„1 kiló rizs, fél kiló tészta és szintén fél kiló sertészsír, egy kis doboz tejföl, 6 krumpli, 4 alma, 1 paradicsom, 1 paprika, 1 fej vöröshagyma. Ez nem vicc, van olyan magyar család, akiknek tényleg csak ennyi jut, HETENTE!”
Neked és lakájaidnak mennyi jut?
2014. október hónap bejegyzései
Éjszakázás…
Meleg őszi nap van. Ugyan esik az eső, de még lehet a parkban aludni éjszaka…
2014. október 16.
Ijesztő grafikonok…
Minden vélemény számít!
A kivándorlók 80 százaléka fiatal, az értelmiség, a magasan képzettek jó része búcsút int Magyarországnak. Nem igazán akarnak visszajönni. A KSH egy nemzetközi projekt keretében felmérte, hogy pontosan mennyi magyar is vándorolhatott ki Magyarországról. A 350 ezer kiment, huzamosabb időt kint is dolgozó honfitársunk jellemzőit megnézve riasztó és felettébb aggodalomra okot adó mutatók is vannak. Kiválogattunk ezek közül most négy fontos elemet…
Perverz újraelosztás: rosszabbul élünk, mint öt éve
„Perverz újraelosztás: rosszabbul élünk, mint öt éve
2014.10.15. 08:04 Pilótakex
A KSH csak novemberben hozza nyilvánosságra szegénységről szóló statisztikáit az akár a választásokat befolyásoló megrendítő következtetései anyagi helyzetének siralmas volta miatt. Nem ez az első alkalom, hogy a statisztikai hivatal sumákol a szegénységi mutatószámokkal: már harmadik éve nem hozza nyilvánosságra mennyien élnek a létminimum alatt.
Ha KSH-adataira nem is számíthatunk november előtt, de az Eurostat már közzé tette becslését: a visegrádi országokkal szemben tavaly tovább nőtt azok aránya, akik a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának vannak kitéve: a 2012-es 32,4 százalékról, a tavalyi évre 33,5 százalékra ugrott a mutatószám Magyarországon (közben a visegrádi négyekben csökkent). Vagyis Magyarországon minden harmadik ember szegénységben él.
A társadalom polarizációja pedig folytatódni fog a következő években. Ezen pedig nem is csodálkozhatunk, hiszen Orbán illiberális munkaállamában perverz újraelosztás folyik a tehetősebb rétegek felé: az állami újraelosztás után az emberek (alsó) 70 százalékának csökkent a jövedelme 2009-hez viszonyítva. Közben a legelesettebbeken segítő szociális transzfereken igyekeznek spórolni. A közoktatásban zajló centralizációs kísérlet és a felsőoktatás finanszírozásának drasztikus csökkentése pedig a mobilizációs csatornákat szűkíti le, vagyis aki szegény, várhatóan az is marad az orbáni Magyarországon.”
TÉNYTÁR
MÁS KELL!!!
Nincs demokrácia. Önkény, autokrácia, kezdődő diktatúra van. Tudjuk.
A szabályokat ennek megfelelően az autokrata megalkotta, a lakájhad megszavazta, a kihirdetők kihirdették. Nem mindet: van, amit most fognak majd(???) elfogadni. Megtehették – megtették! Aki mégis, ilyen föltételek mellett is elindult és részt vett a szavazáson, az utólag ne hivatkozzon arra, hogy ez nem volt szabad, demokratikus választás: diktatúra van, így nem ér a nevem! Ez nem következetes, demokrata hozzáállás. Így azt mondani: küzdök a demokratikus rend helyreállításáért – hiteltelen! A részvétellel ugyanis szentesítette a szentesíthetetlent!
Más kell!!!
PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ: Tétlenül
Tétlenül
Kómában meddig fekszel még, hazám?
Se életre, se halálra nem elég
a vénádba csöpögő sós infúzió.
És semmit sem ér, hogy aggódva,
tétlenül ülünk kórházi ágyad körül,
s nézzük tetszhalott vergődésedet.
Csodára várunk?
Harangzúgás, bachi fúga,
papi prédikáció nélkül
hinnék a Bibliának!
Mária Magdolna szavait
boldog heurékázással fogadnám:
„Jézus föltámadt!”
Reszkető kézzel tapogatnám
barbár római lándzsa okozta sebeit.
„Csoda!” „Isteni csoda!” – kiáltanám.
De más a hit és más a földi valóság.
S te kómában fekszel, hazám.
