2023. szeptember hónap bejegyzései

MÁR NAGYON UNOM…

Ülök a fotelomban, eregetem a pipafüstöt, a háttérben megy a snooker Kínából, éppen a döntő frame a negyeddöntőben, mellettem bekapcsolva a notebookom, rápillantok: „Percről percre közvetítjük a szerdai kormányinfót” – írja a telex, nos nézzük.

Az unalomig ismert mondatok, hazugságok.

A mai magyar valósághoz semmi köze az elhangzottaknak.

Pedig percről-percre megy.

A korábban jobb sorsra érdemes jogász monoton hangon mormolja, mondja az elé rakott papírra írottakat, mára egy tátogó szájjá, szócséplővé, egy bólogató (Jánossá) Gergellyé vált.

Végre vége.

Orbán nyaralásának is, aminek semmi köze a korrupcióhoz, az „nem hordoz korrupciós kockázatot”, életszerű, mert harmincéves barátságon alapul.

 

Az én barátságaim is legalább annyi évesek: igaz, nem nyaraltam még náluk az Adrián…

2023. 09. 13. szerda

CSAK „SZÉPEN SORBAN” (1.-2.)

(1.) …

Először József Attilát hallgattatták el.

Aztán Ady Endre lett nemkívánatos.

Tegnap Petőfi Sándor nevét vették el.

Ki jön most, talán Radnóti Miklós?!

  1. 09. 12. kedd 13 óra

 

(2.) …

 

Egy órája raktam föl.

Hogy elhallgattatják.

Most megjelent a telex cikke: „Bírósági végrehajtó terelt ki rendőrökkel egy egész budapesti középiskolát”, XXIII. kerületi alapítványi Qualitas Gimnáziumnak 270 tanulója és 30 tanárra van, akiknek az épületet ingóságaik összeszedése után azonnal el kellett hagyniuk..

Éppen tanítás folyt.

A tantermekben.

Mikor megjelent az egyik „Schadl”-féle végrehajtó,

Megafonnal és rendőrökkel.

Minden gyorsan, flottul, rendezetten ment.

Mintha gyakorlatuk lett volna.

De nem az volt.

Minden „élesben” ment.

Kitereltek mindenkit.

Vigyék, amijük van.

Azt nem mondták: hány kilós lehet a motyó.

Azt se, mit kell viselniük a mellükön jól láthatóan.

A Maruzsa nevű államtitkár tudott róla.

A füle botját se…

Annyi baja van éppen, ilyen piszlicsáré üggyel már csak nem fog foglalkozni.

Az élet megy tovább.

Vonatok még nem kellettek…

 

Csak szépen, sorjában…

  1. 09. 12. kedd 16 óra

„MIÉRT, MAGA SZERÉNY? HOGY IDENYOMJA EZT A BUZI MIKROFONT AZ ORROM ALÁ?” –

válaszolta egy újságíró kérdésre a Kötcsei Piknik előtt – még a kapun kívül, mert akárkinek (földi halandónak, egyszerűen csak érdeklődő magyar állampolgárnak természetesen) nem lehetett oda bemenni – a nemzet plagizátora, (aki egykoron megígérte: újraírja a plagizált diploma-munkáját és ismét levizsgázik, azóta is írja és vizsgázik…). Aztán megszólalt a hírhedt milliárdos is, aki korábban „kétmillióan vagyunk” víziót fröcsögött abba a „buzi” mikrofonba: „Hogy van pofája magának idejönni egyáltalán?” egyszerű magyaros válasszal.

Ők a kiválasztottak.

Ők az „új(ra)-magyar elit” színe-java.

Nem fóliában jöttek: aranyszínű Mercedessel! Merthogy ők arra költik az adózott pénzüket, ami akkorra már elvesztette közpénz jellegét, amire csak akarják!

Annácskáról nem jelent meg (még) hír, hogy ott lett volna – pedig mintha már ő is tagja lenne annak az „úri-elitnek”.

