PÁNIK (3.)
Háború van. Nem nálunk itt, „csak” a szomszédban. Emberek ezrei halnak, menekülnek. Romok mindenütt. Síró gyerekek, szétszakított családok. Mert háború van. Béke kell! Ezt mondja a magyar kormány is. Mondja csak. A háborúban nem dumálni kell. Cselekedni. Elősegíteni a békét. Az „igazságos, megoldásos békét”. Kétszínűséggel, hintapolitikával, „pávatánccal” nem lehet. A menekülők között különbségtétellel nem lehet. Hátsó gondolatokkal nem lehet. Úgy nem szabad! Úgy nem lehet a békét elérni! A béke nem lesz csak úgy. Kellünk hozzá. A megegyezési, kompromisszum-kötési készségünk.
Gáz és olaj hiány van. Egész Európában. Nálunk is. Ha tagadjuk, akkor is. A következményeit már mindannyian érezzük. Már bejött a lakásunkba is. Pedig még nincsen tél. De már most is készülnünk kell. Dönteni kell. Nekünk is. Rábízhatjuk ezt a döntést csak a kormányra? Mire fog „késztetni” minket a szabályaival? Mi lesz az erdőinkkel? Vajon kit fog kedvezményezni és miért? Ki éli túl és ki nem? Túl kell élnünk. Meg kell egyeznünk. Kompromisszumot kell kötnünk.
Aszály van. Nálunk is. A Dunában alig van víz. Az Alföld katasztrofálisan száraz. A mezőgazdaság romokban. A parkok, kertek sárgák. Mintha Afrikában lennénk. Ahonnan menekülnek hozzánk. A klíma válság ideért. Már nálunk van. Tenni kéne valamit. Nekünk és nemcsak nekünk. Még mindig repülővel röpdösnek. Ha kell, ha nem. Meccsre, Adriára, beszédet mondani, „csak úgy”. Ez a példa, ezt mutatják. Mert nekik ezt is lehet. Szabad. Nem kötnek kompromisszumot!
Háború, aszály, energia-hiány van. Nagy a baj…
- 08. 13. szombat egyszáz-hetvenedik nap