2023. november hónap bejegyzései

FIGYELMEZTETÉS (II.)

Kövér. Nagyon is az. Szinte már kórosan. Nem fog már lefogyni. Ahogyan megváltozni sem. Már öreg hozzá. Meg aztán: nem is akar! Jól van az úgy. Az egykor fiatal, (talán akkor) demokratának. De lehet: már akkoriban is csak játszotta. Ma már csak a tagkönyvében az. Igaz: a főszerepet vállalta. Tagadhatatlanul egészen jól, hihetően. A szerep, amit meg akart formálni, el akart játszani, az jól sikerült neki. Viszont, a darab, az olyan lett, amilyen. A történet, a „mese” az shakespeare-i. Drámai. Még nem ismerjük a végét. De már sejtjük, talán tudjuk is.

Most nindzsásat játszik. Hogy beszéljenek róla. Hogy csak róla beszéljenek. Meg konzultációs-csacsogósat. Amit így ősz végén, tél elején évről-évre játszik. Ahol és amiben csak ő nyerhet. Úgy van kitalálva. A játék. Mert egyszer elbukta, amikor nem játék volt, hanem igazi, mert népszavazást kezdeményezett és az elbukott! Azóta „nem igazit” játszik. Ahol nincsenek szabályok, az és annyiszor válaszolhat a kérdésekre, aki csak akar. Akár komótosan, akkurátusan, ahogy ő. Aki mindig „benne van a tévében”. Az öreg főszereplő.

Mindig játszik. Stadionokban sállal a nyakában, tengerparton magára tekert fürdőlepedőben, fényképészkedve a Türk Tanácsban, egyedül-magányosan bevonulósat, álldogálósat az Európa Tanácsban – főszerepet! Csak azt. Mást nem válla. Ha ráosztják, akkor sem. Olyankor átírja a darabot. Hogy akkor is róla szóljon. A többi szereplő nem érdekli. Az író, a rendező, a karmester, de még nézők sem. Csak, ha alájátszanak. Csak, ha tapsolnak neki.

De a drámából nem tud vígjátékot faragni.

„Thus bad begins and worse remains behind…”

„Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd…”

  1. 11. 21. kedd

FIGYELMEZTETÉS (I.)

Hű, mennyi minden-mindenki voltam már életemben!

Voltam a „de szép baba”, a „nem is igazi baba, ha nem sír”, a „Duli”, a „kisradnai”, a „miért nem nyugszik már”, a „nem téged kérdeztelek, maradj nyugton, mert az utolsó padba ültetlek”, a „majd ő felel, ha kérdeznek”, a „miért nem válaszolsz rendesen, ha kérdeztelek”, a „gitározd el légyszi a „ha volna valakit””, a „két szerelmes pár, mindig együtt jár”, a „miért nem tanulod meg már végre”, a „neki könnyű, az apja a …”, a „hányas lábad van, negyvenegyes, akkor belőled nem lesz kosaras”, a „ha még egyszer trükközöl velem a pályán, eltöröm a kezed”, a „még ott a fenekén a tojáshéj és máris dumál”, a „koncentrációs táborban a gyerekeivel a magyar Himnuszt éneklő”, a „Radnai elvtárs, magát jelöljük”, a „Radnai elvtárs, miért nem szól hozzá, nem ezt vártuk magától”, a „Radnai úr, segítene?”, …, aztán később a „büdös zsidó”, a „sorosista ügynök”, a „vén trottyos, még mindig ugrál”…

Hű, mennyi minden-mindenki voltam már?!

 

Nem vonz – és már nem fog – az „egyen”-mosoly, az „egyen”-taps, az „egyen”-öröm: megtapasztaltam, az hová vezet.

 

Most ezért éppen „sarokba szorított gyűlölet-fanyalgó” vagyok-lettem, mert nem „úgy” örülök a sikernek, nem „úgy” szeretem a válogatottat, nem „azt” énekelem és úgy, ahogy ők akarják.

  1. 11. 20. hétfő

VISSZAÉPÍTIK!

Lemondott.

A frászt: csak benyújtotta.

