2022. október hónap bejegyzései

NAPLÓSZERŰEN

(145.)

CSAK EGY ÁTLAGOS MINDENNAPI NAP – „HÚSOS-SZÖGEKKEL”

 

Thessza ma nagyon „elemében” van: ugrál, ki-be rohangál a házból, bekapcsolódik a kutya-koncertbe, amikor megjelenik a postás az ajánlott küldeménnyel végképp megzabolázhatatlanná válik, aztán amikor már átvettem a „küldeményt” és a mopedes-hivatalosság elrobog, rögtön csönd lesz, békesség, megnyugvás – Thessza azonnal hasra-dobja magát a teraszon, fülei a kövezetre simulnak, fejét előrenyújtott mellső-lábaira billenti és élvezkedik a langyosan cirógató napsütésben.

Mi közben tovább megyünk „előre”. A „lenini-orbáni” úton – ami végig sunyin eldobott „húsos-szögekkel” van borítva.

Ez is csak egy „olyan” nap.

 

„Nem lesz központi megemlékezés október 23-án” – nyilatkozza Hollik István kommunikációs igazgató a Magyar Nemzetnek és gyorsan „gyurcsányoz” egyet: mert idén nem lesz központi és kötelezően megnézendő film. Pedig a nemzeti ünnepen már megint lehetne díszszemléket is tartani, hisz „az erősnek van igaza”: fölvonulhatnának megint „bakák”, meg a biciklis-deszant is, a levegőben (iráni) drónok hada is röpködhetne és Kárász Robinak is adhatna interjút Európa DNS-e. De most azok a „qur@a” tanárok meg diákok meg a Dobrev fogják kisajátítani majd az utcát, még a végén sétálnak is egyet.

Persze majd „a rendőrség fönn tartja a rendet!” – ahogyan az elhangzott a filmben is, nem fog lövetni a békés diákokra, tanárokra, sétálókra, pánik sem fog kitörni. A „DNS” majd egy zártkörű, szigorúan ellenőrzött (vonaton) rendezvényen szónokol majd egyet, ahol piros-fehér-zöld zászlók lobognak majd és milliós fizetésű labdarúgó-akadémisták állnak majd sorfalat (nem fogják markolászni a lábuk közét, bár erre nem mernék mérget venni). Nem lesz műsoron R. Mártíriusz nagy monológja sem…

Csak a kutyák ki ne szimatolják a sunyin eldobott „húsos-szögeket”…

 

Ez is csak egy „olyan” nap.

Megyünk mindjárt sétálni Thesszával, szép az idő, a nap is simogatóan meleg, most a vérnyomásom sem ugrál – de azért rövid-pórázom tartom majd Thesszát…

 

  1. 10. 18. kedd kétszáz-harminckettedik nap

CSAK LEHULLANAK ÉS MINDENT BEBORÍTANAK …

Csak ülök és – „sort sor alá” (tapogatva) pötyögve – tiltakozó bejegyzéseket írok.

Csak sétálsz táblával a kezedben: „Nem ismerem Gulyás Gergelyt!”

Csak tanít, nem is „középiskolás fokon”.

Csak az utcán énekeljük: „Ha én rózsa volnék…”.

Csak összekulcsolt kézzel összekapaszkodtok és véditek a kilakoltatástól.

Csak lehullanak és mindent beborítanak…

 

Nincs hatalmam, befolyásom se. A járdán már a bogarak sem térnek ki a talpam elől. Mégis, még mindig szemlélem a világot; rácsodálkozom arra, ami van és arra is, ami nincs; osztom-szorzom-értékelem a történéseket; aztán – a magam módján és lehetőségeivel élve – meg is akarom változtatni azt.

Mert vagyok.

Mert még vagyok!

Innen is, onnan is kapom a magamét: „minek foglalkozol állandóan az Orbánnal”, „miért nem a szépet látod meg a világból”, „az ellenzék se jobb”, „mit látsz te már a világból?!”, „mit ugatsz bele, te vén @aros”, a „hülye fotelforradalmárja”, „hogy nem húzol már el végleg a francba”, „hogy az ilyen minek él”…

Csak mert van véleményem. Amit – jól, rosszul, olykor dadogva – megírok. Közzéteszek. Amit vállalok, pontosabban vállalnám a megmérettetést, a vitát, a véleményt. De az nem jön. Csak azok a mondatok…

Megszívom a pipámat. Még szelel! A MAC BAREN dán dohány illata bizsergeti az orromat, a fehér pamacsok boldogan szálldosnak a nyitott ablak felé.

