2024. február hónap bejegyzései

VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

  1. „AZ UTOLSÓ ÓRA”

 

Tegnap háromkor elindultam a Rózsavölgyi Szalonba: „Az utolsó óra” darabra volt jegyem.

Így „nem” láthattam/olvashattam arról a másik „utolsó óráról”.

Vajon ki írta azt a darabot?!

Az dráma, komédia volt?

Nem tudhatom: még nincs vége…

 

Jordán Tamás és Alföldi Róbert nagyot játszottak! Nem is a Szervita téren voltunk, egy könyvesbolt-szalonban, hanem ott, abban a lakásban-szobában, abban az utolsó órában, a háború küszöbén, két ember éles, mégis egymás tiszteletén-elismerésén, nem megalázásán alapuló vitáján az élet megválaszolhatatlan és mégis örökké fölteendő kérdéseiről, az ember mulandóságáról és mégis örökkévalóságról. És persze az emberi viszonyokról, kapcsolatokról, szexszualitásról, az ember botlásairól is. És hol van ebben Istennek helye-szerepe? A tudomány mindent meg tud válaszolni? Tényleg „csak azt tagadhatjuk, aminek tudatában vagyunk…”, még abban az utolsó órában is? Akkor lesz megnyugvás? És ha nem lesz?

Nem lesz. Hogyan is lehetne?! Hisz’ nemcsak Freud, mi is egész életünket „intézményekben” töltjük/töltöttük, „mindegyiket zsarnokok vezették. Azzal a meggyőződéssel, hogy ők tökéletesebben látják a világot, mint az alattvalóik…”

Utána lassan sétálunk a Petőfi Sándor utcában, már a kocsiban ülünk, bekapcsolom a telómat: „lemondott…”.

Ő vajon talált megnyugvást az „utolsó órában”?

 

  1. „NINCS EZ ÍGY JÓL – MÉG”,

 

(Google kereső: „novák katalin lemondott” 0,23 másodperc, 335 000 találat)

 

„Nincs ez így jól, Judit! 😢

Mindent köszönünk! 🙏” (Dr. Hoppál Péter bejegyzése Varga Judit lemondása után)

 

„Nincs ez így még befejezve, folytatás?”

 

„Nemongyá’ le, lécci”

 

„Novák Katalin és Varga Judit felelősségteljes döntést hozott … Az őket képmutató módon támadó baloldalt ugyanis még ma is az a Gyurcsány Ferenc vezeti, aki 2006-ban lovasrohamot vezényelt a honfitársai ellen és egy zsidó családtól ellopott villában él…” (Fidesz)

 

„Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba…”

 

„Kiállok Novák Katalin mellett”

 

„Isten, áldd meg a magyart! Mert a TIÉD az ország, TIÉD a hatalom és TIÉD a dicsőség.”

 

És akkor ki/megnevezte a következő marionett-figuráját…

  1. 02. 11. vasárnap

A XX. SZÁZAD

Nézem a videót.

Egy Magyarországon élő, kilencvenegynéhány éves, sváb-magyar nagymama visszaemlékezését.

 

Mosolyog és mesél.

A mosolya oly’ ismerős.

Békés és megértő.

„Ungrisch” – meséli, mert magyarul „akkor” még nem tudott.

„Disznót is vágtunk, de mi nem rizzsel, pirított zsemlyével töltöttük meg a hurkát, mennyei volt!” – és ragyog a szeme.

A grófnál dolgoztak a testvér-fiúk, meg szakmát is tanultak!

Ő a Balaton mellé került, egy zárdában tanult.

Az ötvenes évek elején megszűnt a zárda, megkezdődtek a kitelepítések.

A család szétszóródott: volt, aki sohasem jött vissza.

Ők „csak” a szomszéd faluba kerültek, ismerősök mindenütt, segítették egymást.

Továbbra is mosolyog és mesél.

Volt takarítónő, zoknit- kesztyűt varró, dolgozott kántorként is.

És énekelve mutatja!

Aztán jött a család.

 

Mosolyog és mesél.

A XX. századról.

A förtelmesen borzalmas századról.

 

Nézem a videót.

Egy Magyarországon élő, kilencvenegynéhány éves, sváb-magyar nagymama visszaemlékezését.

  1. 02. 08. csütörtök

(Kép: Maria Mendes)

A „TANÁCSADÓ” …

Felkérte az Elnökasszony.

Elvállalta.

Talán, mert megtiszteltetésnek érezte.