Azt gondolta: a magyarok mindannyian hülyék.

Nem fogjuk észrevenni.

Hogy éppen csak „eljátssza”.

A „NAGY LEMONDÁS”-t.

Persze nem gondolja komolyan.

Már a lemondását.

Tudja: ez nem „A lenni vagy nem lenni”!

Az itt nem kérdése.

Ő egy „Védett férfi”.

Most csak belefújt a trombitájába.

Harcba hívott.

Ezt osztották rá.

„Trombita harsog, dob pereg,

Kész a csatára a sereg.

Előre!”

Csádba, Irakba!

A Tiszához!

Átkelést imitálni!

A frászt, neki nem: neki csak az állóvízbe kellett belef@nia.

Persze ezt most nem ő rendezte.

Ezt most a főnöke, a legfőbb HADÚR – rendeztette.

 

 

Tizenkét éve háborúban állunk!

(Persze azér’ meccsre is járnia kell, akinek jár…)

Eközben Rómeó és Júlia?

Akkor a szerelem is legyen háborús, ha nem is az, akkor is az lesz!

Mikor fiaink Csádban, Irakban „vérüket ontják” a „legfőbb hadúrér’, a hazáér’”?!

 

Most érkezett: Vidnyánszky Attila le sem mondhatott, ha komolyan gondolta (volna), föl kellett (volna) mondania!

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében.”

(William Shakespeare)

 

  1. 11. 15. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(159.)

Ma megint „ősz” van: ködös-párás, nyúlós-ragadós, ahogyan élünk.

Őszeink mostanában ilyenek, bár a levelek már bíboran-barnán-sárgán hullanak, méltóságteljesen libbennek alá, ez mégsem vászonra való csoda, hanem nyákos valóság: most éppen ez az évszak adatott: el kell fogadnunk – hát elfogadjuk. Igaz, biztosak lehetünk abban, jön majd a tél, aztán a tavasz is – és az életünkben is jön vajon a megújulás?

Én már „kifelé” tartok, de tartok még valamerre!

Emlékszem, néhány éve még évekre, évtizedre előre terveztem, amikor „nyugdíjba” küldtek-zavartak, akkor is tele voltam ötletekkel-elképzelésekkel, „engem nem tör meg majd senki, még a semmittevés, a múltba révedés, a kilátástalan jövő se: rendszerezni, írni fogok, „civilkedni”, hogy fog majd röpülni az idő” – gondoltam, és az tényleg elröpült…

Ülünk éppen a Dera patak partjánál Thesszával, megpihenünk a sétánkon az új híd lábánál, nézzük, „hogy úszik el a dinnyehéj”, a fejemben is csak „fecseg a felszín” és zavaros, mint lent a víz a híd alatt; viszont Thessza leheveredett a lábamhoz, pihen, őt nem gyötrik a kétségei: amíg a gazdit látja-tudja maga mellett… Hisz „rend” van itt, nézd új hidunk is van – mormolom megint magamnak, bár „Én nem ilyennek képzeltem a rendet”, most ez adatott, majd tavasszal – de lesz egyáltalán, mikor jön már az a tavasz?! „Magad uram, ha szolgád nincs” – súgom magamnak aztán belülről, tavaszt viszont nem tudok csinálni. Thessza meghallhatta morgásom, fölemeli a fejét, barna szemei kikeveredve néznek az enyéimbe, mintha mondaná: „nehogymá’ gazdi, hisz itt vagyok én is, ha kell, már hívlak is egy simire, ami neked lesz gyönyörűség…”.

„És elkezdett az eső cseperészni…”, de én csak néztem-hallgattam a patak csorgását, ahogy a víz kerülgeti-kóstolgatja-simogatja a köveket és arra gondoltam: „mennyi kavics, kő, szikla van az én csobogásom útjában, és én állandóan nekik csapódom, megtörik a hullámzó rohanásom, alig-alig csurranok már, nem lesznek így simák, kacsázásra alkalmasak azok a kövek”.

