Ma az osztályban megint összekaptunk, mi a padok baloldalán ülők. Azon vesztünk össze, hogy mi a fenét csináljunk majd a jövő hónap elején, amikor megint választani kell majd magunknak osztályvezető diákvezéreket. Ebben az a jó, hogy minden osztálynak lesznek ilyen vezetői és ezek olyan önkormányzati módon vezethetik majd az osztályt, ami persze semmit se nem jelent, hiszen ugyanúgy az ofő fogja megmondani a tutit. Szóval halványlila gőzöm sincs, hogy mi ez az önkormányzatiság ma már, mert régebben legalább voltak diákféle parlamentek is, és ott legalább hangosan lehetett dumálni meg beleszólni, hogy ki legyen az iskola igazgatója. De ma majd csak a választás után mondja meg az ofő, hogy milyen jogosítványokat kapnak majd a megválasztott vezetők. No, már most akkor összeültünk, mi balpadosak, hogy kit emeljünk föl a magosba, vagyis a piedesztálra. Ezt ugyan nem tudom, hogy mit jelent, de a Robi azt mondta, hogy van ilyen, mert ez egy erős talapzatot jelent, ami erkölcsileg van megerősítve. Ez jó, mondtam én, mert most nekünk nagyon fontos, hogy erkölcsileg meg legyünk támasztva alapzatilag, mert abban bizony nem vagyunk eléggé erősek és kitartóak. Azt mondta a kis Nagy Bandó Andris, hogy dobjuk be mindenkinek a nevét egy sapkába, akár az lehetne egy kipá is, mert az is egy fejfedő, amit a zsidók mindig viselnek, és ha ebbe tesszük bele, akkor az is kifejez majd valamit. És akkor abból húzzunk ki egy nevet és az legyen a mi erkölcsileg és balpadilag támogatott jelöltállítottunk. Erre a Szigetvári meg a kis-Tóbiás, meg a Schiffer meg a Fodor, meg a Gréczy Zsolti azt mondta, hogy ne hülyéskedjen a kis Nagy Bandó, mert ez egy fontos ügy és fontos, hogy együtt, de mégis külön-külön induljunk, hogy lássuk, hogy ki kap 5 vagy 6, vagy 7 szavazatot, mert az lesz a legjobb a baloldali padon-ülők között. Mert persze a nyerésről szó sem esett, annyi sem, mint a Guzmicsról meg a Liptákról a magyar fociban.
Tovább a folytatáshoz →