Akkor is. Csak azért is. Kell! Nekem kell!

De vajon ezt kell most csinálni?! Ezen az úton kell végigmennem? Vezet ez valahová?! Van itt út egyáltalán?! Hazajut-e „a fogolytábor” valaha is?!

 

Csak ülök és – „sort sor alá” (tapogatva) pötyögve – tiltakozó bejegyzéseket írok.

Csak sétálsz táblával a kezedben: „Nem ismerem Gulyás Gergelyt!”

Csak tanít, nem is „középiskolás fokon”.

Csak az utcán énekeljük: „Ha én rózsa volnék…”.

Csak összekulcsolt kézzel összekapaszkodtok és véditek a kilakoltatástól.

Csak lehullanak és mindent beborítanak…

 

  1. 10. 17. hétfő kétszáz-harmincnegyedik nap

„AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” – MONDÓKA

Miért fagyott le tegnap a KSH népszámlálási oldala?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért kapott ki tegnap a Fradi?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért vett át „több tucat betegtől hálapénzt két budapesti főorvos”?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért támadja Hont András és Tibi atya Áront?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért magasabb a magyar inflációs adat a többi európai országnál?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért a magyar forint romlik a legjobban?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért tartottak „forgalomlassító tüntetést a tanárok, diákok és a szülők Győrben”?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért bukott le Rétvári is a Czeglédy Csaba elleni rágalmazási perben?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért nem tudott ma az iskolában a gyerek?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért „nem ülhetnek kettesben egy asztalnál azonos neműek” és miért jár pontlevonás egy óvodáskorú gyerekeknek szóló társasjátékban?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért nem bízik a „fideszesek fele sem abban, hogy kevesebb lesz a visszaélés a korrupcióellenes intézmények” miatt?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért hülyít minket a magyar kormány konzultációs kérdésekkel?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

Miért adja el Károly a „néhai királynő szeretett állatait”?

              „AZ ELHIBÁZOTT BRÜSSZELI SZANKCIÓS POLITIKA!” miatt!

 

Ja: az utolsó nem igaz…

  1. 10. 17. hétfő kétszáz-harmincnegyedik nap

(Kép: Magyarország kormánya oldaláról)

“A BRÜSSZELI SZANKCIÓK TÖNKRETESZNEK MINKET!”

fogalmazás)

 

Kedves Orbán Viktor bácsi!

Én nagyon szeretem a Viktor bácsit! De tényleg, most meg is írom, mert kell. Képzelje el, hogy az előbb barangoltam a Facebookon, tudja, Viktor bácsi, a barangolás azt jelenti, hogy kerestem valamit és persze meg is találtam, és közben láttam azt a Negro-bombás képet, amit az ofő rögtön föladott házi feladatnak, és az nagyon tetszik nekem! Nagyon-nagyon! Tudja Viktor bá’, ugye szólíthatom így, mert így rövidebb és jobban is illik Viktor bá’-hoz, szóval egyszer azt mondta nekünk a tanárnőnk, nem a magyar, mert olyan nekünk nincs, mert elment a mekibe fölszolgálni a pénzért, hanem a tornatanárunk, hogy amikor egy bomba vagy egy pisztoly van az asztalon vagy a falon, akkor az fel is fog robbanni és el is fog sülni a filmben vagy a színdarabban és pusztítás lesz a vége. Én már alig várom a háborút, hogy megmutassam a magyarok istenét meg a turulmadarát is, mert tényleg meg kell mutassuk azoknak, akik ott Brüsszelben meg az óperenciás tengeren túlnan belepofáznak a dolgainkba bele. És tényleg, a Bencsik meg a Bayer bácsik megüzenhetik nekik a felszólítást, hogy fogják be, mert nem lesz jó vége a pofázásuknak, amikor mi, magyarok komolyan vesszük majd. És igaza van a Viktorbá’-nak: nekünk kell egy rettenetes elrettentő fekete sereg, hogy igazunk legyen, mert csak úgy lesz igazunk, ha lesz. Én is határvadász akarok lenni, ha megérem, hogy nagy leszek, mert akkor lesz egy biciklim is, amivel megtanulok majd biciklizni és határvadászkodni is. Szóval alig várom már, hogy nagy legyek, mint a Viktor bá is, hogy a háborúban bebizonyíthassam, amit kell. Csak a dédi aggodalmaskodik, hogy a háborúban nincs cukor meg kaja se, meg nem tudunk befűteni a szobánkba, de ez nemigaz, mert már most sem tudunk, meg venni sem az árak miatt, amik szankciósok. Szóval a dédi csak ne aggodalmaskodjon a sok hajdani halott miatt, most is sokan meghalnak, mint a Wittner Mari néni is, mert a dédi nem ért hozzá, csak szeret minket, lehet, hogy jobban, mint a Viktor bá’, mert a dédi ismer minket és már a hatalom se nem érdekli itthon. Szóval nagyon szeretem a Viktor bá’-t, mert mindig olyan jókat és igazakat szok mondani a tévében, nem úgy, mint az a másik, akinek én le nem írom a nevét se nem.