 

Kötcse. Nekik a világ közepe. Ahonnét a kizökkent időt „a nagy ő” helyre próbálja/akarja tolni. Mert a (sajátos) „Szellemével” (folyamatosan-és betegesen) beszélgetve más utat nem lát, nem talál. Csak a helyretolást! És ha mégsem az a „helye”, akkor sincs semmi baj: kitalál majd egy másikat, neki mindig van egy másik. Mit is írt Vaclav Havel: „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is”! Szerencsére kis-ország vagyunk. Alig látszunk, szinte nem is vagyunk a világ, de még Európa térképén sem. Sokan Bukarestet vizionálják fővárosunknak. Ettől azonban „ő” még azt hiheti: neki kell! Úgy viselkedik, úgy ad-mond programot, úgy épít „színpadot” magának, úgy írja-rendezi drámáját. A mi drámánkat. Sokan tesztek szemrehányást nekem: miért foglalkozol vele, miért nem másokkal. Nos ezért, mert – itthon – csak neki van hatalma és vele hatása! Képzeld el: ez már a XIX. volt: emlékszel arra, mit mondott a harmadikon, a hetediken? Na látod: ennyit ér majd az is, amit most mondott. Minden évben bele-bele üvölt abba a „buzi mikrofonjába”, bömbölve harsog a hangja a hangszórókból, az elitje könnyes-vigadó tapsviharban zúgja nevét, bértollnokok hada kap bértolla után, a megmagyarázó-értelmezők hadserege köszörüli a torkát és megint semmibe hull a semmi. Ez Kötcse. Semmi más. Gödörásás és a gödör betemetése. Közpénz-égetés. Bikanélküli bikaviadal. A riogatás fönntartása.

 

Nem unja-unják meg: hisz „hiteles és meggyőző” „siker” volt/lesz ez is, akár a többi is volt/lesz, amire alapozva még ádázabbá válhat, még több erőt(?) mutathat…

 

Közben repülnek az évek és minden megy a maga útján tovább…

 

  1. 09. 11. hétfő

(Kép: különleges oldal alapján)

MIRŐL BESZÉL MA: NEM MINDEGY?!

Csapzottan, de hetykének tűnően kimászott az Adriából, fölcammogott a lépcsőkön, megigazította magán a testét borító leplet, (kínlódva) belemosolygott a köztéri kamerába és belépett a kertbe. Alaposan és szuszogva megtörölte a testét, „egészen jól nézek ki, jó formában vagyok” – gondolta, elégedetten levette vizes fürdőnadrágját, nehézkesen belebújt bő klottgatyájába és nagyot hörpintett az odakészített pálinkájából. „Ma akkor egy jó kis programalkotó beszédet írok”, és hozzáfogott. Nehezen indult az írás, de nem idegeskedett, várta a – jó magyar szokás szerinti – böfögést, ami előbb-utóbb mindig jön a pálinkára. „Na itt is van” – konstatálta és alig olvasható, macskakaparással skribált jegyzeteibe pislantott. „Valami ütős kell, nyavalyog a had, föl kell rázni őket” – gondolta és szétnézett valami rágcsa után, „koslató” szemei azt nem találtak, viszont a szomszéd asztalon megpillantotta a gondosan odakészített házi-kolbászt, nagyokat nyögve hátra lökte párnával kibélelt székét és odaballagott, „megkóstolom, ma még úgyis csak egy kis disznósajtot kaptam, enni pedig kell, mert a magyar ember éhes hassal nem tud nagyokat álmodni se, programot adni se”, és hozzáfogott. Kicsit később, a piros-fehér-zöld zászlócskákkal színezett papírszalvétával megtörölte zsírtól csöpögő kezét-száját, összegyűrte azt és a kolbászos-tányér alá nyomkodta az asztalon és „innom is kéne valamit” felkiáltással megint böffentett egy jót. Úgy is tett, hamar megtalálta a vörösbort és a poharat, töltött és hörpintett, majd hátra caplatott az árnyékban „őt váró” nyugágyhoz és – ahogy tőle tellett óvatosan – beledőlt. „Majd amikor fölébredtem” – gondolta még, de már horkolt is…

Álmában fogadta őt Donald; megnyitotta a budapesti olimpiát; fogadta a gratulációkat a Fradinak a Konferencia Ligában, a világhíres litván csapat ellen elért újabb győzelméért; lenyomta az inflációt 16% alá is; Misivel tapsikolt az újabb milliárdos EUR hitelfelvétel sikerén; talált még három gondnokot, akik beálltak az iskolában kémia-tanárnak; Lölővel ropogtatták egymás hátát, miután újabb közbeszerzéseket nyert; és fölvetette Récsöllel a sztrádán hagyott szaros-pelenkát; aztán elöntötte a víz, elkezdett izzadni, mert saját magát látta Kötcsén, ahogy beszél, artikulál, látta a rá szegeződő tekinteteket, érezte a lelkesedő várakozást a hallgatóságban és belekezdett és mindezeket mondta el Kötcsén… Akkor érezte, hogy valaki rázza a vállát, nógatja is, hallotta „Főnök, ébredjen föl, ne kiabálja, hogy „nem ér a nevem”, az egyik TEK-es fegyveres őr hajolt fölé és akkor végre fölébredt…

  1. 09. 09. szombat

INFLÁCIÓ A NER KORÁBAN

Alapeset: nincs.

