Ma megint elkezdődik az országnak az összeülése, az Országgyűlés – mondta a Robi. Ezt bírom a Robiban, hogy ő mindent tud, sőt annál is többet, mert mindig nyer a szópókerben is. Ez azért fontos esemény, mert erre sok-mindenki figyel – mondta, még azok is, akik nem figyelnek, mert este akkor is oda kell figyelniük, amikor holt-közeli fáradtan bezuhannak a foteljükbe egy sörrel a kezükben, hogy legurítsák, mint a hordót és benyomják – csak úgy – a ’királyi’ tv-t, és abban persze ez megy, meg feliratos magyarázatokkal is ellátva, hogy sehogyan másképpen ne gondolkodjanak a sör mellett. Mintha a sör mellett gondolkodni akarna bárki is a sörözők közül. Szóval az országnak van egy gyűlése, ahol föl lehet szólalni azoknak, akiket oda bezavartak választásból kifolyólag, és akik ottan föl vagy be vannak kenve észosztásra. Ezt ugyan nem értem egészen, mert honnan lehet azt tudni, hogy aki képviselő, annak adott a plebanos vagy a rabbi észt és gondolati fonalat is kenőcsileg. Na, mármost én belehallgattam már néhány ilyen országos gyűlésbe, hát nem is tudom, ha ezt a Vera néni, a magyar tanárnőnk hallotta volna, és le kellett volna osztályoznia őket magyaros beszédből, biztosan kiakadt volna az elektromos ellenőrzője az országnak a gyűlésébe begyömöszölt képviselő atyáknak és fiuknak, az asszonyi képviselőkről Tovább a folytatáshoz →