Talán, mert tisztelte az Elnökasszonyt.

Talán, mert ismerte/elismerte korábbi munkásságát.

Talán, mert kellett ez is a karrierjéhez.

Talán, nem is tudta, mire vállalkozik.

 

Már mindegy.

Már új helyzet van.

Mert az Elnökasszony kegyelmet adott valakinek, amire neki „diszkrecionális” joga volt.

Ez az Elnökasszony felelőssége.

A tanácsadó most azt nyilatkozza: „Megvan a véleményem az ügyről, de mivel tanácsadó vagyok, ezt személyesen fogom elmondani a köztársasági elnök asszonynak. Az ő dolga, hogy a tanácsommal mit kezd”.

Természetesen.

A tanácsadó döntött: tanácsot adó marad továbbra is.

Az új helyzetben is.

Ez viszont már a tanácsadó felelőssége.

 

A költőé is, a zenészé is, meg a Gundel Takács Gáboré is.

Ők már állást foglaltak.

Maradnak – tehát egyetértenek.

 

Ne feledd olvasóm: ÁLLÁST KELL FOGLALNI!

Ha néma vagy, csak csöndben maradsz a karosszékedben, már szem vagy csak a láncban: „mert zsarnokság ott van/ jelenvalóan/ mindenekben” …

  1. 02. 07. szerda

LE KELL MONDATNI!!!

Szóval az „agytröszt úgy döntött”: bele kell állni/állnia!

Még „ebben”, a védhetetlen-menthetetlen kegyelemi-ügyben is: erőt kell mutatni.

Már nemcsak iszonyodom, UNDORODOM” Tőle” – is.

 

Te pedig, ha még olvasol engem, talán érted, talán még mindig nem.

Mert talán Te is „csak” egy „válasznak-reakciónak” tartod.

A „kegyelmezésének” a fölhánytorgatását.

„Választás lesz, hát kell a balhé” – gondolhatod.

Az „ürügyet”, ami eddig ott lapult a fiókban, most elővették.

Ezt is gondolhatod.

 

De nem így van.

 

Miért és ki kezdeményezte a kegyelmi eljárást?

Miért írta alá

  • mit szólt volna, ha valamelyik gyerekét kérte/kényszerítette volna hamis vallomás megtételére,
  • rokona-barátja-ismerőse talán,
  • nyugodtan járatná valamelyik gyermekét tornára a megkegyelmezetthez,
  • fölhívott valakit is telefonon a döntése előtt, megbeszélte férjével, gyóntatójával!?

 

„Minden kegyelmi döntés felvet kérdéseket, természeténél fogva megosztó…” – válaszolta cinikusan.

Különben is: neki nem kell nyilvánosan indokolnia a kegyelmi döntését.

Különben is: nem a pedofilnak adott kegyelmet, „csak” a bűntársának.

 

Aki mindenről tudott, erőszakkal védte a pedofilt, hamis „igazolás” aláírására kérte/kényszerítette is megszólalt: „Nem én írtam a kérelmet, nem tudok erről nyilatkozni…” – akkor ki írta és miért?!

 

Szóval az „agytröszt úgy döntött”: bele kell állni/állnia!

Még „ebben”, a védhetetlen-menthetetlen kegyelemi-ügyben is: erőt kell mutatni.

Már nemcsak iszonyodom, UNDORODOM „Tőle” – is.

  1. 02. 06. kedd

(Kép: Patrice Murciano)

RÖVID BEJEGYZÉSEK A NAPLÓMBA

Kilenc hónappal ezelőtt, 2023. április 27-én Novák Katalin köztársasági elnökasszony KEH/2787-6/2023. számú határozatával kegyelmet adott a pedofil bűnöző bűntársának: kilenc hónapig ez nem derült ki, azóta sincs indoklás…

 

Tél van, süt a nap és a hőmérő plusz tizenhárom fokot mutat, a halaink a kerti tóban élénken tátognak: a köztársasági elnökasszony viszont nem tátog, néma…

 

Nem vált „méltatlanná” a magyar” állampolgárságra vajon?

 

Orbán összehívta a kormányt Sopronbánfalvára – újabb Schmitt-ügy a láthatáron?

 

Svédország NATO tagságának magyar ratifikálása előtt nem jön Magyarországra a svéd miniszterelnök…

 

Tizennégy évvel a magánpénztárak lerablása/megszüntetése után a kormány nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetését jelentette be…

 

  1. 02. 06. kedd

ORBÁN – NOVÁK – BAYER – ELMARADT ÜLÉS – ORBÁN

Csak az elmúlt órák-napok hírei.

