Címke: választás

Erdei választás


Még alig pirkad, de már gyülekeznek az állatok az erdő legnagyobb rétjén. Lassan teljesen ellepik a tisztást: csoportokba verődve álldogálnak: természetesen – ahogy az mindig is megszokott volt – elől a nagyvadak; aztán a közepes ragadozók; a fákon a madarak, a majmok, a mókusok, le sem merészkednek onnan a földre és az erdő szélén, már inkább benn a sűrűben a leggyengébbek, a mindig menekülők, a legkisebbek. Láthatóan sokan eljöttek, de még nem lehet pontosan megállapítani a részvételi arányt: mégis, olyan sasszemmel láthatóan 60-65 százalék között lehetnek a megjelent és szavazni akaró állatok. Szóval alig maradtak otthon az erdő lakói, mert ez tényleg fontos nap mindahányuk számára, választás lesz: négy évre megint megválasztják az erdő királyát!
Már nyolc éve a tigris uralkodik az erdőn. Fiatalabb korában is megválasztották egyszer, akkor is tudta már, mit akar: minden állatot elejteni, legyőzni, szétmarcangolni, nemcsak az éhségét oltani; csak akkor még nem tudta, hogyan csinálja. Akkor még kapkodott, alkalmazkodott is egy kissé, mert a szomszéd erdők királyai rosszallóan morogtak rá néha; meg aztán figyelte az állatok reakcióit is, akkor még igyekezett – legalább a figyelők számára – a békésebb pofáját mutatni. Meg aztán ereje sem volt még akkora, kellett neki az oroszlán támogatása is a győzelméhez, hogy aztán később az oroszlánt is elküldje melegebb éghajlatra, azóta már az az oroszlán nem is él. De az akkor volt, talán nem is úgy volt, mert talán már akkor is tudta a tigris, hogyan kell királynak lenni egyedül és mindörökre.
De ma már biztosan tudja.
És csinálja is.
És nagyon élvezi is: az uralkodást, a parancsolást, a félő-menekülő állatok látványát, de legfőképpen a becserkészést, az elejtést, az ölést.
De most először érez valami furcsát, valami ismeretlent. Illetve nem is: egyszer egy másik tigrissel kellett megküzdenie, ráadásul a többi állat szemeláttára, és akkor, az a másik tigris nagyon megverte, megtépázta és neki hosszabb időre el kellett szégyenébe kullognia gyógyítgattatni a sebeit, na. akkor érzett már ilyet.
De most nem akarja ezt érezni.
A galambokat bezártátok – fordul oda nem is kérdéssel, hanem inkább paranccsal hű kísérőjéhez, a sunyi rókához, nem akarom, hogy a hírek gyorsan szálljanak. Nem mindet, de jó sokat, jó úton haladunk, ebben a pozsonyi erdőben előrébb tartanak, bár már nálunk is csak a mi galambjaink mernek szabadon röpdösni – jött a válasz a ravaszditól azonnal. Ha megválasztanak, megvetetem a farkasokkal az összes galambdúcot, nem kellenek szabad madarak, önállóan repkedő hírek – morogja magában, de a róka mindent ért, mindent följegyez. És mindent elrendeztél a kamuállatoknál, mindent tudnak: mit, hogyan kell csinálni – teszi föl a következő ellenőrző parancs-kérdést, mindent tudnak, már a nyomozó-ürgét is instruáltam, lesz nyomozás, de az a „szokásos eredménnyel” végződik, aztán majd elszámolunk. És hányan indulunk – még nem tudni biztosan, de 53 kis, nagy meg marha állatot már listába vettünk, magam is csak a tizedét ismerem, pedig én aztán ínyenc vagyok, reagált megint a sunyi.
Már éppen fölkelt a nap, a tisztás fényárban pompázik, a kisebb állatok még inkább az erőd fái közé húzódnak, a nagyobbak lustán nyújtóznak egyet, isznak a tisztást átszelő patakból, orrukat izgatottan mozgatják: érzik a lehetőséget, csak visszafogják magukat: ezen a napon kell az önmegtartóztatás. Még a tigris is tudja ezt és arra gondol, majd a következő nap az enyém lesz, csak győznöm kell!
Az álhírekkel hogyan állunk – fordul a sunyihoz, az utolsó mérések szerint minden célba ért, különösen eredményes volt a párduc látogatása a szomszéd erdőbe, ahonnan tájékoztatott, hogy az a sok betolakodó migráns állat, a jegesmedve, a krokodil meg a cápa mennyi szemetet hagyott maga után, meg nem is ismeri az erdei állatok nyelvét, az az erdő már nem az az erdő, zárta tájékoztatóját a róka. A HÓBAGOLY, mit üzent, mi várható – kezdett izgatottabban sétálni a tigris, nem mindent értettem az üzenetéből, tudod már öreg egy kissé, de nagyon ijesztően huhogott, meg a kommunista csillagok állásásról és visszajöveteléről vízionált, többen hívták Dr. Bubót, de fölösleges volt a riadalom, HÓBAGOLY aztán megnyitotta a dinoszauruszok élete és elhullás című kiállítást és elaludt.
Hát a legfőbb sólyom, mindent tud: mit kell tennie ekkor vagy akkor, kit kell az állati kormányalakítással megbíznia, bárki is lesz, mikor kell a rendkívüli erdei járőrszolgálatot piros-fokozatba kapcsolni – lett egyre idegesebb a regnáló tigriskirály. Mindent tud, mindennel meg van elégedve, mindent úgy fog csinálni!
Akkor minden rendben, gondolta a tigris, de mégis idegesebb volt, még a szokottnál is. A piros-szemű nyulak aggasztották. A leggyengébbek. Az örök zsákmányok.
Mi lesz, ha mindannyian szavazni fognak?
2018. március 11., vasárnap

