2014. június hónap bejegyzései

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 61.

Fénykép2692 (2)A „kisember” megnyomta a gombot: a kapu automatikusan kinyílt. Komótosan kiléptek az utcára. Világosodott. Már a lámpák sem világítottak. A hideg megcsípte az orrukat, de a szél szerencsére nem fújt. Kézen fogva, kerülgetve a jégköveket, elindultak az iskolába. A kislány keze belesimult a „kisember” tenyerébe, szinte beleolvadt ujjai védő ölelésébe. Minden reggel így mentek együtt az iskolába. Először fölfelé indultak, majd balra nagy ívben elkanyarodtak a Fő utcára, ott 10 perces lassú séta után értek a lámpához, átmentek a gyalogos átkelőn és már ott is voltak. A kislány – a reggeli álmosság ellenére – ezeket a pillanatokat szerette a legjobban. Ezt, a kézmelengető, boldog sétáló együttlétet.

Aznap éjjel a „kisember” egy percet sem aludt. Ez már máskor is volt így, de akkor reggelre mindig megnyugodott és egy kicsit tudott aludni. Most azonban nem. Egész éjjel nézte csak a plafont, forgolódott, többször kiment a vécére. Az izzadság savanyúan párolgott az ágyneműből is. Nem tudott megnyugtató dolgokra gondolni, a görcs csavarta a gyomrát. Fölkapcsolta az éjjeli lámpát, elkezdett olvasni. De ez is idegesítette. Benyomta a TV-t, majd kikapcsolta. Kiment vizet inni, aztán letusolt. Mégsem jött az enyhülés. Újra izzadni kezdett, mint az állat. Mindene viszketett, de a vakaródzás se segített. Az agyában kavarogtak a beszámíthatatlan gondolatok. „…tetszik tudni, a magunkfajta kisembereknek mostanában nem megy valami fényesen, néha úgy van, mintha minden a szemünk közé nevetne, az egész élet, tetszik tudni, és olyan törpévé válik az ember…” – ugrik be az idézet. Aztán meg ez: „…ő kívül van, hogy ő nem tartozik ide többé, hogy jogosan kergetik: lecsúszott, elmerült, elintézett ember, Rend és tisztaság: csak volt egyszer….” .

Elkezdett számolni. Sehogy se jött ki. Újra kezdte. Akkor se. Nincs menekvés. Esély se, remény se maradt. Így volt ez az unokatestvérénél is. Pedig ők csak ketten voltak. Ők elmentek. Elkezdeni valami mást. A csótányos lakásból indulást. Az el nem képzelt, el nem hitt, a sohase tapasztalt mélyről elkezdést. A hátha, a mégis, a felsejlő remény valóra váltását. Most is hallja Ferihegy zsongását, a fölszálló repülő süvítését. Meg a sírást. Látja a riadt tekinteteket, a kitágult pupillákat, a kéztördelést, a bizonytalanság toporgását. Neki ez se maradt.

Átment a másik szobába kislányhoz. Megsimogatta a fejét. Hallgatta védtelen, kiszolgáltatott szuszogását. Nézte mosolyát, az álmon áttörő öröm boldogságát.

Így még jobban csikart a hasa, már a mellkasában is szúrást érzett…

Megérkeztek a gyalogos átkelőhöz. A lámpához. Éppen villogott a zöld, majd sárgára váltott. Megálltak. A kislány fölemelte a fejét, ránézett. A „kisember” határozottan megszorította a gyerek kezét, nehogy óvatlanul kicsússzon. Piros lett. A „kisember” nem nézett se balra, se jobbra. Már nem gondolt semmire, csak határozottan, eltökélten lelépett a járdáról.

