„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 63.
Nekünk nem volt gólyatáborunk. Mi rögtön kezdtük az iskolát. A Robi azt mondta, hogy hallotta a Class FM-en, hogy az ELTE táborában megszexeltek egy csajt, aki pedig nem is akarta a sexet. Ez már nem is először történt meg ilyen táborokban, de ez eddig még nem volt publikus meg nyilvános, és nem is ütötte át az ingerküszöböt. Meg különben sem zavarta a tábort megszervező előkészítőket, mert ők jól akarták bevezetni a gólyákat abba, hogy mi lesz majd még az egyetemi évek alatt. A Robi azt is mondta, hogy jókat lehetett röhögni a sebestyénbalázsékon, mert humorosra vették a figurát, kevésbé érdekelte őket a csaj baja, inkább a műsor. A Robi nem szeret következtetéseket leszűrni a dolgokból, mert nem egy politikus költő alkat, mégis megjegyezte, hogy ez eléggé gáz lehetett a csajnak. A Semjén gyerek hallotta, amit beszéltünk és rögtön közbehadovált, hogy szerinte mit lehet várni egy ilyen bölcsész-bagázstól, inkább tanulnának ki egy rendes lakatosszakmát, vagy cipőfelsőrész-készítőnek mennének el inkább. Ez az eredménye annak, hogy még nem ütött át egészen a keresztényi szellem és szemlélet a magyar iskolákon. Erre a Robi megjegyezte, hogy fogja be a száját, vagy inkább meséljen a gyerekrontó plebános haverjairól, akik büntetlenül csinálhatják kisded játékaikat, még föl is kenték őket. Ezt ugyan nem értettem, de a Semjén elkullogott a Lázár Janihoz susmotolni.
Tovább a folytatáshoz →