„Az elmúlt 20 évben minden alkalommal felbosszantott, amikor valaki nyilvánosan vagy társasági beszélgetés során Orbán Viktort őrültnek, bolondnak, elmebetegnek titulálta” – olvasom a Facebookon Vásárhelyi Mária bejegyzését. Biztos igaza van. Orbán nem (lehet) őrült, bolond. Hogy sokat ismétli önmagát? Legföljebb más sorrendbe rakja a szavakat? Ugyanazokat csépeli, mindig van, akire uszít? Ez még nem a „bolond”-ság jele. Hogy maga-kreálta világot valóságnak hiszi? Abban él? Sokan hisznek abban, hogy jön majd a királyfi és elveszi, majd elviszi őt, mégsem bolond. Vagy tán ő mégis az?
„… Csak jön! Talán még furcsán is nézünk,
ahogy először előlép s beszélni kezd,
talán fakó a hangja, az arca bíbor,
s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget,
de valami mégis odafigyelni késztet!
S ahogy egymáshoz hordja az igéket,
ahogy a mondatokat kiszórja szívvel,
ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja,
ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom,
ahogy elragad magával könnyedén és csaláson,
ahogy megmutat rútat és szépet,
ahogy valóra váltja tettel a meséket,
ahogy odaáll, küzd és vérzik,
ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik,
ahogy megáll és azt zúgja: utánam!
ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s ha fejjel vezet
a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,
nem keresed, mit és miért akarhat,
csak úgy érzed, nincs más, aki
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud,
s szentül hiszed beváltja, amit ígér,
s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre,
nevével ébredsz, nevével alszol este,
nélküle nem látod a jövőt szépnek,
benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt,
s úgy érzed, meghalni érte
a legszebb álommal felér!
Akkor, Testvér, tudd meg, Ő a: Vezér!”
Olvasom Alföldi Géza 1944-ben írt hírhedt versét, amit Zoltán Gábor idéz Szép versek 1944. című könyvében. Zoltán Gábor megemlíti: „Alföldi Géza tanúságtétele hozzásegít, hogy valamelyest megértsük a vezér iránti rajongást, de a mindenkori rajongókat is. Szálasi Ferenc katolikusként határozta meg magát, és minden jel szerint abban hitt, hogy isten akaratából lett vezér, és egészen a végső bukásig látszólag semmi kétely nem gyötörte; nyilván úgy gondolta, Isten majd megsegíti választottját…”
Ismerjük annak a történetnek a közepét, végét. Azt, ahová elvezetett „minket”. A Vezérséghez nemcsak a Vezér kell, kellenek hozzá az Alföldi Gézák, a névtelen Gézák is. Persze: a fő felelősség akkor is a Vezéré, akik szépnek láttatja a jövőt; aki fejjel megy a falnak is, ha azt érzi szükségesnek; aki valóra váltja a meséket; akinek nevével ébredni, elaludni, meghalni is érdemes. „Ismerjük annak a történetnek a közepét, végét. Azt, ahová elvezetett „minket”.” Nem (volt) érdemes követni.
Nem, nem őrült.
Szerintem sem az…
- 08. 01. hétfő egyszáz-ötvennyolcadik nap