2015. március hónap bejegyzései

„Bőven futná a pénzünkből olimpiára”…

20150317budapest-2015-marcius-17andrea-sartoriMár megint kezdik. Nem is: folytatják. Úgy tűnik, egyre komolyabban gondolják. Nemzetközi tanácsadó szervezetet (KPMG), nagytekintélyű hazai szakértőket, neves celebeket is bevetnek. A sajtóbeszélgetésen minden együtt volt: „kaja, pia, …”. Már megint semmi sem drága a cél érdekében.
Vajon miért olyan fontos ma, Magyarországon újraindítani az egyszer már megbukott „pályázzuk meg a nyári Olimpia rendezési jogát, mert mi azt is meg tudjuk csinálni és az nekünk biztosan jó lesz” akciót? Vajon miért nem voltak eléggé intő jelek a labdarúgó EB megrendezéséért kapott „sallerek”, a csúfos kudarcok, a kidobott milliók (milliárdok??)? Miért kell újra nekiveselkedni valaminek, amiről már az indulásakor is tudni lehet, hogy eleve halálra van ítélve?
Vajon kinek jó mindez?!
Álom vagy valóság? – kérdezik a KPMG szakértői igényes tanulmányukban az olvasótól. Aki veszi a fáradságot és elolvassa a lehetőségeket és a kockázatokat taglaló füzetecskét, az bizony a választ is megtalálhatja benne. Ehhez nem kell mást tennie, mint az olvasás során egybevetni az olvasottakat és „a zelmúlt” években tapasztaltakat.
Tovább a folytatáshoz

Nézettség

nézettségElindították. 80 milliárd forint közpénzből. Már köszönik is a nézőknek. Már meg is írták, hogy ők az elsők, a győztesek. A legnézettebbek. A mindenkit megelőzők. Ez nem is lehet másképp, mert ez a vezéri, akarom mondani a királyi TV, a vezér (a király) meg mindig győz. Az meg kit érdekel, hogy a tíz órás nézettségüket hasonlítják a többiek fél – három órás nézettségéhez.
Emlékszem arra a gyerekjátékra, amikor a király buta gyerekét kellett levizsgáztatni, és a vizsgáztató tanárnak – a feje levágásának az elkerülése érdekében – meg kellett magyaráznia a nyilvánvalóan rossz választ is, hogy az miért jó.
Az egész királyi TV erről szól: megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, soknak mutatni a keveset, gazdagnak a szegényt, jóllakottnak az éhezőt, lógósnak a munkát nem találót – és így tovább.
Nem is értem: miért csodálkozunk, hogy manipulálnak a nézettséggel, hiszen nemcsak azzal teszik…

2015. március 17.

A twitterező

imagesOlvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…

Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától
2015. március 14.