Utóiratot is csatolok ehhez a fogalmazásos levélhez, de az a tanárnőnknek szól, hogy ez nem egy ironikus, vicces írás, de nem az, másképp be sem mertem volna adni.

Ja, és még egy: átnézettem az internetes helyesírással a fogalmazásomat, ha mégis maradt benne hiba, az nem is az enyimé, hanem a helyesírási szoftveré.

Hajrá magyarok, hajrá Fradi!

  1. 10. 15. szombat kétszáz-harminckettedik nap

SZILÁNKOK SEBEZNEK

„… Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. …”
(Radnóti Miklós: TÖREDÉK)


Milyen országban élek:
– ahol egy tanár nem mehet ki az iskola kerítésén kívülre megköszönni az érte kiállóknak a kiállást, mert akkor jogszabályt sért és kirúgják,
– ahol az ország miniszterelnöke azt hazudja: az’56-os Pesti Srácok a békéért harcoltak és nem a szovjet csapatok ellen,
– ahol az infláció jelzője a szankció lett,
– ahol a vészhelyzet kihirdetése alatt az ország miniszterelnöke Berlinben meglátogat egy magyar labdarúgót és aláírt mezért,
– ahol a labdarúgópályák gyepét alulról fűtik, miközben a gyerekeknek tizennyolc fokban kell tanulniuk a termekben,
– ahol a miniszterek, államtitkárok, ispánok milliós fizetésemeléseket kapnak, a tanároknak meg a „gallya” sem jut, legföljebb hazug ígéret,
– ahol a parlament házelnöke, minden következmény nélkül azt hazudhatja: „Magyarország a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke, és ha kitartunk a magunk igaza mellett, akkor túlélhetjük, sőt megerősödve kerülhetünk ki a jelenlegi zavaros időszakból”,
– ahol az egész országban tüntetések zajlanak a tanárok mellett, de amiről a közmédia nem ad hírt,
– ahol az Alkotmánybíróság szerint is cenzúrázhat a közmédia,
– ahol nem lehet népszavazást kezdeményezni, sztrájkolni, mert a hatalom olyan törvényt fogadtatott el a parlamenttel,
– ahol bornírt, hamis, hazug kérdésekről konzultálgat a kormány, miközben letagadja a valódi problémákat,
– ahol a tanfelügyelők nem az esküjükhöz híven cselekszenek, dolgoznak, hanem parancsot teljesítenek, akár az esküjükkel szemben is?!
Hát itt élek én.
És Te is.
És Ők is itt.

Hogyan is írta Baranyi Ferenc:

„Herceg, hódolni nem tudok,
nézd el nekem, hogy nem dicsérlek,
a nyelvem srófra nem forog –
kitépheted. Némán se éltet.”

2022. 10. 14. péntek kétszáz-harmincegyedik nap

TÜNTETTÜNK!!!

Fél nyolckor találkoztunk. Pomázon. A Mátyás utcai iskola előtt. Táblákkal. Zenével. Beszédekkel. Élőlánccal. A végén egy ÉLŐKÉPPEL. Tiltakoztunk. Kiálltunk. A tanárainkért! A gyerekeink, unokáink jövőjéért! Mert nem féltünk. Mert NEM FÉLÜNK!

Aztán átsétáltunk a másik iskolához. Pomázon. Táblákkal. Zenével. Beszédekkel. Élőlánccal. Tiltakoztunk. Kiálltunk. A tanárainkért! A gyerekeink, unokáink jövőjéért! Mert nem féltünk. Mert NEM FÉLÜNK!

A gyerekek kiintegettek az ablakokból. Néhányan dudáltak a kocsijukból. Csak egy, egy „öregasszony” szólt ki: „Nem szégyellitek magatokat?!” NEM! Sőt: büszkék vagyunk arra, kiálltunk és ki fogunk állni az igazunkért!