Ha mégis van: „háborús szankciók”, „brüsszeli bürokraták”, „külföldi multik” stb. okozzák, tessék választani.

Ha továbbra is: gyomrosokat visz be neki a kormány, rászámol a celeb-szóvivő, utasítást ad a „DNS”.

Amikor kezd elviselhetetlenné válni: megígéri a miniszter, hogy csökkenni is fog valamikor, évvégére akár egyszámjegyű is lehet, különben is, minek annyit zabálni, olyan soká élni a nyugdíjasoknak.

Amikor már ez sem elég, akkor sikeres Atlétikai VB-t rendez az „ország”, hogy libabőrös lesz, ki ezér’, ki azér’.

Amikor végre „csak” 16,4% lesz az infláció, amivel toronymagasan vezeti Magyarország az európai statisztikát, akkor Nagy Márton pufók miniszter (nagy pofával) bejelenti: „A kormány intézkedéseinek köszönhetően már hét hónapja folyamatosan csökken az infláció”.

A csökkenés mértékéről, sebességéről nem tesz említést se.

 

A vicc jut az eszembe:

Az öreg székely életében először elmegy az állatkertbe, majd aztán amikor hazamegy, a szomszédja azonnal elkezdi kérdezgetni

 

– Mit láttál az állatkertben, komám?

– Láttam egy zebrát.

– És az milyen?

– Tudod te, hogy milyen a ló?

– Tudom.

– Na, hát ez ugyanolyan, csak csíkos.

– És még mit láttál?

– Zsiráfot.

– Hát az milyen?

– Tudod, milyen a ló?

– Tudom.

– Na, hát ez ugyanolyan, csak hosszabb a nyaka.

– És láttál még valamit?

– Pingvint.

– Na, és az milyen?

– Tudod te, hogy milyen a ló?

– Tudom.

– Na, hát ez nem olyan.

 

  1. 09. 08. péntek

 

KÉRDŐÍV (KONZULTÁCIÓS)?! – „NEHOGYMÁ’RENDEZZÜNK!”

Tegnap este fölkerült az indexre HT (Huber Balázs) cikke: „Olimpia Budapesten? Ön hogyan döntene?” címmel, benne egy kérdőívvel, „Ön mit gondol? Budapest kész megrendezni a 2036-os ötkarikás játékokat? Mondja el véleményét, töltse ki alábbi kérdőívünket, hogy megismerjük olvasóink álláspontját!”

 

Hm: HT biztosan nem olvassa a híreket: éppen tegnapelőtt vett föl az ÁKK 1,75 milliárd EUR kölcsönt, jelentek meg rendeletek a kormánytól, hogy egy csomó dolgot le kell állítani, meghosszabbították a veszélyhelyzetet, persze közben fölépült és megnyílt végre a Tiborcz Pista titkos (kupija) klubja, ahová „kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák” fognak járni kigyúrt gorillák kíséretében.

 

Röhögök egy nagyot, Thessza nem is érti, fölemeli okos fejét, hogy mi bajom lehet: hát mi, sírni lenne kedvem. Kitöltsem? Meg se nyissam az oldalt? Végül megnyitom, ezen ne múljék, hogy „nehogymá’rendezzünk” és utána menjünk a lecsóba, mint a görögök. Férfi vagyok-e vagy nő, mikor születtem, stb, egyetértek-e azzal, hogy rendezzünk olimpiát 1936-ban?! Most látom, elírtam, nem 1936-ban, akkor Hitler rendezett Berlinben, 2036-ban! Thessza már a combomra tette a fejét, érzi: annyira ideges lettem, hogy segítségre szorulok, ő meg segíteni akar.

 

Ebben Thessza nem tud, csak Te tudsz olvasó-társam!