Tapolca után…

imagesI.

– hívta nekem a Gábort meg az Árpit?
– a Kubatovot meg a Habonyt?
– Őket
– konferencia-beszélgetésre gondol, miniszterelnök úr
– azzal ne zargassanak, rengeteg gombot kell kézzel nyomogatni, mert ha még lábbal kéne, szóval jöjjenek be
– már itt is vannak
– Gáborkám-Árpikám, szóval mi történik itt, nem ezt beszéltük meg
– fogynak a talpasok
– ne fogyjanak,
– már nincs lelkesedés
– ha nem elég a pénz, a trafik, a föld, a pályázati zsuga, amit szétszórtunk köztük, ha még több kellene, akkor miért nem szóltok: még becsukunk néhány bölcsödét, óvodát, középiskolát, vagy megint átszervezzük a szociális segélyrendszert és ami még ott maradt, azt is berakjuk a közösbe
– nem ez a gond, pénz az van elég, még a Lajos nélkül is, viszont azt mondják a zemberek, hogy sok a lopás, kevés a lebukás, meg nyilvánosság előtt zajlik az urizálás, ez nem tetszik nekik
– hát mit csinál a közmédia, mindent megkaptak, amit csak akartak, Magyarország jobban teljesít, akkor teljesítsenek ők is jobban
– hát, jobbak is, jobbak, mint a Duma Színház meg a Mikroszkóp Színpad együttvéve, röhögnek is eleget rajtuk az emberek, bár van, akik lekever nekik egy sallert
– ne bomoljatok, most komolyan Árpikám, nem jegyeztettétek még be április 9-én a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t, amely az új sajtóbirodalom központi cége lesz
– de, azzal minden rendben
– akkor meg mért nem jött az eredmény, pedig még a Fletó is besegített a nyilatkozatával
– mert mindez nem volt elég, meg az se, hogy csak a Csabát tetetted előzetesbe, valakit be kéne áldoznod
– az Egervárit már beáldoztam
– akkor mindent csináljunk tovább, ugyanúgy, ahogy eddig?
– kezdjetek gondolkodni: nem kellene egy kicsit változtatni a választási törvényen, valami nem stimmel vele…