Rólunk.

Ne legyen kétséged: aki olvassa/olvasta a „MAGYAROK”-ról fog beszélni/beszélgetni, nemcsak róluk.

Megint adtak fentnevezettek a xa@nak egy pofont (Orbánt még egy kávéra se hívták; Novák úgy kussol az alezredes „elvtársával” a kegyelméről, mint a kutya, aki kolbászt csent a kamrából; Bayer újra hozza mocskos „formáját”; a Fidesz parlamenti képviselői továbbra is vállalják a vállalhatatlant; mindezek mögött Orbán elutazik Budapestről Sopronbánfalvára „haknizni” egy jót): de ne legyen kétséged, ezt is mi kaptuk.

Ma éjjel biztosan nem alszik az agytröszt.

Én sem.

Hazajött néhány napra Londonból a szeretett rokon.

Aki már nem itthon él.

Mert évekkel ezelőtt döntött.

És nem ért minket…

Lehet egyáltalán minket érteni??!

  1. 02. 05. hétfő

„ISZONYODOM” – EGYSZER ÉS MINDENKORRA…

„Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt” – írta néhány napja Bádog – Bayer Zsolt.

Mára már nem iszonyodik.

Én BBZs-től viszont ma is.

 

Az uszító, gyűlölködő, hazudozó köpönyegforgatótól.

Aki tudatosan – bár nyíltan nem vállalva – zsidózik; szándékosan, provokálóan, bántóan „olyan”, talán „nagyapai kifejezéseket”, szavakat használ, amikről Eszterházy óta tudjuk piszkosak, a szavak bepiszkolódnak: „A szavak múltjának ismerete nem írói szakföladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak. Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése. / Ha az élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja, nem történik semmi. De ha már a „magyarság életteréről” beszélnénk, szándékaink legyenek bár a legnemesbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman szólva nem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk, másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya”.

Nos BBZs ilyen „piszkos szavak” nyílt használatáig nem merészkedik; még ő, az 5. számú párttagkönyv tulajdonosa, a „zutcai harcos” barátja sem; viszont egy néhány éve megjelent (azóta sokat bővült, színesedett, trágárabbá vált) „gyűjtés” szerint a „Cigányliszka”, „Indokzsidó”, „Horogkeresztes fiúk”, „Orgoványi erdő”, „ Együttélés”, „Veszett kutya”, „Vérontás”, „Te ba@d szájba a ge@i proli kurva anyádat…”, „Megkú@hatnád anyádat szá@ba tiszai barátom”, „A pápa vagy demens vénember…”…

Nagyapa ide, nagyapa oda.

Ehhez neki semmi köze.

Ez „saját jogon” a BBZs.

De miért érdekes ez, a „BBZs-ügy”?

Mert a – kidagadt ütőerekkel, vérvörös fejjel, elborult aggyal, kigúvadt szemekkel – a Fidesz-hatalom fröcsköl-üvölt belőle, aki kitünteti „… példaértékű újságírói tevékenysége elismeréseként …”, tenyerén hordja, imád vele szelfizkedni, állva tapsolni – miközben beírom a Google keresőjébe „Bayer Zsolt zsidógyűlölő” és 0,30 másodperc alatt 10700 találatot dob a képernyőmre.

Szóval BBZs saját jogon; hogy ennek köze lenne a génekhez – nem tudom.

Ha találkozott volna Vaclav Havellel, vajon róla mit írt/mondott volna?

Talán egy napig volt bizonytalan, talán, mert nem tudta, mi jelenik meg még róla a másnapi telexben; aztán egy napig szánom-bánom-iszonyodom kisfiúvá vált, amit egy nap után gyorsan levedlett magáról: mára megint a „régi”: uszító, gyűlölködő, hazudozó köpönyegforgatótó.

 

„Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt” – írta néhány napja Bádog – Bayer Zsolt.

Mára már nem iszonyodik.

Én BBZs-től viszont ma is.

  1. 02. 05. hétfő

SZAPPANOPERA

Olyan éles és részletszegény

a jelen, mint megannyi emlék:

szép és vigasztalan.

(Fodor Ákos)

Kellenek.

Hogy legyen hová elmenekülnöd a mai élet borzalmai elől.

Régebben a hófehér paripán érkező Királyfit vártad…

 

Percről percre, napról napra pofán csapnak a hírek.

