2022. augusztus 11. nap bejegyzései

NAPLÓSZERŰEN

(134.)

ELLENTÉTPÁROK. ELLENTÉTPÁROK?

Minden nap sétáltunk Thesszával, de régen beszélgettem vel ilyen jót, mint a mai kiruccanásunkon. Nem volt ma olyan meleg, Thessza mégsem rohangált el, inkább mellettem sétált, figyelt rám, szinte megint ösztökélt az újabb beszélgetésre.

Tudod mik azok az ellentétpárok – csaptam bele azonnal a közepébe, és Thessza máris rám nézett, a tekintete folytatásra biztatott; mint te meg a szomszédék macskája vagy a kerti tavunkban úszkáló békánk és az idetévedő kócsag. Thessza vakkant kettőt, biztosan a szomszédra gondolván, mégis nyugodtan poroszkált tovább a járdán, még az orrát sem túrta egyszer sem a bokor tövéhez.

Cikáznak a gondolataim, villóddzanak a képek a szemem előtt, miközben érzem a póráz rángását: mikor elernyed, mikor meg megfeszül. „Stabil az ország” – írta nemrég üzenetben egyik barátom, „viszont nem konszolidált”, írtam vissza neki és folytattam is, „csak így lehet; a kettő együtt, párban jár?”, de még nem válaszolt. Morzsolom a szavakat: stabil-konszolidált, tényleg ellentétei egymásnak? Ahogyan az erős is a szabadnak? Mert erős a hatalom, viszont nem érzi szabadnak magát az ember, ott lent, alul, kiszolgáltatottan. Csak így lehet? Eszembe jut, amikor a reformokat kellett megszervezni, a magánpénztár törvényt, az egészségügyi ellátásszervezőkre vonatkozó szabályokat megalkotni, elfogadtatni, milyen jó lenne, ha nem kellene egyeztetésekkel bíbelődnöm, menne minden, mint a karikacsapás. Aztán persze egyeztettünk, kompromisszumokat kötöttünk – az egyik megvalósult, a másik nem. Ma már az „egyik” sem létezik. Arról nem kellett egyeztetni.

Mégsem bánom.

Thessza most megáll, valamit nagyon szaglász, farka az égben – lám amott egy macska háta púposodik. Aztán elhúzom a kutyámat, óvatosan terelgetem a pórázzal, s már megint haladunk.

Mennyien meggazdagodtak, lettek sikeres vállalkozók. És mennyien kerültek lehetetlen helyzetbe, kerültek az árokba, „ahol a helyük” a hatalom szerint. Mennyi elkölthető forráshoz jutott az ország és hogy megnőtt, üzletszerűvé vált a korrupció a legfelsőbb szintekig. Csak így lehet? Így kell ennek történnie?

Ellentétpárok.

Már szótlanul sétálunk tovább, Thessza liheg, lóg a nyelve, mintha rajtam vigyorogna…

