Fölhívott: igyunk meg egy kávét.
Féléve nem találkoztunk. Azelőtt együtt dolgoztunk. Véleményünk a világról egyezett. Aktívan segítettük a baloldali, liberális kormányokat. Ő inkább liberális, én inkább baloldali nézőpontból. Mindkettőnket kirúgott az új kormány. Én nyugdíjba kényszerültem. Ő vegetál, nincs munkája. Gyerekei vannak, lakástartozás szorítja. Még nem éheznek, még nem lakoltatták ki Őket.
Tovább a folytatáshoz
„Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.” Kurt Vonnegut
„Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha élnek, akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek.” George Bernard Shaw
Tegnap elmentünk az egyik „hosszúlépés” sétára, a „CSEH TAMÁS NYOMÁBAN BUDÁN” programra. A programajánló érdekes szembenézést ígért:
„A Vízivárost is szeretem. Valószínűleg azért, mert életem aranyideje telt ott, könnyes szemű, szép idők. A Vízivárosban minden megtörtént, a lányok, a szabadság, a saját otthon, Géza, Baksa, a dalok, akkor lett az autóm.”
(Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve)
Herskó János: Párbeszéd című filmjéből, 1963
Zenéjét Gara György, a szövegét Csoór Gáspár írta
Egyedül járok köztetek,
Kik párosan jöttetek.
Mosolygok, mondok szavakat,
Tovább a folytatáshoz
„… tartson
– ez a tanácsom-
tavaszig a
karácsony,
s legyen boldog,
mint egy kazán
karbantartáskor,
a hazám.”
Erdős Virág
Ez egy naplóregény a hitleri Németországról, arról, ahogyan egy földrajztanár, Lorenz Ludwig megéli.
„’Minden néger alattomos, gyáva és lusta.’ – Milyen ostobaság! Áthúzom! S már oda akarom írni vörös tintával a margóra: ’Értelmetlen általánosítás!’ – de megáll a kezem. Vigyázat: nem hallottam már egyszer ezt a mondatot a négerekről az utóbbi időben? De hol? Igen: az étteremben a hangszóróból harsogott, s majdnem elrontotta az étvágyamat. Hát ott hagyom a mondatot, mert amit valaki a rádióban kimond, azt nem szabad a tanárnak a tanuló füzetében áthúznia[1]. S míg, tovább olvasom, folyton hallom a rádiót: sustorog, ordít, ugat, kurrog, fenyeget – s az újságok nyomtatásban ismétlik, és a gyerkőcök kimásolják.[2]”
[1] kiemelés tőlem
[2] A négerek 8. old.
Hogyan fogjunk hozzá: amikor a „kiművelt emberfők” sokasága (nem is beszélve a kiművelődőkről) előítéletekkel, szorongásokkal, a jövőtől való félelemmel terhelt! Amikor az „éhe a szónak” nem tudja követni az „éhe a kenyérnek”-et, mert nincs mit enni, amikor ha nem is a tüdőbaj, hanem a rák sorvasztja a testet és a lelket. Amikor itt pusztít közöttünk a múlt kibeszéletlensége, a sérelmek sokasága, a gondolattalanság mámora… Hol lehet itt őszintén beszélni?
Baj van.
Nem érzem jól magam.
A családom sem.
Rossz családba születtem.
Baj van.
Nem érzi jól magát a rokonságom.
A távoliak sem.
Rosszul házasodtam.
Baj van.
Nem érzik jól magukat a barátaim.
A barátaim barátai sem.
Rosszul barátkozom.
Baj van.
Nem érzik jól magukat a szomszédjaim.
A szomszédok szomszédjai sem.
Rossz helyre költöztem.
Baj van.
Nem érzik jól magukat az ismerőseim.
Az ismerőseim ismerősei sem.
Rosszul ismerkedem.
Baj lesz.