Ha akarsz…

  1. 09. 07. csütörtök

 (Kép: index-kérdőívből)

KÖLTÖZNEK…

Nyáron látogatóban voltunk rokonoknál Németországban. Alig akartunk hazajönni. Aztán mégis…

 

„Magyarországra költöznek a kiábrándult németek” – írta meg tegnap a fideszes napi.hu portál, merthogy „Drasztikusan megnőtt a Magyarországra települt németek száma az elmúlt években”. Például 1995 és 2023(???) között a KSH szerint 22 310 német állampolgár települt hazánkba. Ők nem magyarok, nem rendelkeznek magyar felmenőkkel – írja a portál.

 

Vajon miért települnek Magyarországra?

Vajon miért „íródott meg” éppen most ez a cikk?

Azért települnek ide a németek (a cikk szerint), mert Magyarország biztonságosabb, mint Németország; mert persze az anyagiak is motiválják őket; mert itt könnyebben jutnak lakáshoz. Emellett a kedvező éghajlat, a kulináris, gasztronómiai, turisztikai és kulturális élvezetek, valamint a magyarok vendégszeretete is figyelemreméltó aspektusok az írás szerint.

Ahol mi jártunk Németországban – kis falvakban – ott nem láttunk sehol kerítést, nem láttunk ideges embereket, akik féltek volna a bűnözőktől, inkább – mikor megtudták, magyarok vagyunk –néztek ránk sajnálkozva: senki nem kérdezte, hogyan települhetne Magyarországra. Persze mi nem arrafelé járhattunk, amerre a cikk és megrendelője járhatott.

 

Nyáron látogatóban voltunk rokonoknál Németországban. Alig akartunk hazajönni. Aztán mégis…

  1. 09. 07. csütörtök

MEGINT HAZUDNAK

A tény: „A kiskereskedelmi forgalom 7,6(!)%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva és 0,2%-kal mérséklődött az előző hónaphoz képest” – írta meg a KSH.

Az index címe: „Nagy Márton újabb jóslata kezdett el valóra válni”?! Miért is? mert korábban a miniszter azt mondta: „„egy fogyasztási sokk” alakult ki, a SZÉP-kártyával, a babaváróval és a csok-kal kapcsolatos intézkedésnek pontosan az a célja, hogy ezt „simítsák. Optimista vagyok abból a szempontból, hogy a negyedik negyedévben fordulatot láthatunk a fogyasztásban is.”

Vágod, haver: simította, mert a csökkenés mértéke csökkent!

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Ahogy a Fradi is, mit is ír a ma a nemzetisport: „A Fradinak győzelmi csúcsot hozott az Ekl, a többiek mélyponton”! Vágod haver: győzelmi csúcs, miközben be akart jutni a bajnokok ligája csoportkörébe, sőt tovább!

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Megkezdődött a tanév. Veszélyhelyzet ide, veszélyhelyzet oda; tüntetések ide, tüntetések oda. Megkezdődött. A Rétvári Bence nevű államtitkár nyilatkozott is: „Hiába a baloldali hergelés, a pedagóguspálya továbbra is az egyik legnépszerűbb”. Közben tegnap megjelent az Ipsos Global Education monitorja 29 ország adatairól: „Magyarország a legkevésbé elégedett a tanulók oktatási szintjével. Tízből kevesebb mint egy (8%) írja le jónak az oktatási rendszerét, kétharmaduk (67%) pedig rossznak. Magyarország az az ország is, amely leginkább azt állítja, hogy a politikai/ideológiai elfogultság az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az oktatásnak szembe kell néznie … Hat országban – Magyarországon, Japánban, Lengyelországban, Dél-Koreában, Franciaországban, Németországban – a többség azt mondja, nem ajánlaná gyermekeinek vagy fiatalnak, hogy tanári munkát vállaljon.” Ijesztő történetek keringenek az interneten az elindult iskolaévről: nincs pedagógus az elsősöknél, nincs elég a pedagógus a napközihez, a gondnokot is befogták fizika órát tartani…

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Hát hazudnak tovább. Rendületlenül.

 

Közben kapom a jóindulatú figyelmeztetéseket: „minek téped a szád”, „minek pörölsz”, persze a Facebook is töröl néhány üzenetemet.

Nem baj.

Töröljön.

Akkor is írom a következőt…

  1. 09. 06. szerda

AHOGY ÉN LÁTOM…

(8.)

 

2022-ben közel hetvenezer honfitársunk

már megünnepelte 90 éves szülinapját.

Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,

1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!

Én is köztük vagyok.

Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?

 

  1. Lázár és Horthy, Haditorna Verseny

„Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.”

