„ROHAN AZ IDŐ”
Ők is.
Már ők is hetvenesek lettek.
Tegnap „nagy” buli volt: nagy meleggel, kis pancsival a „fölfújható medencében”, kerti-partival, lufikkal, grillezéssel, tortával, dumcsizással.
„Megállítanám, de nem lehet.”
Mert még csak „tegnap” volt: órák óta villamosozunk, már a harmadik átszállás, Budáról, a Kékgolyó utcából indultunk, már a Béke úton kattog a villamos, megyünk hozzájuk, a másfél szobás panelbe, talán szülinapra, ott a fekete-fehér tv a fotelekkel szemben, horgolt terítővel letakarva, mert még nincs adás, mi gyerekek be a kisszobába, persze ramazurit csapunk, sikongás-bolondozás, aztán ki a szabadba rohangálni, autók sehol, talán egy áll odébb, aztán vissza a villamosokkal, elalszunk a zakatolásban…
„mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.”
Gödön vagyunk, focizunk a Fészekben, aztán le a Dunához, a kílbótba, most meg a Rómain Bandi bá’-val, „Kaka Matyi mit csinálsz?”, aztán Bécsbe, órákat a határon, milyen csodás a szafariban, a Mariahilferen, vissza ugyanúgy órákig a határon, pedig tíz kapu is nyitva, mindenütt határőrök, vámosok, újra itthon.
„ vissza nem jő ez az idő”
Már temetünk, megszületnek a gyerekeink, már nem a Béke úton, már színes a tv, ott a számítógép is, hetente a telefonok, „ugye minden rendben?!”, „csak itt meg ott fáj egy picit, de a műtét jól sikerült…”
„és nem pótolhatod sohase már…”
Ők is hetvenesek …
- 08. 07. vasárnap