Milyen csönd van – kívül, csak a patakba hulló cseppek ütemtelen kopogása hallik; idebenn viszont megválaszolatlan kérdéseim csikarják a gyomron és nem hagynak üldögélni tovább, Thessza is fölugrik, megrázza magát, csillognak a vízcseppek körötte, megvillan a fehér folt is a mellkasán, elindulunk hazafelé, ez a nyúlós-ragadós ősz …

  1. 11. 14. kedd

(Kép: Facebook)

A ROGÁN ANTAL

„A Fidesznek nincs médiája” – mondta ma a „zAnti”, rögtön a vicc jutott eszembe:

 

Egy kabaréban hasbeszélő lép fel, a térdén egy kis bábu, a mutatvány lényege, hogy a bábu válaszol a művésznek. Emelkedik a hangulat, a hasbeszélő egymás után mondatja bábujával a jobbnál jobb szőke vicceket, amikor felháborodva feláll egy szőke nő:

– Na idefigyeljen! Elegem van abból, hogy a férfiak a humor ürügyén semmibe veszik a nők jogait és méltóságukat! Miből gondolják, hogy a hajszínnek bármi köze lenne az intelligenciához? Ezt kikérem magamnak a többi nő nevében is!

A hasbeszélő meghökken, majd elkezd szabadkozni. A szőke ráförmed:

– Uram, maga maradjon csendben! Ahhoz a kis szarházihoz beszélek ott a térdén!

  1. 11. 14. kedd

MAGYAR FOCI – MEGINT

Foci-őrült miniszterelnökünk van.

Magáról legendát-építtető!

Hogy a magyar foci ma megint ott van!

Mert ő …

 

Most például a Szöllősi György diplomata-sportújságíró írt egy vélemény-cikket.

A nemzetisportba.

Ez akár az Origón, a Mandineren, ha lenne, akár a Ludas Matyiban meg tudom is én melyik hithű pártlapban is megjelenhetett volna.

Vagy egy M4-en futó riportban.

Hogy is írta a Szöllősi: „majd Puskásék emigrációja után magára hagyta, engedte pusztulni a nagypolitika a futballt, a rendszerváltozás már egy végletekig legyengített, 1986-ban „gyógyíthatatlannak” minősített sportágat talált és erodált tovább, fosztott ki teljesen. Közben Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Bulgáriában a lendületbe jövő sikeres futballt kapta oldalba az…”.

Hogy’54 után (el)pusztult volna?

Nézzük a listát:

VB:       

  1. csoportkör
  2. negyeddöntő
  3. negyeddöntő
  4. csoportkör
  5. csoportkör
  6. csoportkör

EB:       

  1. bronzérem
  2. negyedik hely

Olimpia:

  1. bronzérem
  2. aranyérem
  3. ezüstérem

Vásárvárosok Kupája

              1962-63. Ferencváros elődöntő

1964-65. Ferencváros aranyérem

              1967-68. Ferencváros ezüstérem

Albert Flórián 1967. aranylabda!

 

Akkoriban persze nem épültek új és grandiózus stadionok, nem volt TAO, se Akadémia minden kis faluban, nem volt a Kisvárda, a Mezőkövesd, a Paks, a Puskás Akadémia (magyar neve Felcsút) NB1-es, legföljebb a Dorog…

Igaz: a VB-re és az EB-re is „csak” tizenhat csapat juthatott ki, nem huszonnégy – persze akkoriban biztosan könnyebb volt…

 

  1. 11. 12. vasárnap

NÉMA SZIRÉNA

Kihívta a tűzoltókat a Belügyminisztériumhoz, mert egy homlokzati elem kilazult, de a bejelentő kérte: a sziréna maradjon néma, mert az zavarná a Pintért, a minisztert. Persze nyilvánosságra hozta a Momentum Pest megyei elnöke, erre a katasztrófavédelem följelentette (vagy csak fontolgatja még egy darabig) a nyilvánosságra hozó politikust, mert sérült a jó hírnevük.

 

Ez Magyarországon történik a NER korában.