Választások után…
Ma kettébomlott az osztály: a viktoriánusok röhögcséltek, egymás hátát csapkodták, fátyolos szemekkel néztek a futball-rajongó stadionépítőre, a Vityára, aki kikerekedett arccal, magabiztosan, cinkos vagy cinikus szájbiggyesztéssel magyarázta a román-magyar meccsen lőtt Dzsudzsák gól technikai elemeit. A baloldali padon ülők vöröslő fülekkel hadonásztak egymás felé és magyarázták, hogy miért volt olyan sikeres a sikertelenség, a sikerük szégyenteljes bukása, most már harmadszor idén az osztályelöljárói választásokon. A többiek, a sehova nem húzók, a mindig hallgató legtöbbség pedig rágta a körmét és nem vett részt a dzsemboriban. Szóval a szokásos „rend” uralkodott az osztályban, minden ment a maga kerékvágásában, a Kálmán Olgi is rakott rá további lapátokkal a szarkupacra dögivel vájkálva benne, csak a Robival ültünk magunkba roskadva és egymás mellé zuhanva elkeseredésileg. És akkor a Robi maga elé bámulva elkezdett beszélni:
Tudod ez így nem mehet tovább, ez már tényleg kiábrándító: mindenki csak dumál, osztja az észt, arról hadovál, hogy micsoda siker ez az év, meg most már tudjuk, hogy merre van az előre és majd 2018-ban miénk lesz a világ! Mert nézz oda, nézd meg a körömrágókat: egy szavunk sincs hozzájuk, hogy bocsi, rátok nem gondoltunk, veletek nem is törődtünk, ti le vagytok @arva, úgyis mentek a lecsóba. Azt se mondtuk nekik, hogy gyertek velünk, mert akkor jobb lesz nektek, mert… de itt elhallgatott egy pillanatra. Tudod – folytatta Robi – egy kicsit végiggondoltam az elmúlt évet: nem vagyok egy seggnyaló Mráz Ágoston Samu, de még egy Kéri Laci sem, a többi megmondó-emberről nem is beszélve, de most mégis belepofázok!
És elkezdte:
Tovább a folytatáshoz
ÚJ RENDSZERVÁLTÁST!
Új rendszerváltást!
A Deák Ferenc Kör felhívása
A vasárnapi választásokon bebizonyosodott: sem a kormány irtóhadjárata, sem saját politikai hibái nem semmisítették meg a baloldalt. De bebizonyosodott az is: ez nem lesz elég. Új politikára van szükség, mást és másként kell tenni.
Az ország korszakhatárhoz érkezett. A rendszerváltással felszabaduló energiák rég kimerültek. A múlt század kivándorlási hullámai után Magyarország most veszíti el negyedjére középosztálya és ifjúsága legmozgékonyabb részét. A szegények száma nő. Az országot korrupt, az állam vagyonát saját fényűzésükre, százmilliós luxuspalotáikra költő gátlástalan politikusok, munkával sosem bíbelődött karrierlovagok vezetik. Az oktatás szétverésével, a szociális támogatások tönkretételével mérhetően növelték a társadalmi különbségeket.
Ne feledjétek…
„Sírni csak a győztesnek szabad”
Székely Éva
A választások elé…
Ma a zsibongás fokozódott az osztályban: A viktoriánusok magabiztosan röhögcséltek a padok között, mi pedig a bal-padiak csendes melankóliában vegzáltuk egymást. Ezt ugyan nem tudom, hogy mi a csoda, mert ezt a Gréczi Zsolti mondta, de a Robi csak legyintett, hogy hagyjam a csudában az egészet, nem olyan fontos az, röviden: marjuk egymást és annyi meg egy bambi. Pedig a lelkesedés lángját már meggyújtottuk, amikor a kis-Falus helyett a nagy-Bokrost akarjuk főtótumfaktumnak jól megválasztatni az osztállyal. Mert, hogy a megjelent osztály kikérdezősdiből a nézelődő pontosok azt hozták ki, hogy ő sokkal, de sokkal népszerűbbes, mint a kis-Falus, de ez később megcáfolozódott, de akkor már mindegy volt a népszerűségnek. A nagy-Bokros egyébként nem is tagja a padon baloldalon ülőknek, de ez nem zavart meg minket, mert ő legalább demokráciailag erős és most ez a legfontosabb, mindent megelőző szempont, és már a bajusza is serken, mint a Kövér Lacika apukájának. De ezen a demokráciailag erős dolgon egy kicsit elgondolkodtam: mert a Lajos azt mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mit gondolunk mi a baloldalon ülők a padon, neki meg van a véleménye és annyi, és ez a demokrataság. Ezt aztán nem Tovább a folytatáshoz