 

írta Cservenkán, 1944. október 6-án Bori Noteszébe Radnóti Miklós, miközben puskatussal „nógatták” gyaloglásra-munkaszolgálatra. Petschauer Attila kétszeres olimpiai bajnok magyar kardvívót Kurszk környékén a Horthy magyar (vitézei) keretlegényei arra kényszerítettek, hogy „meztelenül fára másszon az ukrajnai fagyban” és meghaljon. De ez rég’ vót, talán igaz se – a megemlékezők szerint: „Manapság a politikában a mellébeszélésnek, sunnyogásnak, a hazudozásnak és a gyávaságnak nagy divatja van. Én azt gondolom, hogy világosan és egyértelműen kell beszélni: ma, akik itt összejöttünk, azok tisztelik Horthy Miklóst és emlékét… Azért jöttünk össze, hogy fejet hajtsunk és emlékezzünk” – mondta Lázár János, aki szerint „kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős volt, akinek a teljesítménye „a mai napig megkérdőjelezhetetlen”.

Tényleg az. Megkérdőjelezhetetlen-megmásíthatatlan. Indulhat akár Országos Haditorna Verseny, hazafias nevelés, lőfegyverrel bánás az iskolákban! Mosdathatják, füröszthetik azt a szerecsen-gyereket…

Vajon miért volt erre szükség? Miért gondolta, érezte úgy a kormány, hogy ott kell lenni, meg kell szólalni?

  1. A Pesty László

Belecsapott a lecsóba. Fröccsent aztán mindenfelé. Abból már nem eszik a Pesthy. Te se. De legalább beszélni lehet róla. Órákat. Akár minden nap, hetekig. Aztán: úgyse történik semmi. Majd hülye lesz neveket, konkrétumokat mondani. Még „elviszi a gomba” őt is, mit nem írok: a „Pesty Laci” nem egy juhász…

De most akkor vajon miért nyitotta ki a száját? Miért nem a kameráját berregteti? Miért nem állt mögé, mint annak idején?! Mire vár még?! És a Polt Péter ezt a megszólalást miért nem értékelte följelentésként? Persze akkor is mindegy lenne.

„A kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk… tehetségtelen, büdös lábú, alanyt állítmánnyal egyeztetni nem tudó, végtelenül ostoba, ízléstelen és tehetségtelen emberek zsarolás és más Btk.-s bűncselekmények útján ráteszik a kezüket sikeres vállalkozásokra…” – mondta a Magyar Hang újságírójának.

És?

Aztán?!

Most „Gyerekevő pedofilok” után kutakodik az interneten…

Vajon miért volt erre szükség? Miért gondolta, érezte úgy Pesty, hogy meg kell szólalni?

  • Egy kirúgásról

Kirúgták. A Tikvicki Dórát. A szegedi Egyetem TV-től. Mert LMBTQ-vitát szervezett, ami később – az egyik résztvevő kérésére – nem került adásba, viszont egy másik szereplő egy részletet nyilvánosságra hozott a TitTok-on. Erre kirúgták. Biztos, ami biztos. Abból nem lehet baj. Na jó: a libsik, ellenzéki szószátyárok biztosan fölkapják, annyi baj legyen. Azoknak nincs semmi hatalmuk. Csak pofáznak össze meg vissza. Akkor se tudják megvédeni. A Tikvicki Dórát. Különben sem ők adják a pénzt az egyetemnek. Akkor meg? Xa@ni kell rájuk, oszt jó napot!

Vajon miért volt erre szükség? Miért?!

  1. Tiborcz magánklubja

Megnyitotta. A magánklubját. Oda nem teheti be a lábát akárki! Egy titkos-bizottság ellenőrzi a jelentkezőket: alanyt az állítmánnyal nem kell egyeztetniük a felvételin…

Vajon miértnem??!

  1. 09. 05. kedd

(Kép: BDPST Group)

BUDAPESTI OLIMPIA – BOPIA

(3.)

 

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

(1936. nov.-dec.)

 

Miért rendezzünk Olimpiát? – Miért ne rendezzünk Olimpiát!

 

Nekem nincsenek erőforrásaim.

Jól-megfizetett apparátusom se.

Csak a „véleményem” van.

Ami nem egyezik a hivatalos, orrán-száján fröcsögő „HIVATALOS”-sal.

A küzdelem kilátástalan, mégse reménytelen.

Neked szól.

