mindig zsúfolt, lármás tér volt.

Persze: munkában vannak.

Akkoriban mindenki dolgozott.

Hatályban volt közveszélyes munkakerülőkről szóló törvény.

Mindenkinek volt is, lett is munkája.

Munkanélküliség nem létezett.

Aztán hogy mit „termelt” az a munka, mennyit „ért”, már másodlagos volt.

Vagy harmadlagos.

A TERV volt a fontos.

A nagy terv.

Évente.

Kongresszusról-kongresszusra.

Középtávra.

Azt kellett teljesíteni.

„Mindig” teljesítették is.

Az átmenetben.

A szocializmusba.

Szóval: mindenkinek volt munkája.

Anyámnak is.

Akár mehetett éppen munkába.

De mégsem ő volt.

 

Emitt buszok várakoznak.

Amott egyetlen autó.

Mögötte egy rendőr?

Vagy katona?

A lámpák már nem égnek.

Hirdetőoszlopok a fák között.

Büszkén hirdetnek mindenfélét.

(Még nem Simicskának, nem a MAHIR CITYPOSTER Kft-nek.)

Talán a MÉH-nek?

Vagy a MALÉV-nak?!

A Röltex-nek?

És kinek szólnak azok a hirdetések?

Mire hívják föl a figyelmet?

Bár senki nem nézi őket.

Hideg van.

Hűvös, orkánerejű szél is.

Ekkor még nem ismertük Rajkint: „Tavasz, nyár, ősz, tél – bezzeg odaát!”

Nem, nem lehet anyám.

 

És, ha majd hatvan év múlva?

Valaki egy fekete-fehér képet lát?

Észreveszi rajta majd az anyját, apját?

Meglátja majd őket?

Meghallja majd szuszogásukat, hangjukat?

Átéli újra, csak egy pillanatra a hatvan éve előttit?

 

Hát persze…

 

  1. 03. 21. kedd

(Kép: ilyenisvoltbudapest)