Csak egy tüntetés volt.

A holdon is látták, a holdig hallatszott.

(Tanfelügyelőt nem láttunk: se itt, se ott.)

Pomáz 2022. 10. 14. péntek kétszáz-harmincegyedik nap

NYÍLT LEVÉL VEREBÉLYI GÁBOR ÁKOSNAK

VEREBÉLYI GÁBOR ÁKOSNAK

Tankerületi igazgató

Váci Tankerületi Központ

VÁC

akos.verebelyi@kk.gov.hu

 

URAM!

Tudja: a nyilvánosság nagy úr!

Az interneten elolvashattam (elolvashattuk) fenyegető levelét, amit egy tanárnőnek, tanárnak írt, aki a pomázi Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnázium intézményben tanít. Levelében azt írja: „Sajnálattal értesültem arról, hogy Ön 2022. október 5. napján nem vette fel a munkát. Miután ebben az időben a Sashegyi Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban jogszerű sztrájk nem lett meghirdetve, Ön jogosulatlanul maradt távol a munkától. Az iskolába járó gyermek tankötelezettségének tesz eleget, tanulni jár az iskolába. Az órák elmaradása, az előre be nem jelentett munkabeszüntetés korlátozza a tanulók tankötelezettségének teljesítését. FELHÍVOM FIGYELMÉT, HOGY AMENNYIBEN A MUNKAFELVÉTELT ISMÉTELTEN MEGTAGADJA, AZ A KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONYBÓL EREDŐ LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGÉNEK SZÁNDÉKOS, JELENTŐS MÉRTÉKBEN TÖRTÉNŐ MEGSZEGÉSÉNEK MINŐSÜL ÉS ALAPOT AD A MUNKÁLTATÓI RENDKÍVÜLI FELMENTÉSRE. (kiemelés tőlem)”.

URAM!

Számos más iskolában is – az önével szó szerint megegyező – levelet vehettek és vehetnek kézbe tanárnők, tanárok. Úgy tűnik számomra (számunkra): ön és tankerületi felügyelő társai parancsot kaptak, amit gondolkodás nélkül végrehajtanak. Ez minősíti az egész oktatási rendszerünket és a parancsot kiadót, viszont nem menti föl önt, önöket! Tudniuk, ismerniük kell(ene): a tanárnők, tanárok helyzetét; a sztrájk jogszerű lebonyolításának lehetetlenségét; a korábbi országos – diákok és civilek, valamint pedagógusok részéről történt – jelzéseket, tiltakozásokat, tüntetéseket. Ön és társai azokat semmibe veszik, nem törődnek a kétségbeesett kiáltásokkal! Az elefántcsont tornyukba „menekülnek”, néhol már a telefonjukat is titkosítják, nem gondolkodnak el azon: vajon hova vezet ez?!

„Ha nincs tanár, nincs jövő!” skandálja az egész ország – és ön, valamint társai a „nincs”-ért tesznek, a „nincs”-ért adják nevüket, arcukat. Sőt: miért nem veszi észre, éppen maga, maguk cselekednek úgy (kirúgnak tanárnőket, tanárokat), hogy a tanulók nem tanulhatnak majd, mert nem lesz elég tanárnő, tanár! Maga, maguk nem teljesítik kötelezettségeiket! Szégyellje magát, szégyelljék magukat!

CINKOSOKKÁ váltak mára!

Önöknek is lehetnek, vannak gyerekeik. Hogyan néznek a szemükbe? Mit mondanak nekik? Hogyan magyarázzák meg a megmagyarázhatatlant?!

„NEM HAGYJUK!” – zúg minden felől, nem hallja, hallják?!

URAM!

Ismeri ön Petőfit?!

 

„Jegyezd vele az égre

Örök tanúságúl:

Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!”

