2015. május hónap bejegyzései

A Kormány cselekvőképességének a megújítása

miniszterelnok_portreja_szalonna_mozaik_web-444-760x1038– hívják be nekem az „annyit ér, amennyije van” Janót meg a Rogán Antit, és legyen kéznél a Bayer Zsolti meg a Habony Árpi is, és érjék el a Csányi Sándort is, meg akarom beszélni velük az új kormánystruktúrát
– már itt is vannak, előre megérezték, hogy hívni fogja őket, Főnök úr
– a jó hűbéreseknek előre tudniuk kell, hogy mit is akarok, úgyhogy ez így rendben is van: jöjjenek be, kávé és pogi is legyen, meg egy focilabda a sarokban
– és mit hozzak inni?
– majd a végén megmondom, valószínűleg valami erőset
– rendben…
– nos, uraim, hogyan tovább az után, hogy hallottátok mit mondtam ennek az amerikai csajnak – aki már az idegeimre ment, és ezt már mások is észrevették – a könyvére: persze hogy minden pályázatot Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszterrel közösen, heti megbeszéléseken döntöttem el, és természetesen „transzparens módon”, hiszen én mindent átláttam
– nagyon jól szóltál, Főnök, én már végig is gondoltam ennek alapján, hogyan lépjünk tovább
– nagyszerű, éppen erről akarok és is beszélni, no, Antikám, mondd a javaslatodat
– szóval, ezt a transzparens „mindent TE, AZ ELSŐ, A MINDNHEZ ÉRTŐ döntesz el” metódust ki kellene terjeszteni az élet minden területére, bár már most is majdnem minden úgyis így zajlik
– nagyon jól beszélsz már eddig is
– tehát, a kulcs az lenne, hogy a GRÁNITSZILÁRDSÁGÚ ALAPTÖRVÉNYBEN rögzítenénk: ezentúl a házastársi kötelezettségek teljesítése előtt köteles lenne a férj pályáztatás útján eldöntetni az aktus módját, technikáját, amit heti rendszerességgel TE és a Balog atya gyakorolnátok
– nagyon jó gondolat, ez biztos tetszeni fog a Harrach Petyának is, már akarok neki is kedvezni valamiben
– aztán a transzparencia jegyében TE döntenél arról is, hogy a gyerekek kitől, mit és hol tanuljanak tovább és ki legyen a napközis tanáruk is, ebben is heti rendszerességgel egyeztetnél az Atyával
Tovább a folytatáshoz

Alapkőletétel…

miniszterelnok_portreja_szalonna_mozaik_web-444-760x1038– Árpikám, mikor beszélgettettek az Artúrral
– kivel is, Főnök
– hát a Finkelstein barátommal
– ja, vele, hát forró dróton vagyunk, mert őrült erővel folyik a cégalapítás, amit közösen gründolunk
– úgy, ahogy megbeszéltük?
– csak nem gondolod, Főnök, hogy másképpen, mint ahogyan Ti azt megbeszéltétek
– akkor jó, de megint kellene vele beszélnem rajtad keresztül, mert ma már nincs titok itt a drónok korában
– természetesen, mit mondjak neki?
– megint adni akarok valamit a népemnek, amit természetesen én kapok
– ah, erről már beszéltünk, van is ötlete
– mondjad csak „nem is vagy a tanácsadóm” cimborám
– ez jólesett, Főnök
– most jó kedvem van, megvertük a Kecskemétet
– szóval arról lenne szó, hogy Paksnál hidat építtetünk a komákkal, követ majd édesapád szállít oda, meg Baján is ugyanezt tesszük
– ezek briliáns ötletek, Istvánt, tudod a vejemet, nem lehetne bevonni, már panaszkodik, hogy még nincs az első 100-ban
– megoldjuk, kellenek oda fények is, amik beragyogják dicsőségedet
– akkor rendben
Tovább a folytatáshoz

Simor András: Fenyeget tegnapom

rettegő gyerek

Simor András: Fenyeget tegnapom

Hét évtized után
a rettegő gyerek
ismét énbennem él,
rászólni nem merek.

Mire várt mostanig
hét évtizeden át,
szólni kihez akar,
milyen jövőbe lát?

Nézek magam elé,
és hosszan hallgatok.
Rosszak az éjszakák,
rosszak a nappalok.

Fenyeget tegnapom,
már a hold se kerek,
ismét énbennem él
a rettegő gyerek.

Ezredvég, XXV. évfolyam, 2015. május-június

2015. május 15.