Szóval erről van szó, ne feledjük!

jpegZajlik a háború a „reklámadó” miatt. Az RTL Klub Híradói rendszeresen „tájékoztatnak” a kormányhoz közel álló csoportok, személyek „vérlázító” lehetőségeiről, vagyon-gyarapodásáról. A kormány pedig „ágyú”-val lő vissza. Mai hír: lázárjános szerint „az RTL Klub korrupt vállalkozás”, „Az RTL vezetői azt gondolják, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózniuk”. Azzal kapcsolatban, hogy a csatornán az elmúlt napokban megszaporodtak a kormány tevékenységével és Orbán Viktor családjával foglalkozó hírek, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette: ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, annak lakosaival szemben, ha gyarmatnak tekinti.
Miről is van valójában szó?
Az állam, orbánviktor parancsára, lényegében az RTL Klubra nevesítve megalkotta az új reklámadó intézményét, amellyel csökkenteni fogja a TV társaság pénzügyi lehetőségeit, ezen keresztül korlátozni fogja versenyben kivívott előnyét, megpróbál szájzárat erősíteni a piacvezető adóra. Ugyanakkor az indoklás szerint: „А reklámadóról szóló törvényjavaslat (а továbbiаkban: törvényjavaslat) célja az arányos közteherviselés elvének érvényesítése . Az elmúlt évek változásaképp az adórendszerben а munkát terhelő (jövedelem)adók közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, az adórendszer súlypontja egyre inkább а forgalmi-fogyasztási аdókra helyeződött át. Több olyan specifikus forgalmi adó jött létre, amely а gazdaság egy-egy – а gazdasági növekedés és а foglаlkoztatás szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű szegmensét érintette Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedő módon а törvényjavaslat а reklámok közzétételével (а reklám-szolgáltatás nyújtásával) kаpcsolatos új, forgalmi-fogyasztási jellegű adót irányoz elő.” Ha ez igaz lenne, akkor nem ilyen, a költségvetés bevételeit alig befolyásoló mértékű, nem ilyen egyoldalú, csak a „persona non grata” szereplőket sújtó adót kellett volna kivetni! Így kilóg a lóláb!
Persze az sem mindegy, hogy mire szedi be, mire fordítja az állam a pénzt: amikor a minimálbér nem éri el a létminimum szintjét, amikor az úgynevezett középosztály is a veszélyeztetett rétegek közé tartozik, amikor az egyenlőtlenség növekedése elviselhetetlen(?!) jövedelemkülönbségeket eredményez, akkor a stadionépítések, a csókosok kistafírozása elfogadhatatlan kormányzati magatartás. És mégis sikeres, bírja a választói többség támogatását, semmi sem sejteti, hogy itt pedig valami nincsen rendben.
És akkor a kezembe kerül Richard J. Evans „A harmadik birodalom hatalmon” hogyan állították a nácik könyörtelenül céljaik szolgálatába egy egész népet – című könyve. Az Élet és Tudomány ismertetője szerint „A német társadalom „gleichsaltolása”, vagyis uniformizálása az élet valamennyi területén zajlott: a politikai, a gazdasági és művészeti élettől kezdve az oktatáson, a propagandán, az egyházakon és szociálpolitikán keresztül a rendőri elnyomásig. Aki családjával együtt lemondott egyéniségéről és felolvadt a népközösség szervezeteiben, az élvezhette a rendszer által nyújtott sokféle előnyt. E módszerek kombinálásával a rendszer elérte, hogy komoly belső ellenállás a második világháborúig nem alakult ki.” Milyen ismerős metódus!
„„A forradalom, melyet véghezvittünk, totális – jelentette ki Goebbels 1933. november 15-én. Kiterjedt a közélet minden területére, és alapvetően átszervezte azokat. Teljesen megváltoztatta és átformálta az emberek egymáshoz, az államhoz és a lét kérdéseihez való viszonyát.” Ez „alulról induló forradalom” volt, folytatta, amelyet az emberek kényszerítettek ki, mivel, mint mondta, „egy néppé alakította át a német nemzetet”. Az egy néppé válás az egész nemzetre kiterjedő szellemi egységet jelentette, hiszen mint Goebbels már márciusban közzétette: „Január 30-án végre befejeződött az individualizmus kora… Az egyént a nép közössége váltotta fel. – És így folytatta: – A forradalmak soha nem korlátozódnak kizárólag a politikai szférára. Onnan indulnak ki, majd lefedik az ember társadalmi létezésének minden területét. Hatásaiktól nincs védve sem a gazdaság és a kultúra, sem a tudomány és az oktatás, sem a művészet.” E folyamatban nincsenek semlegesek: senki sem állhatott félre az objektivitás vagy az önmagáért való művészet hamis ürügyére hivatkozva….”
Szóval erről van szó, ne feledjük!
2014. június 20.