 

Radnai György

egy nyugdíjas nagypapa, akinek unokái tanulni szeretnének még

  1. 10. 13. csütörtök kétszáz-harmincadik nap

MEGHÁBORODOTTAK…

 

  1. Háború van a szomszédban. Veszélyhelyzet kihirdetve. Szijjártó Moszkvában tárgyal magyar energiaellátás biztonsága érdekében. Orbán meg Berlinben pózol egy focistával…
  2. A gáz és a villamosenergia ára az egekben. A lakosság lekapcsol, nem fűt, takarékoskodik; az iskolákban, közintézményekben 18 fokra csavarják le a termosztátokat, már a telefonokat sem lehet a munkahelyeken föltölteni. Egy, csak egy legény van a gáton a Fidesznél, aki Fehérvárott lekapcsoltatja a focipálya fűvének a fűtését – és a többiek?
  3. A tanfelügyeleti központokat figyeli az egész ország, nagy a felelősségük, mi lesz majd az oktatással, mi lesz a tanárokkal, diákokkal, lesz-e jövő?! Erre titkosították a telefonjaikat, őket ne zavarja senki a munkájukban, „nehogymá’” kérdésekre válaszokat kelljen adniuk. Ja, közben az ők lettek a kormány gumibotjai – ahhoz telefon nem jár.
  4. Zuhan a forint. Soha nem látott mélységben. Közben milliárdokért konzultálgatni akar a kormány a gaz Brüsszelről.

Megháborodottak.

Azok is, akik tovább hisznek nekik…

  1. 10. 12. szerda kétszáz-huszonkilencedik nap

ROHANÁS

Rohanunk. Közben ömlenek ránk a hírek. Élni is akarunk. Ismerni, megismerni minél többet. Hát szelektálunk: kevesebbet mélázunk, kevesebbet állunk meg, kevesebbet emeljük föl a fejünk, hogy körül nézzünk. kevesebbet (is) gondolkodunk.

Keveset olvasunk. Azt is felületesen tesszük. A hosszabbakat, az elemzőket (általában) ki is hagyjuk. Nincs elég időnk.

És dühöngünk. Mert nem értjük. Miközben anélkül, a „megértés nélkül” nem is mehet.

 

Pedig mindig van választás!

 

Most például az, hogy tovább olvasod-e ezt a bejegyzést. Ami máris hosszabb annál, amit rám szántál. Nem is humoros. Nem is bombasztikus. Aztán én nem is vagyok valaki: nem ígérhetek békét, sem rezsicsökkentést, nyugdíjkiegészítést sem, nem rúgom már a labdát sem úgy, mint a „zaranylábúak”,

Mégis.

Megint a kezembe került egy vers, egy Baranyi Ferenc vers. Nem ma írta. Mégis. Olvasd el, egy pillanatra tedd le a kezedből a sörös kriglit, még a meccs sem kezdődött el. Rajta. Ízleld minden szavát. Aztán … nem bánom, menj vissza a tv elé…

 

BARANYI FERENC

 

SZÓ, SZÓ, SZÓ

 

„Hanem legyen a ti beszédetek: úgy, úgy;

nem, nem; ami pedig ezen felül vagyon,

a gonosztól vagyon.”

(Máté evangéliuma 5,37)

 

 

Őrült rendszer, de van benne beszéd:

a képviselő kertel össze-vissza,

a pap acsarkodón hirdet igét –

vicsorogni birkáit megtanítja.

 

A kormány is verbálisan igéz,

tagjainak rugóra jár a szája,

szökőárban is fújják: „Semmi vész!

Naszádunk száll! A kontinens csodálja!”

 

Értetlenül feszengnek a szavak:

nem azt közlik, amit jelentenek –

boldog amelyik szorul a szájban.

 

Mert szűz csupán kiejtetlen marad,

ezért a szem forog a nyelv helyett

s mélyén tűzvészt idéző gyertyaláng van.

 

  1. 10. 11. kedd kétszáz-huszonnyolcadik nap

HOGYAN ÉLJÜNK MA NORMÁLISAN?!

Nézem a képet. Velencéről.

„Good morning from sunny Venice 😍” – „szól” az aláírás.

Milyen jó lenne ott lenni.

Milyen csodálatos lenne ott reggelizni.

Csak a csatornát nézni, kortyolgatni a narancslét, fogni a kezed.

Milyen jó lenne…

Aztán fölugranak a képek-szövegek: Kijevet bombázzák; tovább folytatódik a tiltakozás a tanfelügyelőség előtt („Monygyonle”-hallom torzan); lehet, beveti az atomot is; már megint csúcsot döntött a forint; „Nem félünk” – újabb diáktüntetés jön; egekbe szőkött a luxus-jachtok ára, akkora a kereslet irántuk; halálcsoportba kerültünk…

Milyen jó lenne Velencében.

Normálisan élni, utazni, beszélgetni, simogatni az unokákat.

Milyen jó lenne…

  1. 10. 10. hétfő kétszáz-huszonhetedik nap

(Kép: internetről)