A hazug, gátlástalan közpénzt lopó „választott” és kinevezett emberekről, a névre szabott/szóló pályázatokról, a pedofil bűnöző kitüntetett tettestársának megkegyelmező köztársasági elnökasszonyról, álszent mosolyokról, kövér huszárokról, nyilas ősöket mentegető és követő „bádog”-ról, az álkeresztények országává lett Magyarországról.

Néha lejegyzem őket a papírra.

Néha a véleményemet is hozzá-biggyesztem.

Néha dühöngök egy sort és káromkodni kél kedvem.

Néha csak bambán bámulok magam elé és a képernyőre, ahol egy csacska-zavaros, mégis oly’ egyszerű szappanopera képei futnak.

Ott legalább a vége mindig „jó”: a méltó elnyeri jutalmát, a gonosz meg a büntetését.

 

Ezér’ sugározzák.

Addig is ott ülsz, szopogatod a sörödet, morogsz az asszonnyal, aztán horkolva elalszol.

Még csak kérdést sem teszel föl: vajon miért adott kegyelmet a kegyelmes elnökasszony, mi lehetett a háttérben, „ki fia borja” is az a testnevelőtanár, miért vállalta/vállalja be ezt a blamázst is a fülbevalós?

Már ehhez is „fáradt” vagy…

 

Kellenek.

Hogy legyen hová elmenekülnöd a mai élet borzalmai elől.

Régebben a hófehér paripán érkező Királyfit vártad…

  1. 02. 04. vasárnap

STIRLITZ MÉG MINDIG

Mint már azt mindenki tudja: Orbán megszavazta, aztán „kiharcolta”, aztán mondott még valamit a magyarok pénzéről.

 

Stirlitz jutott az eszembe:

Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:

„Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!”

Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:

„Bocsánat, nincs egy aszpirinje?”

Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.

 

Te is?!

  1. 02. 03. szombat

NYÍLT LEVÉL

NYÍLT LEVÉL

a két és félmillió(?) Fideszre szavazóhoz,

a konzultációs levelet megválaszoló másfélmillió)?) állampolgárhoz,

a Fidesz-hatalom kegyéből felelős beosztásban dolgozó gondolkodókhoz,

a mindezt tudomásul vevő szülőkhöz, rokonokhoz, megértő barátokhoz

 

Orbán Viktor megint BECSAPOTT Benneteket, hónapokon át bíztatott-tüzelt, óriás-plakátokon üzent minden MAGYARNAK(?), aztán (kávé nélkül) gyorsan mégis megnyomta a zöld gombot: a magyar miniszterelnök – a többiekkel együtt – megszavazta-jóváhagyta „a további 50 milliárd eurós támogatási csomagot Ukrajna számára az EU költségvetésén belül”.

Azóta – külügyminiszterével kánonban – azt hazudja Nektek, hogy „KIHARCOLTUK!”: a Magyarországnak járó források nem kerülnek Ukrajnába – mikor erről nem is volt szó.

Hazudik tovább, nem rezzen az arca, a szeme sem: mindezt a ti hátatokon, károtokra teszi.

Tegnap kiderült, hogy gyermek-családbarát Köztársasági Elnökasszony kegyelmet adott – aztán (meg)magyarázgatta is – egy pedofil bűnös tettestársának, miközben mesekönyveket csomagolnak-„börtönöznek” be könyvesboltokban, nehogy a gyerekek nemváltó műtétet(?) kezdeményezzenek.

Közben

  • a békepárti magyar kormány katonákat toboroz, haderőt fejleszt, büszke arra, hogy egyre többet költ – az egyre eladósodottabb állami költségvetésből – fegyverkezésre és már – legalább ebben – nem az utolsó helyen áll Magyarország,
  • Bayer Zsoltot „álló tapssal” fogadja közönsége, aki látszólag „iszonyodik” nagyapjától, valójában egyetért és büszke arra, hogy „Hát így” védik és ajnározzák,
  • a magyar, rendszeresen fodrászhoz járó külügyminiszter elárulja „mi a garancia arra, hogy a magyar gazdaság növekedési pályán maradjon”, miközben még rá se léptünk arra a pályára,
  • ötmilliós fizetése ellenére a magyar miniszterelnök egyre csak szegényedik, szegényedik: legalább is papíron, vagyonbevallása szerint,
  • „Szerintem Öcsi bácsi is büszke lenne ránk”!

 

Mindenütt hazugság.

És Ti mégis láncot hordtok?!

Továbbra is?

 

  1. 02. 03. szombat