Szobrok

szobor_brusszelMég köztünk vannak. Még emlékeznek. Még tudnak mesélni. Még ismerik az igazat. Ők az életükben találkoztak a történelemformálókkal. Akikre ma szobrokkal emlékezünk a Kossuth téren, a Szobor-parkban.
Ne „csak” a szobrokkal foglalkozzunk, hanem az élő tanukkal is: beszélgessünk velük, kérdezzünk tőlük!

A magyar AVATAR

imagesA magyar miniszterelnök megteremtette Avatar magyar világát. Ebben a világban orbánviktor az „ istenség földi megtestesülése, inkarnációja”, minden akarat, döntés eredője. :
• Azt hiszem, hogy szabadon gondolkodom. Pedig dehogy: arról és úgy gondolkodom, ahogyan ő akarja.
• Azt hiszem, hogy szabadon beszélek. Pedig dehogy: arról és úgy beszélek, ahogyan ő kötelezővé teszi.
• Azt hiszem, hogy szabadon cselekszem. Pedig dehogy: akkor és úgy cselekszem, ahogy ő előírja.
• Azt hiszem, hogy magam alakítom a világomat, tehát a magam ura vagyok. Pedig dehogy, csak addig és oly módon tudom befolyásolni a sorsomat, ahogyan ő engedi.
„El lehet menni Magyarországról, itt lehet hagyni…”, hallom az elhíresült mondatot. De ez nem orbánviktor mondata, mert ez nem is lehet az ő mondata. Hiszen ha elmennénk, akkor nem lenne kit a virtuális világba kényszeríteni! Akkor nem lehetne kitől elvenni, nem lenne kit megalázni, nem lenne kit közmunkássá lefokozni, folyamatos tapsolásra kényszeríteni. Szóval Magyarországról ne elmenjenek az emberek, hanem csak ereszkedjenek le az Avatar világába. Az való nekik, a „merjünk nagyot álmodni” képzeletvilága, a majd hófehér paripán eljövő herceg utáni vágyódás.
De miért van szüksége orbánviktornak erre a „való világ”-ra? Mert fél a valóságtól, mert ott ő sem istenség, csak halandó és esendő ember: vereségeivel, tévedéseivel, kicsinyes gonoszságaival. Egyszer egy „nagy” riporter azt kérdezte egy „kis” riportertől: miről fognak rád emlékezni, hogy „jó estét, jó szurkolást”? És ez elég neked?
Miről fogunk emlékezni rád, orbánviktor?

Hogy király lettél az Avatar világában?!
2014. június 7.

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 58.

kronika2Végre megszületett! Itt van. Igaz: még csak az első lap, de már ebből is látszik a lényeg. Sőt, sugárzik: az öröm, a bizakodás, a remény, a csodálatos jövő ígérete. Már csak ez hiányzott. Most már láthatja a világ: ha valamit takar, akarom mondani: akar, azt eléri a magyar.
A „TISZTELET” mellé most már KRÓNIKA is jár. Minden magyarnak.
Hiszen hirdetni kell az örömöt, hírt kell adni a jóról, utóvégre nem köszön be minden magyarhoz!
Mert munka, kaja, iskola, lakás, olvasnivaló még nem jár a KRÓNIKA mellé. Viszont a feltétlen öröm hirdetése már igen. Valahol mégis csak el kell kezdeni a jövőt építeni.
De sajnos az a fránya öröm még nem talál rá sok magyarra. Viszont néhányukat nap, mint nap eltrafálja: a stadion-építésekkel orbánviktort, a vadászatokkal lázárjánost, a pályázatokkal simicskalajost és mészároslőrinczet, föld mutyival „orbán”tiborczistvánt. Nem is ugranak el előle!
Tovább a folytatáshoz