Az van, ami van. Mindegy, minek hívjuk. Nevezhetjük bokrétának is, de lehet kakastoll is. Ez van. Még…
Kikapott tegnap a Ferencváros. Egy ír csapattól. Nem nagy ügy. De továbbjutott. És kész. Több milliárdot kaszál már így is. Lehet, majd még többet. A Fradi a miénk. Magyar élcsapat. Legalább tovább jutott. Már megint egyedüliként. A magyar csapatok közül. Legalább egy legény ott van a gáton. Szeptemberben is. Ugyan az edzője azt nyilatkozta: „Nincs olyan ellenfél, akit szeretnék a mi csoportunkba”, de ez nem érdekes. Már ott vannak. Megint. Legalább. Mehet tovább a „cirkusz”. Majd megy is. A magyar foci meg ott marad, ahol van. A béka segge alatt. Onnan ki sem akar jönni. Így nem is fog.
Tulajdonképpen ég a pajta. Az árak az egekben, energia-pánik, háború a szomszédban, Olyan hiánya van a költségvetésnek, önállóan megszólal. 16 ezer tanár hiányzik a magyar oktatásból, át kell szervezni a magyar egészségügyi ügyeleti rendszert is, mert kevés az orvos. Már kínai boltok is bezárnak, lehúzzák a rolót, annyira nincsen vevő. Egyre nő a különbség a „fenn és az árokban” között. Kövér László meg „Százmillióért vesz hét Skodát”.
Van, aki (még) bírja. Jót beszélget a helyzetről. Egy-két „jaj” is hallatszik. Szitok is, csak halkan (hogy senki meg ne hallja). Nehogy „balhé” legyen. Annál rosszabb nincs. Káosz, anarchia, utca, atrocitás. „Ha ennél rosszabb nem lesz” …
Az van, ami van. Mindegy, minek hívjuk. Nevezhetjük bokrétának is, de lehet kakastoll is. Ez van. Még…
- 08. 26. péntek egyszáz-nyolcvanharmadik nap