Tovább a folytatáshoz

Választás után 2.

kadasMa megint leültünk a pad balszélére nagyokat hallgatni meg dumálni a helyzetről. De nemcsak hallgattunk. Sajnos. Elkezdtünk veszekedni, ahogy már korábban is tettük ezt, az elöljáró-választások után ízibe. Ezt mi úgy hívtuk, hogy tiszta víz-öntés a pohárba elemzésileg a helyzetet. Ez abból a szempontból jó buli, hogy mindenki mondhatja a magáét, meg amit csak akar, úgyse nem figyelt rá senki balhéilag. Meg ez olyan jó mutagatósdi, meg erőnek fitogtatása, de többre se. Nem baj. De legalább még történik valami, ha nem is a szennyes kimosása csak a kiteregetése. Úgyis mindenki azt mondja, hogy le kell írni a baloldalt a padokról, hogy csak jobb oldala legyen, bár ezt még elképzelni se nem tudom, hogy azt hogy lehet megcsinálni. De hát majd megnézem a királyi tv-ben, meg elolvasom nemzeti híroldalakon.
Tovább a folytatáshoz

Választás?!…

10653794_10152674817343467_1806772795329601659_nMa az isiben röpgyűlést tartottunk a baloldalon ülők a padon. Ennek az volt az oka, hogy közeledik a választásnak a nagy vagy kicsi napja, és mi még mindig nem tudjuk: ki legyen az, akit igazán nyakon akarunk önteni egy vödör vízzel. Mert jelöltjeink, akik meg akarnak fürdeni, szép számmal vannak. És majdnem mindegyik köti az ebet a kapához, bár úgy kapálni se nem lehet. Szóval ez így nem mehet(ne) tovább, és ezt el akartuk dönteni egyszerre és mindenkorra. És ezért összetrombitáltunk egy egyeztető háttérmegbeszélést az első padokba, mert így is, úgy is sajtónyilvánosságra is vágytunk, nem is olyan titokban. Először az is gond volt, hogy ki dobolja össze a bandát, de szerencsére egymás mellett ültünk a padokban (az ofő által így kijelölve), ezért dobszóló nélkül is hozzá lehetett fogni az egyeztetőhöz, csak a szünetben nem kellett kimennünk a folyosóra bagatellizálni a helyzetet. Tovább a folytatáshoz

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 57.

kopogtatocedul9666VÁLASZTÁS UTÁN

A csapból is a választási eredmények értékelése és elemzése folyik (itt, itt, itt, itt,), még sincs föloldozás, megnyugvás. De hát érthető: az életünkről, (ha van még) a jövőnkről, beletörődő maradásunkról, vagy leendő „kitántorgás”-unkról van szó. Ezért az 1:8 nekünk mégsem nyolc, nem egykönnyen felejthető kisiklás, hanem újabb, még durvább jelzés: így ne tovább! A pofon most még jobban fáj, mert az előzetes illúziókeltés, a csodavárás vakká tett sokakat, még a földön járókat is.De az igazi megbeszélés megint elmarad(t): „az idő szorít, most megint jön egy újabb választás, majd megint még egy”. Szóval: most megint „nincs időnk” körbeülni az asztalt, hallgatni a „mesét”, komoly szóval értékelni a vereséget.

Pedig kell!

Tovább a folytatáshoz

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 52.