Fölkészül Gíró Szász András és Lázár János

sajttáj– János, rendben vagy?
– én igen, és te, András, már meg is borotválkoztál?
– most a háromnapos változatot preferálom, az megy a pályázatomhoz, amit majd elnyerünk
– akkor minden ok, hogy csináljuk a sajttájt holnap
– ne aggódj, lezavarjuk
– azt tudom, milyen csontokat dobunk oda nekik?
– hát: beszélünk a kormányülésről, és szóba hozzuk a vasárnapi nyitva tartást is
– miért, baj van vele, szerintem minden rendben, lassan emelkedik a templomok látogatottsága is…
– de morognak a Balaton mellett élő üzlettulajdonosok, meg a Balatonra utazó vendégek
– ne morogjanak: nyaraljanak, nem kell mindig vásárolni meg költeni a pénzüket, pihenjenek és nézzék a köztévét, hallgassák a közrádiót, dobáljanak kaját a sirályoknak, hajókázzanak
– ha megkérdezik: a hajók mennek vasárnap is?
– persze, miért ne mennének
Tovább a folytatáshoz

Vita, tisztulás?!

vita a rendszerrőlI.
Rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, már-már önképzőkörös előadásokat hallgatunk. Barátiak, szinte már családiasak ezek az összejövetelek. Mindig „ugyanarról” folyik a diskurzus: a helyzetről a lehetséges vagy irreális megoldásokról, a „ki volt a hibás és ki a hibás” felelősségéről, a diktatúráról, a „zsidó-kérdésről”, a szolidaritásról és még folytathatnám a sort.
Mindig ugyanarról. Egy kicsit más apropókból, kicsit más aktualitásokból, de mindig ugyanarról.
És nem jutunk előbbre. Egy jottányit sem. Mindig belesüppedünk a mégoly jelentéktelen, és ezért olyan fontos napi események mocsarába, ahelyett, hogy…
És egyre kevésbé értjük meg a történéseket, a folyamatokat. Mindannyian a „Hol lehet altiszt, azt …” kutatjuk,/ „holott a sírt, hol nyugszik atyja,/kellene megbotoznia.”, ahogyan azt a költő olyan szépen – és ma is érvényesen – mondta.
Viszont egyre feszültebbek leszünk.
Legutóbb is felhangzott a kérdés: mi történik kis-hazánkban? A csöndet senki sem akarta megtörni, mindig az első megszólaló kapja a legtöbbet, hiszen ő állít föl egy „elfogadhatatlan” hipotézist.
Tovább a folytatáshoz

Ki is az az Orbán Viktor

orban_viktor_0Keresztyén: aki ha szükséges, egyetért a halálbüntetéssel
A KDNP-vel barátkozó: aki „csuhások, térdre, imához!” kiáltással ajánl szövetséget
Ország-építő: aki ezért először rombol
Történelemformáló: aki először átírja, aztán visszahozva bevezeti a múltat
Demokrata: aki az autokráciáján keresztül akar eljutni a demokráciához
Diktatúrát ostorozó: amikor nem ő áll a hatalom csúcsán
Családszerető: aki csak akkor az, amikor a saját szűkebb és pártcsaládjáról van szó
Munkahelyteremtő: aki a rabszolga közmunkahely-teremtésen keresztül teszi azt
Igazságosztó: aki vallja, hogy csak az őt szolgálónak van mindig igaza
Testépítő: aki minden faluba stadiont épít mások közpénzéből
A szülőfalúját szerető: aki ipart, színházat, kikötőt, vasutat, stadiont építtet a szülői ház köré
Az oktatást szeretető: aki leszállíttatja a tankötelezettség korhatárát
Nevelő: aki a lányát saját lábon állásra neveli
Liberális: aki az illiberalitáson keresztül válik azzá
Fülke forradalmár: az, amikor ellenzékben van
A mindig győző: aki „csak ne mi nyerjük a legtöbbet” elvet vallja, bár ez mára már megváltozott
A nemzeti konzultátor: aki úgy kérdezi meg népét, hogy a kérdésben a választ is előre megadja
Hazaszerető: aki megmondja, hogy ki, mi és miért tartozik a hazához
A hanyatló Európát ostorozó: amikor nem a lánya iskoláztatásáról van szó
Köztársaságpárti: amikor őt kell megszavazni
Királypárti: aki, amikor már hatalmon van, azonnal azzá válik
Európa párti: Európában
Nemzetállam párti: itthon
Igazmondó: aki mégsohasemhazudottsemmikorsenkinek

2015. május 9.