 

Semmi csodálkoznivaló nincs itt kérem szépen, tessék lenyugodni: nem kell a minisztert meg a népet fölöslegesen, mindenféle szirénázással ijesztgetni.

Ijesztgetni ott van a magyar kormány miniszterelnöke meg a külügyminisztere.

Nekik szabad, sőt kell is.

Ja, ki ne felejtsem a hadügyminisztert se.

Ők még a Covid ellen is rendőrt küldtek az utcákra.

Meg „ő” Gázát vizionál Budapestre.

Meg haderőfejlesztésbe fognak, a hadsereg parancsnokát – egy fotóra – beültetik egy tankba is, a kormányzati tévékből, rádiókból folyamatosan szól-visít a sziréna: asszonyok, bújjatok el, mert jönnek a migránsok; emberek, elveszik majd a munkátokat a migránsok…

 

De a tűzoltók ne használják a szirénát, nem kell annyira sietni, legföljebb leomlik az a homlokzat, majd „két hét alatt” megtalálja Pintér a felelős „takarítónőt, titkárnőt, segédrendőrt”, „oszt jó napot”.

 

Magyarország előre megy – még sziréna sem kell hozzá…

  1. 11. 11. szombat

(Kép: Szemző Áron)

9.9%

Megmondta.

Megcsinálta.

A KSH kiszámolta és lehozta.

Hurrá.

Közben indul a NEMZETHY KONZULTCIÓ: „Nem táncolunk, úgy, ahogy Brüsszel fütyül!” (Orbán Viktor)

Tényleg nem: ott már hónapok óta egyszámjegyű!

Sőt!

Magyarország az első!

Hátulról!

Az az utolsó.

De erről kussol.

Inkább ijesztget.

Hogy nem akar „mini Gázákat” Budapest kerületeiben”.

Inkább ő is beöltözik katonának.

Az utcai harcos.

Akinek bunkerje is van.

Hatvanpusztán.

 

9.9%

 

Elhiszed?

Még van jogod kételkedni!

Közben időpontért állnak sorban a rendelő előtt.

Háromnegyed héttől.

Mire sorra kerülnek, elfogy a „havi időpont”.

Majd megígéri.

Hogy a halálod után nem kell sorba állnod.

Mert eltemetnek.

Ha bírják anyagiakkal…

 

9,9%

 

Minden kormányzati portál ezzel van tele.

Meg a Fradival.

Hogy az a kecskeméti pálya, meg a bíró, meg a Fradi „NEMZETHY KINCS”.

Te nem vagy az.

Én sem.

Csak itt élsz, mert itt maradtál lekapcsolni a villanyt.

A Túró Rudi is olcsóbb lett.

Hogy hazajöjjön az unokád.

Nem fog.

Hülye lenne.

Hogy konténerben lakjon.

Mint „vendég-munkás”.

 

9,9%

 

„ÉRKEZIK A NYUGDÍJKIEGÉSZÍTÉS”.

Az alamizsna.

Amit kegynek hazudik.

És röhög közben.

Megint megszoptad.

Ez a sorsod.

Ha ezt választod.

És ezt választottad.

Miért vagy ilyen?!

 

9,9%

 

A kudarcból siker lett.

Orbán szerint.

Meg a követői szerint.

Mert neked-nekem semmi nem jó.

Miért nem örülsz?!

Mindjárt jön a meccs!

Szerencsére nem Kecskeméten lesz…

 

9,9%

 

„A gyereknek kél káromkodni kedve” – a Mamának, Papának is…

  1. 11. 10. péntek

ORBÁN LEGYŰRI A „ZINFLÁCIÓT”!

I

In

Inf

Inflá

Inflác

Infláci

INFLÁCIÓ!

 

Emlékeztek ti is?

Annak idején, mikor még isibe jártunk?

És vártuk a vakációt?

Aztán az MINDIG eljött?!

Ma már tudjuk: nem azér’, mert mi fölírtuk a táblára …

viszont az újszülöttnek minden vicc új.

 

Szóval: legyűri.

Korunk Toldija (bár a hasa lecsüng, lehet, egy seprűt se tudna fölemelni egy kézzel és mutatni az irányt, arra van Felcsút!).

