Csak az utóbbi néhány nap termései:
- ma a Telex írt arról: „Levél jött a hivataltól, hogy egy száz évvel ezelőtti hiba miatt másik vezetéknevet kaptak”, „már átírták a nevét Némediről Baloghra”, sőt minden családtagjukét is, az Adóhivatal már jelentkezett is a bevallásért, ők azóta nem mernek kocsiba ülni, mert ha a rendőr összeveti az igazoltatásnál az okmányok adatait, a nyilvántartásban tárolt adatokkal, akkor…, betegek sem lehetnek, mert a gyógyszert se tudnák kiváltani, a lakás-eladásuk is leállt, mert a lakás kié is? A helyzet kafkai?
- nem rég meghalt egy ismerősöm, akinek a halotti anyakönyvi kivonatát nem lehetett beszerezni, mert időközben megváltozott a születési falujának a neve és akkor már semmi sem stimmel.
- a harmadik esetben a harminc évvel ezelőtt külföldre távozott ismerős, aki a fogadó országban a nagykövetségen szerezte be az összes hivatalos papírjait, valahogy nem kapott „személyi” számot, amit most követelnek tőle, hogy ügyeit intézhesse.
Tünetek. Példák. Mindenkinek van több is. Mégis jönnek újabbak és újabbak. Dögivel. Már nem is csodálkozunk. A zAlaptörvény is ilyen. Összegányolt tákolmány. Hát módosítgatják. Akik összegányolták. A törvényekről nem is beszélve. Olyanok, amilyenek. A költségvetésre már a megírás másnapján nem lehet ráismerni.
A józan ész megáll! Persze annak, akinek. Nem a kiagyalóknak. Nekik más szempontjaik vannak.
Mi meg aszerint élünk. Szenvedünk.
De legalább nem romlik el a csónakunk az Adrián.
- 08. 08. hétfő egyszázhatvanötödik nap
(Kép: hirnavigator)