A miniszterelnök beszél (2)…

70175_orban_havasi_bertalan– Árpikám, Te nem ismerlek, nem vagy a tanácsadóm, barátom, minden rendben?
– nem is tudom: szerinted a Lázár Jani küldte rám a vidaildikó-pribékeket?
– ezt a nézőpontos fiúk javasolták, hogy lássa ország-világ, nálunk még az ismeretleneket is, akikről úgy tudják: nem tartoznak közvetlenül a családhoz, azokat is vizsgálja a Nemzeti Adóhatóság, de neked nem kell aggódnod, az eredmény már itt van az asztalomon
– és mi áll benne?
– hogy közmunkából tengeted a tisztességes életedet, részt veszel – Londonban és itthon is – informatikai és marketing képzésen, ahol rendesen felöltözve jelensz meg, és még arra is figyelsz, hogy rendes gépjárművel közelítsd meg a munkahelyedet; sőt, esetenként másokat is fölveszel a járművedre helyhez szállítás végett
– akkor ezzel kihúzzuk a sok libcsi meg szoci méreg- és zápfogát a szájukból
– persze, dicséretet is kapsz majd, hogy milyen rendesen élsz, ezért már szóltam a Vidának, hogy rendeljen el neked adó-visszatérítési kiutalást
– az nagyon jó lesz, Főnök
– na, de térjünk rá a lényegre: megint itt a péntek, jön a közszolgálatiban a beszélgetésem, meg kellene írni a kérdéseket, a riporter-állványi beleszólásokat, meg a humoros válaszaimat, amit idézni és hosszasan csócsálni lehet majd
– már készen is van a mű, tessék; ez meg az utána mért közvélemény-kutatási eredmény-összefoglaló arról, hogy a stáb körében sokat, több mint 10 pontot emelkedett a népszerűséged a beszélgetés közben és utána, és már elérte a 110%-ot; és ebben az eredményben még nincs is benne a Veritás konferencián elmondott beszéded hatása
– én is érzem a szeretetet, ami csak úgy dől felém, mint a lé a Tiborcnak, hogy fénybe borítsa az újpesti éjszakát a stadionból
– igen, most megint offenzívában vagyunk, mint a Cameron, a brit oroszlán
– akkor mutasd a mondókámat
– tovább kell ütnöd ezt a bevándorlási témát, mert ezt szopja a magyar, mint a répát, bár azt nem szopni kell, de mindegy; szóval ezzel bosszanthatjuk a szabadelvű Európát, meg a Vonát is, nem beszélve arról, hogy ezt hitelesen tudod mondani, mert hiszel benne
– ez jól indul
– aztán csócsálni kell a halálbüntetés visszaállításának a kérdését is, de a fóliázásról egy szót se
– rendben, de kéne valami eligazítót is mondanom
– Te leszel a nagy romeltakarító, hozzád képest Gerő, a hídverő kezdőnek is gyenge, mert Te a nagy, 2008-as válságból kivezetted népünket, sőt most már a polgári életminőséget is be lehet ígérni a Fideszes talpnyalóknak, a többiek meg annyit érnek, amennyijük úgysincs
– egyre jobban tetszenek nekem ezek a pénteki megszólalásaim, mindig sikerül korszakalkotókat mondanom, őszintén és egyenesen beszélni arról, amiről akarok és nem a Kálmán Olga kérdez…
2015. május 8.

Koncert

omega– Főnök, beat-misét akarnak tartani a Kóborék a felcsúti Arénában
– beszéljétek meg a Lőrinccel, miért zavartok engem ilyen piti üggyel
– a Lőrinc küldött Hozzád, Önhöz, hogy a pénzügyi kérdésekben az Aréna ügyében csak a miniszterelnök úr dönthet
– ez már csak igaz, no, hogyan tervezitek az egészet bonyolítani
– azt úgy gondoltuk, hogy kirendeljük Felcsút, Alcsútdoboz, Szár, Vértesboglár, Tabajd, Vértesacsa, Csákvár, és ha kell, akkor Etyek lakóit az Arénába, ez nem lesz gond, hiszen mindenütt Fideszes polgármester van, busszal hozzuk-visszük őket, adunk nekik ebédet, kapnak sört is meg és „ÉLJEN A FIDESZES PUSKÁS AKADÉMIA ÉS AZ OMEGA MEGBONTHATATLAN, ÖRÖK BARÁTSÁGA” feliratú sálakat és pólókat is osztogatnánk, azokat persze adományok ellenében, ami 4325 forint + Áfa lenne
– ez jól hangzik, mi lesz még
– az „ORBÁN VIKTORT NEM HAGYJUK, MARKÓ BÉLÁT NEM ADJUK” hosszú – ujjú, csíkos pólót viszont már csak a duplájáért lehetne megkapni, és persze kötelező lenne a gyereknek és az asszonynak is venni otthonra az otthonka alá
– egészen jó ötleteitek vannak
– és még nincs vége, a köztévé reggeltől élő közvetítést adna az Arénából: „Napfelkelte és napnyugta között” címmel, amit kiajánlanának a CNN-nek és CBS-nek is, természetesen a befolyó zsozsó minket, akarom mondani…
– ne dumálj annyit, mibe kerül mindez
– hát a Kóborék már megkapták a Kossuth-díjat, a polgármesterek viszont rendkívüli támogatásokat kérnek, plusz a helységeket összekötő hatsávos sztrádát is
– rendben van, megbeszéltük, de mondjátok meg a Gáspárnak, hogy tegyen valami marhaságot föl a Fészbukra elterelésül a sok,marha újságírónak…
2015. május 6.