Aki nem mellesleg korunk Nostradamusa is.

Mert megjósolta.

Az index is megírta: „Mindenki erre figyel, bejöhetett Orbán Viktor nagy jóslata”!

A „Rádi Balázs” volt a soros író-deák.

Biztosan a főnöke inspirálta a „Balázs”-t.

Hogy ezt írja le.

Lehetett volna a szalagcím az is: „Európa élén már közel egy éve, senki nem tudott megelőzni minket!”.

Vagy az: „Bezzeg(h) Gyurcsány, bezzeg(h) Soros meg a sok károgó nem tud így jósolni!”.

Ez így NER-korrekt!

Ez így NER-konform!

„Aztán kussolj arról, hogy 2009 és 2023 között a kenyér ára 718%-kal, a burgonyáé 225%-kal, a tojásé 220%-kal, a rizsé 224%-kal emelkedett” – mondta neki biztosan a rogáni szerkesztője.

 

Hát megírta.

Legalább nem olyan büdös a szája, mint a Zsoltinak, aki fröcsöghet naphosszat a tévében.

 

I

In

Inf

Inflá

Inflác

Infláci

INFLÁCIÓ!

 

Hogy nem szakad le rájuk az ég…

  1. 11. 09. csütörtök

HELYZETKÉP??!

Megjelent a Professzionális futballkörkép első száma” – írja az MLSZ internetes oldala és folytatódik: „A 2010-óta dr. Csányi Sándor elnöklésével működő Magyar Labdarúgó Szövetség komoly energiát és erőforrásokat fordít a honi klubfutball nemzetközi versenyképességének növelésére. A szövetség időről-időre a gazdasági és sportszakmai adatok összegyűjtésével, elemzésével és értékelésével összegezi az iparág hazai helyzetét és a nemzetközi mezőnyben is elhelyezi, mindezt megbízható, konkrét adatok alapján.”.

„Végre” – gondolom, „akkor szembenéznek a valósággal”.

Olvasom a „jellemző megállapításokat” és megdöbbenek (ez persze nem igaz, sejtettem eddig is, hogy így van, viszont így leírva-látva tényleg megdöbbentő), rögtön az első megállapítás: „2021-es üzleti évben, az OTP Bank Ligában szereplő klubok átlagos működési bevétele 10 429 ezer EUR volt, amely alapján a jelentésben vizsgált nemzetközi mintán belül a középmezőnyben helyezkedtek el”. Biztos így van. És ebből itthon mennyi volt a KÖZPÉNZ??? A négyötöde? Vagy „csak” a fele? És odaát?

De itt a második megállapítás: „2021-ben Magyarországon az egy klubra jutó adózott eredmény értéke 880 ezer EUR volt, amely nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mondható, míg a magyar klubok saját tőke állománya majdnem 3,5-szörösére emelkedett 2017 és 2021 között, amely érdemi pénzügyi stabilizációt mutat”. Persze, a KÖZPÉNZ-ből „fussa”! Hisz az árbevétel is közpénzből lett!

Aztán itt is van a harmadik: „az NB I-es klubok összbevételének 37%-át adták szponzorációs és reklámbevételek. Kereskedelmi bevételek tekintetében a hazai kluboknál a vizsgált országok közül kizárólag a dán és a svájci klubok átlagos bevétele volt magasabb.”. És ebből mennyi volt az állami cégeké, a Szerencsejáték Rt-é, az elnök által irányított és tulajdonolt OTP-é?!

Aztán itt is van a működési ráfordítás és a személyi jellegű ráfordítások nagysága, a megállapítás: az bizony még régiós szinten is magas…

Bezzeg a jegyár-bevételek csak alig 1,4%-át teszik ki a bevételeken belül: ez bizony ÖNLELEPLEZÉS a javából!

Aztán jön az értékelés: a magyar labdarúgók arányáról, játékperceiről…

Ezt már nem vártam meg, jegyem van a Nemzeti Múzeumba: nagykorú vagyok ugyanis…

  1. 11. 08. szerda