Ma nincs iskola, de összefutottunk a Robival, mert mi haverkodók vagyunk, akik tartják az összeborulást nem csak választáskor. Szóval ment a duma mindenféléről, meg a csajokról különösen, amikor Robi azt mondta, hogy meg kellene hívnunk a Kövér Laci apukáját egy ofő órára beszélgetni két okból is: egyrészt rá kellene kérdezni arra, hogy hogyan tudott ilyen szép, kackiás bajuszt növeszteni, mert ezt már mi is szeretnénk elsajátítani, mert ez olyan magyarosan hetyke és a Barosónak meg a Merkelnek se nem sincs ilyen. Aztán meg a Laci-fater fantasztikus bántóan és durván tudja megzabolázni a fiatalokat, meg a szocikat, meg a mindenkit, még a lovakat is, meg mindenki mást, aki nem tetszik neki véleményileg és mégiscsak meg kellene tanulnunk, hogy mi is tudjuk majdan alkalmazni ezt a módszertant, például éppen a viktoriánusokkal szemben. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de miből jutott éppen ez az eszébe mostan. A Robi erre azt válaszolta, hogy hallotta egyszer a tv-ben, hogy a nemzetközi helyzet Tovább a folytatáshoz →

A szar bizony nem ismer tréfát, se kormányt, se választást. Ha jön, akkor jön: mindegy neki Orbán, Simicska, Tarlós, önkormányzati választás – jön.
Történt pedig, hogy széles e hazában, annak is a székesfővárosában, ott is a legfőbb tér közelében, ahol az ország gyűlése székel, újjáépítési szépítkezési és történelmi átértelmezési akció lebonyolításába kezdtek a munkások, mert országunk fölkent kétharmados vezére és táltos társai imígyen gondolták. Nem volt apelláta, nem volt közmegbeszélési meghallgatása a terveknek, sőt a le civilezési effektus óriási támadásban és meg félelmesítésben öltött testet. A föladat egyértelművé volt téve: a választásokra késznek kell lennie a régiségében pompázó, a múltat visszahozó térkompozíciónak, a megszakított folytonosságig visszatérve meg kell szakítani a megszakítást és folytatni kell a kontinuitást. Tervezőt, munkást, ott lakó-embert próbáló rendeltetése volt mindenkinek. Minden haladott szépiben, még egy műemlék szennyvízgyűjtő-csatornát is sikerült titokban átfúrni, ami pediglen azonnali javításra szorult – volna. De nem, jöhet a szar, terjenghet kibírhatatlan bűz, nem nyúlunk hozzá – döntötték el ízibe a megkent, akarom mondani fölkent elől járóságok: hiszen választás lészen kishazánkban, azt pedig nem lehet megzavarni építkezéssel, csak átadással, azzal aztán dögivel. A szar, meg a bűz vegye tudomásul, hogy most nincs itt az idejük, nincsenek is, az csak a liberalista, gyurcsányista, bajnaista bagázs álnok mesterkedése a mindig egyre jobban és jobban teljesítő ország gyarapító többség hangulatának a megrontása érdekében elkövetve.
De ennek egyszer és mindenkorra vége: vegye tudomásul a szar meg a bűz, hogy október 12-ig nincs! Az ott lakók ne nyissanak ablakot, átjáró házakon keresztül menjenek be lakásaikba, fordítsák el tekintetüket a szarról és csak a szépet, a csodát, a Dunát lássák meg, és így dobják be a (wc)papírt a szavazó úrnába!
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 68.

Ma megint nagy kivir-kavar volt az osztályban, a zsibongás nem akart abbamaradni, még akkor sem, amikor az ofő bejött az osztályba. Három csoportba verődve üldögéltünk a padokon: a viktoriánusok, az osztály bal-felén csoportosulók és a még soha meg nem szólalók – na, ők voltak a legtöbben és ’leghangtalanabb’ süket csendben. A viktoriánusok arról vitatkoztak, hogy nemcsak az Obamának kellene levelet írni, hanem a Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság megválasztott elnökének is, mert az mégse nem járja, hogy ő is, meg az Újhelyi apukája is állandóan bántják a szegény a Tibi, a Navracsics apukáját, pedig ő olyan hithű és legalkalmasabb európai támogató, mint ahogy a Pintér Attila apukája is a leghasználhatóbb arra, amit elvállalt. Aztán beszéltek a civilekről is, hogy vannak a mi civiljeink, meg az ő civiljeik és nem keverhetőek össze a jogaik és a kötelezettségeik, mert az egyiknek vannak jogaik, a másiknak meg vannak kötelezettségeik. Meg aztán az egyiknek vannak pénzeik is, míg a másiknak honnan vannak pénzeik.
Tovább a folytatáshoz →