József Attila: Mama

józsef attila Mama Tartalom.previewMár egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

1934. október

Mosoly…

11210132_10203591480181574_646298739_nI.
Csak egy pillanat. Csak egy kép. Nem is színes: csak fekete, fehér. Nem is éles. Az egész elmosódott, kopott. A háttér, az emberek, a tárgyak. Szinte minden fölismerhetetlen: a helyszín, a személyek, az idő.
Mi ez? Ott és akkor, vajon mi történhetett?
Egy asszony batyuval a hátán. Mosolyog. Egy fehér batyus asszony, aki mosolyog. Talán ágyneműbe, lepedőbe gyömöszölt cuccok. Talán ruhák? Talán gyerek ruhák? Esetleg cipők? Gyerekcipők? Körülötte egykedvű, kalapos emberek. Bámulnak, nem beszélnek, csak bámulnak.
Hátul egy másik asszony megy. Szinte rohan. Talán a házba. Vajon miért? És miért ilyen sietősen? És a többiek, a férfiak, miért nem mennek? Ők miért állnak?
És akik nincsenek a képen? Ők hol vannak? És miért nincsenek a képen?

A kép 1944-ben készült, Hajdúnánáson. A háttérben a hajdúnánási Zsinagóga. Zsidó akkor már egy se. 1944-ben, tavasszal egyezernyolcvanan voltak. De akkor már, a kép készültekor nincsenek a hajdúnánási gettóban. Már Debrecen felé haladnak. És onnan tovább…
De az a mosoly. Miért?

II.
Nincsen semmink. Pedig gürcölünk: reggeltől estig, és még tovább. A fillérek meg alig jönnek, csak mennek. Szerencsére már nincs olyan hideg. Mert állandóan fázunk. Minden nedves. Takaró sehol. A gyerekek örökké éhesek. Néha egy-egy krumpli, hagyma. Meg köhögnek is. Az ember meg iszik. Minden áldott nap. Amikor kapott valamit. Akkor aztán kibírhatatlan. Ordibál, verekszik, belerúg a kutyába is. Még a gyerekeket is megveri. Pedig amúgy jó ember. Jó szíve van. De most az egyszer szerencsénk lett. Ezeket reggel elvitték. Talán Debrecenbe, vagy messzebb is. Nem érdekes. A lényeg, hogy úgysem jönnek vissza már. A szomszéd mondta, Ő meg csak tudja: az Ispán mellett cselédeskedik. Akkor meg nincs is már szükségük rá. Vihetünk, amit csak akarunk. Végre van valamink: hát persze, hogy örülök. Régen mosolyogtam már.
Hát persze, hogy mosolygok.
III.
Hát elindultunk végre. Legalább együtt vagyunk. Mindenki: apa, anya, nagyapa, nagyanya, meg a három testvér. Meg az unokatestvérek. Meg az Ő rokonságuk. Mindenki itt van. Senki sem hiányzik. Együtt megyünk az új élet felé. Azt mondták, majd ott is dolgozni kell. Majd kapunk érte pénzt is. Nyugodtan hagyjunk itt mindent. Hát itt hagytunk. Mindent. Az egész életünket. Ott talán jobb lesz. Itt sem volt se jó, se rossz; de talán ott jobb lesz. De ezek az utolsó napok, ezek már nagyon nehezek voltak. Se víz, se ennivaló. Mi lehet a lakással. „Meg van-e még…”? Meg amit ott hagytunk. A kutya biztos talál magának valamit. Az ablakot rendesen becsuktuk. Alig hoztunk el valamit magunkkal. Igaz, nem is volt sok, és mégis. De legalább együtt vagyunk.
Legalább együtt vagyunk.

Vidéki gettó kifosztása, Magyar Zsidó Levéltár, Jalsovszky Kati
2015. május 2.