újrakezdésTegnap este apuval beszélgettünk az egyetemi éveiről. Apu kezdte a beszélgetést, mert látta rajtam, hogy lenn vagyok békában a nótafa-választási vereség miatt. Már eltelt két nap, de a békamód még mindig nem változott.
És akkor apu elkezdte mondani a történetét. „Volt egy tantárgyunk, az ökonometria. Egyetlen jegyzet volt csak, könyvet, ajánlott irodalmat nem is kaptunk. A jegyzet annyira speciális volt, hogy az első lapon egy nagy A betűvel indult a lap, mert ugye a mondatot nagybetűvel kell kezdeni, és aztán a 93-dik oldalon volt a mondat végén a pont. Közte egyetlen mondat és rengeteg, egész lapot beborító képlet. Ez már a negyedik évfolyamon történt, úgyhogy akkor már lezserebben vettük a dolgokat. Mint minden vizsgára, erre is az egyik haverommal készültünk, de csak az egyik oldalon, valahol a 45-47 oldalak közötti képletet tudtuk értelmezni és megjegyezni. Elhatároztuk, hogy bármi lesz is a kérdés, ezzel a képlettel fogunk válaszolni. Együtt mentünk be, rögtön az első öt vizsgázó között. Kihúztuk a tételt, én rögtön láttam, hogy a képlet nem lesz jó válaszra, a barátom viszont, lesz ami lesz az ő kérdésére elkezdett a képlettel válaszolni. A tanár mondta, hogy ez nem jó, de látja, hogy érti az anyagot, ezért egy órát kérdezgette, hogy adhasson neki egy kettest. Végül persze nem tudott, úgyhogy kirúgta. Jöttem én, kérte a vázlatomat, ami egy üres lap volt, kérdezte kérdezzen-e, én mondtam, hogy most inkább ne, úgyhogy én is repültem. Ez volt az első úv-ém. Teljesen letaglózva, kiütve mentem haza, lementem szembe a parkba a Cézár kutyámmal, és három óráig búsongtam, jajongtam, sajnáltam magam stb. Azt hittem, eljött a világvége, nincs tovább. Cézár nem értett semmit se, hogy miért is ülök csak a padon, nem játszom vele és bámulok magam elé. Ez három órát tartott. Aztán fölrohantam a jegyzetért és elkezdtem az egy mondatot olvasni és értelmezni. Este kilencre minden világos lett. Egy hét múlva ötösre vizsgáztam” – fejezte be apu.
Fölhívtam a Robit: „letelt a három óra” – kiabáltam a telefonba…
tanuló

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 46.

AMagyarUgarMa az Ofő megint kezdeményezett téma-bedobásilag egy beszélgetést az osztályban, hogy mit gondol az osztály sokasága: mi a jobb, ha mindenki ugyanazt gondolja, és ugyanazt csinálja, vagy ha sokféle véleményből kell választani és dönteni arról, hogy mit csináljunk. És egyáltalán: egy kérdésre egy válasz van csak, ha lehet többet is adni? Na, ez nem tűnt túl izgalmasnak, mert persze, hogy egyszerűbb menni valaki után, mint keresni az utat, amit lehet, hogy meg se találunk, vagy eltévedünk, még GPS-szel is megspékelve, ahogy anyu szokta, ha egyáltalán bekapcsolja a GPS-t. És különben is, nem kell állandóan gondolkodni, meg választani, azt rá kell bízni a vezérekre, mint a például a Vityára, aki a mi vezérünk és ő aztán Tovább a folytatáshoz

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 45.

1319478107-Fa07z3Egyre közeledik a nótafaválasztás időpontja, mindjárt itt van a nyakunkban, már mindenki erről beszél, semmi másról, már a tanulás sem érdekes, az ráér majd később: érdekes, hogy az Ofő sem forszírozza magát emiatt, meg minket se nagyon.
A Samu, a Mráz Ágoston kerekképű kicsi fia csinált egy közvélekedés kutatási eredményességet, hogy extrapolálja a várható viktorista fölényes győzedelmet, de ezt mi szóra se nem érdemesítettük, mert ő minden hónapban kap a Vityától egy teljes garnitúra szabadidős ruhát, meg cipőt, meg új labdát, meg ipadot is, hogy nyugodtan köz vélekedhessen. Aztán Tovább a folytatáshoz