2014. szeptember hónap bejegyzései

Ancsel Éva Összes bekezdése

poncius-pilatus-a-brian-eleteben„X.
Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?
Egyikhez sem.
Az ember leginkább talán mégiscsak Pilátushoz hasonlít, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós, és mosná kezeit – ami nem szokott sikerülni.”
Ancsel Éva Összes bekezdése Kossuth, 1999.

A WALESI BÁRDOK…

w11Ma megint egy ilyen nem örömös nap van, pedig minden adott lenne, hogy ne így legyen: szép, esős vasárnap van, nem is esik, csak csöpög odakünn (ezt a szót most tanultam a „Drága Mamától”), a Pintér Attila bácsi vezetésével délután meccs lesz a Tv-ben, és mégis. De hát eszembe jut a tegnapelőtti egyik iskolai óránk, amit most mindenképpen meg akarok írni, mert nagy tanulságul szolgálhat majd mindenki fiának széles e faluban.
Szóval az úgy történt, hogy az irodalom órán a Vera néni, akit nagyon szeretünk (persze csak mi, akik ’másképp’ nézünk a világra, akik nemcsak a magyar nemzeti kulturális íróságokat, hanem más – nyugati és északi és déli és keleti és persze magyar – olvasnivalókat is meg akarnak érteni), azt mondta, hogy ma a ’Walesi bárdok’ című balladáról fogunk beszélgetni. Tovább a folytatáshoz

Kitömött barbár

PETERFY-G_Kitomott_barbar_COVER_1„… Aki azzá válik, aminek születik, az pusztán csak ember marad: lehet jó ember, derék ember, becsületes ember, még boldog ember is, de kizárt, hogy emember váljon belőle. Aki úgy viselkedik, ahogy azt elvárják tőle a családban, az osztályban, kasztban, amelybe beleszületett, nem emember, és nem emember az sem, aki nem jelleme csodálatosan véletlenszerű egyszeriségéből vezeti le a cselekedeteit, hanem isteni parancsra, eleve elrendelésre, sorsra, családra, nemzetre, hazára mutogat. Az ememberséghez emberfeletti erőfeszítés szükséges…”
Péterfy Gergely: Kitömött barbár Kalligram, 2014.

Megnyitó…

Bazár-2-1Ma nagy veszekedés volt az osztályban. Ilyet még nem láttunk, amióta ebbe az osztályba járunk. Történt pedig az, hogy az L pont Simon Lacika, az egyik viktoriánus csemete, akinek az apukája már nagyon sok posztot írt a Facebookra és sok posztot is betöltött már az orbánkormányban, ja, meg hosszú, 18 éven felülieknek szóló verset is írt már, átadott megint valami „Zsibáru-kereskedést, zsibit, keleti zsibvásárt”, vagyis bazárt, amit mégse nem lehetett még használni. Pedig a második megnyitón is nagy volt a zsongás, ragyogás, hacacáré, fölhajtás meg sajtó és médiajelenlét. Még egy igazi főpolgár is megjelent, a Tarlós Pista bácsi is és hozzászólásba fogott éltetni a nagyszerű pillanatát az életének és ócsárolni a „nem örülőket”. Az egyik, viktoriánus Tv, az, amelyik híres a híreinek a gyors bemondásáról meg a helyszínelésekről, akart csinálni az L pont Lacika ősével egy kérdezz-felelek játékot, de nem barkohbát. Azt az igen, nem, is játékot ugyanis a Tv-ben nem szeretik, Tovább a folytatáshoz

Rezsicsökkentés…

106Ma megint nagy öröm érte az osztályt, mert a Lázár Jani bejelentette, hogy „Jön, jön, jön az állami rezsicsökkentés” megint, ez most kettes lesz, nem osztályzat és nem is a villamos, mert az csak árvízben nem jár a József Attila szobra mellett. Szóval megint rezsizünk egy jót, mondta az ofő, mert ezt mindenkinek ismernie kell, mert nélküle, mármint a rezsicsökkentés nélkül, ugyebár nem gáz a gáz, pedig az most még jön Oroszországból Ukrajnán keresztül. A Gőgös Zoli rögtön fölpattant a padjából, hogy „Hatalmas blöff az állami rezsicsökkentés”, mert ez nem más, csak egy közpénzforrásokból finanszírozott, álságos és aljas pártkampány, amit leplezni kell, mint a Szabadság téri kőmonstrumot. Erre a nagyhangú video nézegető, a Szilárd, a Németh azt mondta, hogy a Janinak, mint mindig most is igaza van, még akkor is, ha Tarlós Isti szerint nem is mindenható, ezért ezt írjuk be az Elektronikus Naplóba is, még ha az most nem is működik, mert renoválják felújításilag. A Gabika meg azt mondta, hogy ezt meg kell írni minden szülőnek levélben, mert a szülők nem olvasnak imélt, mert azt se tudják, Tovább a folytatáshoz

EGYMÁSRA UTALVA

imbackgrEGYMÁSRA UTALVA
I.
Én is gondolok valamit
Te is gondolsz valamit
Ő is gondol valamit

Mi is gondolunk valamire
Ti is gondoltok valamire
Ők is gondolnak valamire

Együtt: semmire…

II.
Én is kitalálok valamit
Te is kitalálsz valamit
Ő is kitalál valamit

Mi is kitalálunk valamit
Ti is kitaláltok valamit
Ők is kitalálnak valamit

Együtt: semmi…

Tovább a folytatáshoz

Kertész Imre: A végső kocsma

1215780_5MEGYEK MEGVENNI!
A végső kocsma
Kertész Imre

Kertész Imre új kötete szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó történetét idézik meg. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel. Ahogy írójuk évtizedekkel korábban lejegyezte a maga számára, hogy mindig ugyanazt a regényt és életet kell írni, e program most teljesedik ki leginkább és nyer radikális, gyakran önmagával szemben is kíméletlenül őszinte megfogalmazást. S noha Kertész Imrének ez a legszemélyesebb könyve, a szerző maga mégsem azonosul a sikeres Kertész Imre nevű íróval és márkanévvel és ez a distancia még inkább drámaivá teszi e kötet írásának (és mindenkori olvasásának) a Tovább a folytatáshoz

Rabszolgák kórusa…

emlékekA Robi ma lelkendezve jött be az iskolába, ilyennek azóta nem láttam, hogy beborították az arcát piros pattanások a növekedéséből kifolyólag befolyásolva. Ez őt nagyon zavarta, pedig nem kéne, mert a Gabinak, a Selmeczinek és a Szijjártó Pityunak is piros az arca, sőt a Matolcsy Gyurinak még a segge is. Szóval a Robi lelkendezve mesélte, hogy tegnap ott volt egy bulin, ahol egy szökőkút is folyamatosan csobogott, ráadásul jó hangosan, hogy ne férjenek el az emberek a téren és ne hallják egymást, de ők odaálltak a vízsugárhoz és akkor az abbamaradt, és ezért ők, mint Mózes szárazak maradtak. Ezt ugyan nem értettem, mert Mózesról csak azt tudtam, hogy kőzúzó volt. De mindegy: nekem se nem kell mindent tudnom és értenem.
Tovább a folytatáshoz