2022. augusztus 24. nap bejegyzései

KI A MAGYAR – CSAK KÉRDÉSEK

KI A MAGYAR? – CSAK KÉRDÉSEK

(A magyar miniszterelnöknek és követőinek)

AZ ELSŐK

 

Ki a magyar?

 

Aki a honfoglaláskor jött a Kárpát-medencébe?

És 900-ig meg is érkezett?

És aki „csak” 901-ben vagy utána?

Aki már akkor is itt élt és azután is maradt?

Csak, aki a „Hét magyar törzs” tagja volt?

Mindenki, aki akkoriban magyarul beszélt?

Vazul is?

 

Csak keresztények?

Vagy sámánisták is?

És aki nem volt se keresztény, se sámánista?

Mert pl. zsidó volt?

Csak később tért meg?

És aki később se?

 

Aki ismerte a rovásírást?

Aki félnomád életet élt?

És aki nem?

 

És aki később jött és itt maradt további „ezer” évig?

És akit betelepítettek?

És akit elüldöztek és mégis visszatért?

 

Aki akkor is itt élt, amikor kisebbségben maradt az „ország”?

És akik elárulták, mert számítottak a „júdáspénzre”?

Akik nem értek oda időre?

Dózsa György is?

És akik megkoronázták?

 

Hát a Ludas Matyik?

A Döbrögik is?

 

Akik kitántorogtak Amerikába?

Vagy csak az ’56-osok?

És akik nem jöttek vissza?

 

Csak az ő leszármazottjaik?

 

…

 

ÉS MA

 

Aki föl tud mutatni egy őst a családfájában?

És aki nem, de magyarul beszél, itt él, itt is akar élni a „magyarok” szokásai szerint?

Csak, aki keresztény az alaptörvény szerint?

 

És aki ezután jön és mindent vállal?

 

Csak, ha legálisan jön?

És nem gazdasági érdekből?

Aki nem volt-lesz kevert fajú?

Csak, aki keresztény volt és maradt is?

Vagy sámánista?

 

Nem baj, ha nem tud magyarul, csak megfizette a Rogánnak a letelepedési kötvényt?

Aki nem kisebbségi, mert a magyar nem lehet kisebbségi?

 

Aki ismeri Vörösmartyt, Petőfit, Vas Albertet is?

Adyt, József Attilát, Radnótit nem kell?

Alföldit se?

Mándokit kell, Zalatnayt, Tóth Gabit is?

Koncz Zsuzsát, Bródy Jánost viszont jobb, ha felejtik?

 

Akit a vészhelyzeti törvény befogad?

Aki, bár ősei nem éltek itt a Kárpát medencében, viszont bekerülhet a magyar labdarúgó válogatottba?

Vagy egy másikba?

Ha nem lesznek sokan?

Többen, mint az „igazi” magyarok?

 

Ki a magyar?!

 

teszem föl – újból és újból – a kérdést, mert nagyon zavar, irritál, nem hagy nyugodni, hogy a magyar miniszterelnök a Szentek tábora című (szerintem fasiszta indíttatású) könyvből idéz, merít erőt magának…

 

  1. 08. 24. egyszáz-nyolcvanegyedik nap

NAPLÓSZERŰEN

(137.)

KÖNYVEK

Egyszerre olvasok két könyvet. Néha így szoktam. Van, amikor az egyiket veszem elő, máskor a másikat. Párhuzamosan olvasom „őket”. Különösen olyankor teszek így, amikor … De mindegy is. Közben jár az agyam. Röpködnek a gondolataim. Megszűnik a világ köröttem. Csak a könyvek vannak. Benne a történetek. Amik persze nem hagynak nyugodni. Tovább gondolásra ösztökélnek. Kapcsolódó élményeket, borzalmakat kényszerítenek a mélyből felszínre. Bennük van az ember egész történelme.

Talán a jövője is.

Persze nem ugyanazt a jövőt láttatják. Vagy mégis?

Nem ugyanolyannak képzelik, Vagy mégis?

Egyik vagy a másik?

Vagy van bennük valami, ami egy irányba mutat?

Magyarázza egyik a másikat?

Csak a képzeletem játszik?

Az egyik jobban megérteti velem családom eredetét, történetét: múltját és jelenét. A másikból talán jobban érteni vélem, ők miért gondolkodnak úgy, ahogy. Az egyik dokumentum, a másik (talán) regény. Az egyik megvalósult, a másik…

Mindkettő az életről szól. Hogyan éltünk, hogyan éljünk egymás mellett. Mi emberek. Félünk és reagálunk a félelmeinkre. Ki így, ki úgy. Közben megcsaltattunk, becsapottunk. Két világ. Kibékíthetetlen világ. Kibékíthetetlenek?

Azok.

Nem lehetnek mások.

Kérdezem a rokont, aki hosszabb ideig dolgozott Afrikában, milyen volt ott, más kultúra, más szokások, sétálhatott-e az asszony egyedül és hidzsáb nélkül, szorongtak-e; „az akkor volt, nem volt még ez az őrület, meg nem véglegesen mentek oda, persze minden furcsa volt, mégis elfogadható, de voltak olyanok is közöttünk, a kint dolgozók közt, akiknek nem”.

„Őrület” – ízlelgetem a szót, amit persze előtte föl kellett szítani, ki kellett kényszeríteni, mert az emberek nem maguktól lesznek, válnak azzá. Ők akkor és ott elfogadták egymást. Egyik a másikat. A másik is az egyiket.

Persze a félelem. A belső pánik. Amikor nem értjük. Nem akarjuk megérteni. Amikor azt hisszük, a másik okozta. A másik okozza. És rögtön ütni akarunk. És ütünk is. Aztán visszaütnek…

Gondolkodni kéne. Előbb gondolkodni. Értelmezni a dolgokat. Megkülönböztetni a fontosát a lényegtelentől. Érezni a másik félelmét is. Megérteni azt is. Nem engedni az indulatoknak. Nem elfogadni azok gerjesztését. Akkor sem, ha „nagy” ember mondja…

A két könyv egyébként Herzl Tivadar Naplója és Jean Raspail Szentek tábora.

  1. 08. 24. szerda egyszáz-nyolcvanegyedik nap