Ez a reményem, reményünk…

 

Apám 1958-tól harminc éven át volt a Magyar Televízió Sportosztályának a vezetője. Amikor kezdte, akkor még izgő-mozgó, kilencéves kisgyerek voltam, aki szerette a labdát, a futkosást, aztán a küzdést, a győzelem ízét, a vereség keserűségét, szóval hamar a sportot. Apám révén közel(ebb) kerültem a versenysport világához, később egy kicsit bele is kóstoltam. Minden hazai fontosabb versenyen, amit akkoriban közvetített a Magyar Televízió vagy a helyszínen, vagy otthon, a képernyő előtt izgultam-szurkoltam végig. Bújtam a sporthíreket, olvasgattam a sportról szóló könyveket, nézegettem a sport-statisztikákat, még a „Pályabelépő”-sportriporter válogatására is be-be ültem a TF-en, ott találkoztam először a későbbi legendákkal Knézy Jenővel, Gyulai Pistával, Szegvári Katival. Otthon apuval sokat beszélgettünk-vitatkozgattunk mindenről, különösen a sportról, én a fiatalságom minden vehemenciájával, erőszakosságával hangoztattam, hogy végre nekünk is kéne rendeznünk egy labdarúgó világbajnokságot, de legalább egy olimpiát. Apám, aki akkor már az Intervízió, a szocialista országok televízióit tömörítő szervezet sport-vezetője (is) volt, csak mosolygott, hallgatott, aztán nyugodtan megszólalt: naiv vagy, abba belerokkanna az egész ország…

 

Hát most (újból) ez a kérdés nem otthon, a négy fal között hangzik el.

Talán meg kéne vitatnunk – higgadtan, okosan, a másikra figyelve, érvelően.

 

Tényleg: miért is rendezhetnénk Olimpiát?

Miért is rendeznénk Olimpiát?

Hisz’

  • megvan a politikai szándék
  • az első tízben vagyunk
  • libabőrösek leszünk
  • dicsőséget aratunk
  • büszkék leszünk
  • turistákat vonzunk
  • bevállaljuk
  • meg tudjuk csinálni
  • majd lesz belőle gazdasági föllendülés (is)
  • a keresletet is fölpörgetjük
  • lesznek majd munkahelyek (is)
  • „csak”
  • „megérdemeljük”
  • akikre figyelnek az emberek, ők akarják
  • ha lesz 75-akárhány oldalas hibalista, arra is megoldást találunk
  • nem lesz érdemi malőr, ami elér bármilyen ingerküszöböt
  • az elmúlt 13 évben rengeteg nagyon nagy volumenű sporteseményt rendeztünk
  • fölhalmozódott rengeteg know-how, tudás
  • többmilliárd nézőhöz is eljuthatunk
  • …

 

Miért ne rendezhetnénk Olimpiát?

Miért nem rendezzünk Olimpiát?

Hisz’ kérdések tömkelege sokasodik

  • kik is rendeztek eddig XXXII olimpiát az elmúlt száz évben: Athén, Párizs, St. Louis, Athén, London, Stockholm, Berlin, Antwerpen, Párizs, Amszterdam, Los Angeles, Berlin (1936!), Helsinki, London, Helsinki, Melbourne, RómaTokió, Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva, Los Angeles, Szöul, Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén(!), Peking, Rio de Janeiro, Tokió – és jön megint Párizs, Los Angeles, Brisbane…
  • gazdagabbak vagy szegényebbek nálunk?
  • nekik volt diszponibilis (szabadon elkölthető a kötelezően kifizetésre kerülőn felül) jövedelmük?
  • nekünk van?
  • ez jön a sorban?
  • nem a …?
  • mennyibe kerülne?
  • mondjuk amennyit az oktatásra költ az állam egy-három teljes évben?
  • vagy amennyi a teljes kormányzati éves büdzsé?
  • akkor azt nem fizetné az állam egy évig?
  • vagy hitelből?
  • kínai, türk, azeri, netán világbankos hitelből?
  • miből és ki fizetné azt a cechet?
  • a kamatokat?
  • a pedagógusok, az orvosok, a betegek, a sok-gyerekesek?
  • és mi következne utána?
  • …

2017-ben „… nem volt mögötte társadalmi támogatottság” – mondta el nemrég Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár – a NOB felmérésének az eredményét.

 

Most van?!

  1. 09. 04. hétfő

(Kép: BOMA oldaláról szerkesztve)