  1. 08. 11. csütörtök egyszáz-hatvannyolcadik nap

LUJZA ÉS JENŐ

(28.)
(utánzat)
– Jenő: idén hova megyünk nyaralni?
– Hova menjünk, Lujza?
– Hát: Horvátországba ne!
– Aztán miért ne?
– Mert azt írja a „zIndex” meg a többi „ilyen” portál, hogy ott „Teljesen elszálltak az árak”! A drága miniszterelnök úr ki bírja majd fizetni?
– Ő persze, hogy kitudja, bár ki tudja, hisz már csak olyan motorcsónakot tudott szerezni, ami később elromlott!
– Ugye a miniszterelnök úrnak nem kell felnőtt-pelenka?
– Lujza, hogy kérdezhetsz ilyet?!
– Mert most olvasom az interneten: megszünteti a támogatást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a felnőtt-pelenkára is, most mi lesz a miniszterelnök úrral?!
– Lujza, ne bomolj! Neki nem kell olyat hordania, különben sem szünteti meg, csak az árat szabta meg, amennyiért beszerezhetik a kereskedők, annyiért meg nem lehet sehol kapni!
– Még Horvátországban sem?!
– Lujza!
– Jenő, melyik fiókban van az Eurónk?
– Aprónk van csak, mennyi kéne?
– 18!
– Aztán minek neked annyi Euró?
– Olyan cuki a Pápa azon a képen, amit a Semjén vett „bagóért” és kirakta azonnal az oldalára! Olyan kéne nekem is, ide a horgolt-terítőre, az asztalra, a Te neved is rajta lenne.
– Lujza, nem a Semjén vette, hanem az Erdő Péter.
– A bíboros, aki a következő pápa lesz? Ezt is olvastam az interneten.
– Még nem mondott le Ferenc pápa, remélem nem is mond és hosszú életű lesz.
– Az Erdő biztosan küldene nekünk áldást olcsóbban is…
– Lujza, hagyd abba.
– Jól van, Jenő. És neked is van olyan mail-címed, amire automatikusan kerülnek a levelek, ha egy „olyan” újságíró kérdez?
– Milyen újságíró?
– Hát olyan féknyúzós, izgi, baloldali, libcsi meg ilyenek.
– Milyen mail-címem?
– Ami automatikusan egy fideszes párttag címére megy, hogy azonnal eltűnjön, már a Tóth Gabinak is van.
– És ki az a Tóth Gabi.
– Jenő, őt sem ismered? Hol élsz, őt mindenki ismeri, aki nézi és követi a drága miniszterelnök úr életét.
– Akkor sem ismerem.
– Jól van, ne idegeskedj, mert strokét kapsz és nem jár hozzá támogatott járókeret már. De Jenő, titkos a mi mobil számunk?
– Miért lenne titkos?
– Mert a Hende Csabáé se az és a Dr. Czeglédy Csaba megírta a számot egy Facebook bejegyzésben és a Csaba följelentette őt, mert személyes adataival visszaélt, Jenő, én úgy tudtam, az a jó, ha minél többen ismerik egy országgyűlési képviselő mobilszámát!
– Rosszul tudtad.
– Mitől, Jenő?
– Hogy ki ismeri: ha üzlettárs, közpénz-pályázó barát, csak akkor nyilvános.
– Aha, Jenő, mi magyar állampolgárok vagyunk?
– Persze.
– És mi is kimegyünk Kínába fölkészülni?
– Mire, Lujza, mire?
– Azt nem tudom, de a Kósa Lajos szerint a Liu-fivérek magyarok, akiknek a magyar himnusz dobogtatta meg a szívüket, bár a nevük elég furcsa, de ez nem szokatlan jelenség ebben a fejkeveredésmentes világunkban.
– Össze-vissza beszélsz, nem tudlak követni, Lujza!
– Nem baj, Jenő és mivel repülünk majd nyaralni, Ryanair géppel?
– Nem tudom, Lujza: most szüntet meg nyolc járatot.
– Azért, mert a Varga Judit megvédte a magyar embereket?
– Pontosan.
– Engem tudod ki védjen meg, Jenő?!
– Ki ne mondd!
– És Jenő, te sem érzed problémának a hazai korrupciót?
– De, én annak érzem. Ki nem érzi annak?
– A „szabadeuropa” portál szerint a magyar cégek.
– Akik megmaradtak, biztosan, talán már tudják, mert megtanulták: merről fúj a szél?!
– És merről?
– Te is tudod, Lujza, ezt te is tudod.
– Jenő, mi lesz a tanárokkal?
– Most nyaralnak.
– Horvátországban?
– Nem hiszem, talán otthon, ha van kertjük.
– Értem és szeptemberben? Visszajönnek?
– Meglátják, mi meg meglátjuk.
– És mindenki hoz magával még egy tanárt, hogy elegen legyenek?
– Legföljebb nem tanárt hoz majd magával.
– És Jenő: a mi nyugdíjunk európai?
– Nem az.
– Szerencsére, Jenő, szerencsére, mert azt mondta a Pöcs képviselő úr…
– Lujza! Pócs János képviselő úr!
– Nem mindegy, Jenő? Szóval azt mondta, „ha európai bérek lennének Magyarországon, akkor az ide beruházó nagy cégek elmennének az országból, és nem lennének munkahelyek”. Azér’ nincsenek európai nyugdíjak sem? A rezsi miért európai? Nem tudja, hogy el kellene innen mennie?!
– Nem tudja, és hagyjál már végre egy kicsit olvasnom.
– Jól van, hagylak. Ha nem megyünk nyaralni, nem megyünk. De Jenő: olyan jól mutatna itt az asztal közepén az a mintás pápai áldás!
2022. 08. 11. csütörtök egyszáz-hatvannyolcadik nap