2014. szeptember 4. nap bejegyzései

Rezsicsökkentés…

106Ma megint nagy öröm érte az osztályt, mert a Lázár Jani bejelentette, hogy „Jön, jön, jön az állami rezsicsökkentés” megint, ez most kettes lesz, nem osztályzat és nem is a villamos, mert az csak árvízben nem jár a József Attila szobra mellett. Szóval megint rezsizünk egy jót, mondta az ofő, mert ezt mindenkinek ismernie kell, mert nélküle, mármint a rezsicsökkentés nélkül, ugyebár nem gáz a gáz, pedig az most még jön Oroszországból Ukrajnán keresztül. A Gőgös Zoli rögtön fölpattant a padjából, hogy „Hatalmas blöff az állami rezsicsökkentés”, mert ez nem más, csak egy közpénzforrásokból finanszírozott, álságos és aljas pártkampány, amit leplezni kell, mint a Szabadság téri kőmonstrumot. Erre a nagyhangú video nézegető, a Szilárd, a Németh azt mondta, hogy a Janinak, mint mindig most is igaza van, még akkor is, ha Tarlós Isti szerint nem is mindenható, ezért ezt írjuk be az Elektronikus Naplóba is, még ha az most nem is működik, mert renoválják felújításilag. A Gabika meg azt mondta, hogy ezt meg kell írni minden szülőnek levélben, mert a szülők nem olvasnak imélt, mert azt se tudják, Tovább a folytatáshoz

EGYMÁSRA UTALVA

imbackgrEGYMÁSRA UTALVA
I.
Én is gondolok valamit
Te is gondolsz valamit
Ő is gondol valamit

Mi is gondolunk valamire
Ti is gondoltok valamire
Ők is gondolnak valamire

Együtt: semmire…

II.
Én is kitalálok valamit
Te is kitalálsz valamit
Ő is kitalál valamit

Mi is kitalálunk valamit
Ti is kitaláltok valamit
Ők is kitalálnak valamit

Együtt: semmi…

Tovább a folytatáshoz

Kertész Imre: A végső kocsma

1215780_5MEGYEK MEGVENNI!
A végső kocsma
Kertész Imre

Kertész Imre új kötete szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó történetét idézik meg. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel. Ahogy írójuk évtizedekkel korábban lejegyezte a maga számára, hogy mindig ugyanazt a regényt és életet kell írni, e program most teljesedik ki leginkább és nyer radikális, gyakran önmagával szemben is kíméletlenül őszinte megfogalmazást. S noha Kertész Imrének ez a legszemélyesebb könyve, a szerző maga mégsem azonosul a sikeres Kertész Imre nevű íróval és márkanévvel és ez a distancia még inkább drámaivá teszi e kötet írásának (és mindenkori olvasásának) a Tovább a folytatáshoz